Huszonkettedszer volt citerazenétől hangos Szenttamás
Mintegy 140 fellépő, 18 műsorszám 12 településről, felkészítők, szülők, oklevelek, két aranycitera és sok-sok taps, vastaps – ezzel tudnánk egy mondatban jellemezni a 2017. május 13-án lezajlott XXII. Aranycitera rendezvényt, amelynek ezúttal is a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola adott otthont. Az előző évekhez viszonyítva a tömegesség mellett külön ki kell emelni az idei rendezvény színvonalát, ugyanis a fellépők, szólisták és csoportok kivétel nélkül igen magasfokú tudásról tettek tanúbizonyságot, ami arra enged következtetni, hogy egy új generáció sikeresen továbbviszi majd őseink citeramuzsikájának hagyományát.
A rendezvényt a szervező, a szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ elnöke, Németh Dezső nyitotta meg, és kiemelte, a több mint két évtizedes múlt már önmagában is szép idő, és bizonyítja azt, hogy annak idején jó úton indultak el, amikor megálmodták a rendezvényt. Az Aranycitera ugyanis mára már igazi citerás mozgalommá nőtte ki magát, és megállja helyét a vajdasági magyar népzenei rendezvények között. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy az első Aranyciterára 1995-ben,az akkor Szenttamáson megrendezett Durindó és Gyöngyösbokréta kísérőrendezvényeként került sor: ‒ Azóta minden évben ismét megrendeztük. A rendezvényre az első évtizedben jellemző volt a folyamatos bővülés, többször volt nemzetközi is, majd lassú visszaesés jellemezte, főleg a tömegességben. De ma ismét bebizonyítottuk, hogy igenis vannak még citerások és lesznek jövőre is, és azután is, hála a lelkes pedagógusoknak, felkészítő tanároknak, tanítóknak, hagyományőrző egyesületeknek, iskoláknak és mindazoknak, akik a háttérből tolják a citerások szekerét. Mi minden évben, ilyenkor május közepén visszavárjuk őket, csak szorgalmasan tanuljanak, szeressék a citerát, a népzenét – mondta a rendezvény főszervezője.
Őt követően a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Jerasz Anikó köszöntötte a csoportokat, a felkészítőket és vendégeket. Emlékeztetett arra, hogy az Aranycitera a vajdasági magyar diákok találkozójaként és tudásuk bemutatásaként kiemelkedő helyet foglal el az itteni kulturális életben. A citera ugyanis olyan hangszer, amely a folytonosság, az értékmegőrzés, a magyar lélek jelképe is, hiszen vidékünk családjaiban – a népdalokkal együtt – apáról fiúra száll: ‒ Olyan jó szembesülni azzal, hogy az itt élő embereknél a citera húrjaiból előcsalogatott hangok, és ezzel együtt a hagyományok tovább örökítődnek, hogy a családok és a tanárok fontosnak tartják ezen értékek megőrzését és átadását a fiatalabb generációknak. A citeramuzsika számunkra az összetartozás érzését, érzelmeink mélyebb megélését, és annak a generációk által szerzett kollektív tudásnak az átörökítését jelenti, amely közösségünkhöz és szülőföldünkhöz köt bennünket – emelte ki az MNT képviselője.
A verseny öt kategóriában zajlott. A műsort az alsós szólisták-kettősök nyitották meg, majd az alsós kisegyüttesek, a felsős szólisták-kettősök, a felsős kisegyüttesek következtek, a sort pedig a középiskolás szólisták zárták. Amíg a kéttagú zsűri (Borsi Ferenc citeraművész és Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió műsorszerkesztője, népzenei szakember) visszavonult, a közönséget és a vendégeket a szenttamási Pitypang Néptáncegyesület tagjai szórakoztatták. A Szilkaréji zenés összeállítás mellett fellépett az egyesület Szilke énekcsoportja, továbbá Salamon Ákos (tambura) és Forgács Szabolcs (ének).
