Célba értek a szenttamási adományok
Az újévi ünnepeket követő héten két dugig megpakolt személygépkocsi-adomány érkezett Szenttamásról a dreai Lurkóházba. A szemerkélő esőben a ház lakói és dolgozói segítségével a többek között tartós élelmiszert, ruhaneműt, édességet tartalmazó csomagok gyorsan a tanulószobába kerültek.
Juhász Hermina, a ház egyik nevelője elmondta, hogy jelenleg a karácsonykor érkezett ajándékok szétválogatása van folyamatban, hiszen szünidő van: − A gyerekeknél a napokban sok a szabadidő-tevékenység és szívesen segítenek, hiszen úgy gyorsabban múlik az idő. Ezzel szemben a tanulásban szükségük van a segítségre, főleg amióta online oktatás folyik, sokfelé kell helytállni, és van mit csinálni. Karácsonykor általában több édességcsomag érkezik, mint év közben, ezért ezeket félretesszük, és olyankor, amikor valaki például születésnapot ünnepel, van mihez nyúlni. Ugyancsak jó, hogy sok ruhanemű érkezik, hiszen így a gyerekek év közben is változatosan öltözködhetnek.
A mindennapokról szólva Boja Ilonka, a dreai Lurkóház házfelelőse elmondta, hogy jelenleg 17 gyermek jár rendszeresen hozzájuk, az élet pedig reggeltől estig zajlik: − Reggel 8 órakor szakácsunk nyitja a kaput, fél 9 és 9 óra között érkeznek a gyerekek és a nevelők. A napot fertőtlenítéssel kezdjük, és persze zárjuk, nagyon odafigyelünk a maszkok viselésére, a távolságtartásra, valamint a kézmosásra is. Minden héten másik gyerek a „hetes”, aki előkészíti az asztalt, megterít, a gyerekek reggeli előtt imádkoznak. Ilyenkor, szünidőben nincs tanulnivaló, ezért azt csinálnak, amit akarnak: olvasnak, beszélgetnek, játszanak, társalognak. Ha szép az idő, kimennek az udvarba játszani. A konyhán közben készül az ebéd, amit egy óra tájban szolgálunk fel, majd takarítás, rakodás következik, és 14 óra után megyünk haza. Amikor az iskolákban van tanítás, a nyitás ugyanúgy történik, viszont este 6-7 óráig vagyunk itt, vagyis egész nap. Akik délelőtt mennek iskolába, azok délután jönnek a Lurkóházba, akik pedig délelőtt járnak, azok a délutáni időszakban. Akik délelőtt jönnek, azoknak fél 12-kor van az ebéd, utána mennek a buszállomásra. Ők az ingázó diákok. Akik viszont itt, helyben járnak a nemrég nyílt iskolába, dél körül érkeznek, egy órát adunk nekik, hogy játsszanak, társalogjanak, majd ebéd után a tanulás következik – sorolta a napi programokat Ilonka. Mint mondta, a járványhelyzet miatt kissé megváltozott a mindennapos, rutin beosztás, de amikor csak lehet, segítenek a tanulásban is. A középiskolások délután fél 2 körül érkeznek, őket már várja az ebéd, és ha igénylik, nekik is segítenek a tanulásban. Szabadidőben főleg kézműves-tevékenység folyik, de lassan munkára, rendre, önállósulásra is szoktatják a gyerekeket. Így például együtt takarítanak a házban és az udvaron, nyírják a füvet, közösen gondozzák a kertet, dolgoznak a fóliasátorban stb. Hangsúlyozta, hogy a háznak és az itt-tartózkodásnak vannak bizonyos szabályai, amelyek mindenkire egyformán érvényesek, és amelyeket be kell tartani.
Boja Ilona elmondta azt is, hogy az önkéntesen jelentkezők közül senkit sem utasítanak vissza, előtte a szülőkkel előzőleg elbeszélgetnek mindarról, ami a házban folyik. Szerinte a jelenlegi 17 gyermeket két nevelő felügyelheti. Amennyiben 20 fölé emelkedik a létszám, egy harmadik nevelőre is szükség lesz.
Az ünnepek közeledtével az adakozók szinte egymásnak adták a kilincset, ennek köszönhetően szinte mindent kapott a Lurkóház: − Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, hiszen az emberek jönnek, hozzák a különböző csomagokat, így élelmiszerből, édességből, ruhaneműből van elegendő. Feltöltődnek a konyhai készletek, tartós élelmiszerből sincs hiány. Egyedüli gondunk az, hogy az ünnepek alatt a kisebb hűtők megtelnek, nincs hova rakni azokat az élelmiszereket, amelyek csak néhány napig fogyaszthatók. Ezeket az élelmiszereket legtöbbször kénytelenek vagyunk ideiglenesen magánházaknál lévő mélyhűtőkben tárolni vagy lefagyasztani – magyarázta Ilona. Egyúttal köszönetet mondott mindenkinek, aki gondol a Lurkóház lakóira, nem csupán az ünnepek alkalmával, hanem egész évben.
A szenttamási segítőkész fiatalok, polgárok, egyesületek adományainak gyűjtését a plébánia hittantermében Zsúnyi Tibor plébános és Paska Imre kántor szervezte meg. Tibi atya elmondta, múltunkban már benne van a segítőkészség, jól átlátjuk azokat a helyzeteket, amelyekben szükség mutatkozik a segítségre, és mellé is tudunk állni: − Egyházunk egyik jellegzetessége a támogatás, a jótékonyság. Az evangéliumban Jézus maga mondja azt, hogy segítsük a másikat, próbáljuk áthidalni a nehéz helyzetet, amibe belekerült, mert sosem lehet tudni, hogy mi mikor kerülünk egy olyan élethelyzetbe, amikor rászorulunk mások segítségére. Az ünnepek közeledtével az emberek különös szeretettel adakoznak, és örülnek annak, hogy valamilyen módon segíthetnek azoknak, akik erre rászorulnak. Annak ellenére, hogy sokszor panaszkodunk, milyen nehezen élünk, miután jobban szétnézünk otthonunkban, rájövünk, hogy bizony vannak olyan dolgok, amiknek mások nagyon megörülnének. Ilyenkor szinte ösztönszerűen becsomagoljuk, és elajándékozzuk ezeket – emlékeztetett az atya.
A beszélgetést és kávézást követő látogatást csoportfotóval zárjuk, majd a kátyúkkal teli nevenincs úton visszaindulunk Szenttamásra. Az újságíró fejében folyamatosan ott motoszkál a gondolat, hogy remek érzés tudni: jó helyre kerültek a szenttamási adományok.
Forrás: Magyar Szó Szöveg és fotó: Paraczky László