Az ünnepélyes díjkiosztót megelőzően a csókai születésű, Budapesten élő Borsi Ferenc előadó, citeraoktató rövid összefoglalójában kiemelte, a találkozó igazi zenei ünnep volt: ‒ Kicsit megdöbbentem, amikor hallottam, hogy ez már a XXII. Aranycitera, hiszen úgy tűnik, mintha tegnap indult volna a rendezvény. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor 22 évvel ezelőtt Zatkó Ibolya zenetanárnő megkeresett Budapesten, és együtt mentünk az akkori Művelődési Minisztérium Határon Túli Hivatalának Osztályára, hogy támogatást kérjük egy új, kibontakozóban lévő, mára már rendezvénnyé nőtt mozgalom, az Aranycitera számára. Ibolya, amíg élt, minden erejével azon dolgozott, hogy ez a délvidéki, ilyen formában egyedülálló rendezvény önálló műsorként, találkozóként helyet és rangot kapjon az itteni kulturális-művelődési és hagyományápolási zenei események között. Azóta voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, és most úgy néz ki, egy új hullámhegy hátára kapaszkodunk, hiszen több év után újra sok, pontosabban 18 műsorszámmal szerepeltek a fellépők. Nagyon örülünk annak, hogy néhány év után Szenttamásnak, ahol a citerazenének külön hagyománya van, újra vannak képviselői, akik ezt továbbviszik. Nagyon örülök annak is, hogy a tömegesség mellett kiválóan játszottak a csoportok, kettősök és a szólisták, ami ugyancsak arra utal, hogy a vidéki és itteni egyesületekben komoly munka folyik. Pontosan begyakorolt, hiba nélküli produkciókat láttunk, és mindenki dicséretet érdemel, attól függetlenül, hogy van, aki két hónapja, vagy 4-5 éve gyakorol, citerázik – emelte ki értékelőjében Borsi Ferenc.
Értékelőjében a zsűri másik tagja Szabó Gabriella portálunknak nyilatkozva elmondta, idén egy kicsit szigorúbbak voltak, mint egyébként, mert úgy érezték, valamilyen módon ki kell emelni azokat a gyerekeket, akik kiemelkedően jók voltak: ‒ Ez viszont nem azt jelenti, hogy a többiek nem voltak elég jók. Viszont vannak olyan gyerekek, csoportok, akik még csak pár hónapja gyakorolnak, és hihetetlenül jól haladnak előre, rácsodálkoztunk erre. A szem előtt tartott kritériumok közül talán kiemelném azt, hogy néhány gyerek esetében látszott, jobban odafigyelnek arra, hogyan muzsikálnak, mint az énekre. Nyilván ez lesz majd a következő lépcsőfok a tanulásuk során, hogy a szövegmondás, a helyes magyar nyelvnek megfelelő hangsúlyozás jobban kidomboruljon. Konkrétan itt arra gondolok, hogy a hosszú magánhangzókat röviden ejtik. Szerintem a gyerekek az ilyen dolgokat a nagy muzsikálási lendületben észre sem veszik, és biztos vagyok benne, hogy idővel korrigálni fogják – mutatott rá a szakember.
Eredmények: Dicséretben részesült a szenttamási Pitypang Néptáncegyesület Első citerazenekara, a csókai Partifecskék, a pacséri Zengő Együttes és a temerini Búzavirág Citeraegyüttes. Az alsósok korcsoportjában bronzplakettet kapott a csókai Jégvirág és a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Citerazenekara, ezüstoklevelet kapott a palicsi Napsugár Citerazenekar és a bogarasi Pipacsok, aranyoklevelet pedig a kisoroszi citeracsoport. A másik aranyoklevelet a Székelykevei Citeracsoport nyerte, és ők vihették haza az egyik Aranyciterát is. A felsős szólisták-kettősök kategóriában ezüst oklevelet kapott a szenttamási Lázár Violetta és Molnár Zsolt citerakettős, aranyoklevelet pedig a muzslyai Szalma Árpád. A másik Aranyciterát és egy aranyplakettet Ördög Lóránt a Becskereki Egészségügyi Középiskola tanulója vihette haza Kisoroszra. Szabó Gabriella zsűritag emlékeztette a jelenlévőket, hogy Lóránt az idei év legsikeresebb citerása Vajdaságban, Bodor Anikó-díjas és egyúttal Aranycitera- Díjas tehetség. A felsős kisegyütteseknél ezüstoklevelet kapott a csókai Barna gesztenye citeracsoport, a Bácsgyulafalvi Citerazenekar és a torontálvásárhelyi Trio Citaris Citeracsoport, aranyoklevelet pedig a muzslyai Kisbanda Citerazenekar.
Az ünnepélyes díjkiosztót követően Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke minden pedagógusnak és felkészítő tanárnak köszönő oklevelet adott át, hiszen, mint mondta, ezek az emberek rengeteg időt és energiát fektettek mindabba, ami ezen a szombat délutánon a szenttamási iskolában elhangzott: ‒ Úgy érzem, elérkezett az idő, hogy elismerésben részesítsük mindazokat a felkészítőket, akik sok-sok éven át megszerettették a gyerekekkel ezt a gyönyörű hangszert, és olyan generációkat neveltek ki, akik bárhol, bármikor megállják helyüket a citeramuzsikában. Köszönet mindenkinek, és további eredményes munkát kívánok! – mondta búcsúzóul a rendezvény főszervezője.
Az idei Aranycitera támogatói Szenttamás Község Önkormányzata, a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Forum Könyvkiadó, az Arany János MME Ibolya kézimunkacsoportja, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, a Hagyományápolók Klubjának kézimunkacsoportja és sok-sok önkéntes.
Paraczky László
