Aranycitera huszonharmadszor
Mintegy 150 fellépő, 19 műsorszám 11 településről, felkészítők, szülők, oklevelek, több Aranycitera-díj és sok-sok taps – ezzel tudnánk egy mondatban jellemezni a 2018. május 12-én Szenttamáson lezajlott XXIII. Aranycitera rendezvényt, amelynek ezúttal is a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola adott otthont. Az előző évekhez viszonyítva a tömegesség mellett (újra) külön kiemelhető a rendezvény színvonala, ugyanis a fellépő szólisták és csoportok kivétel nélkül igen magasfokú tudásról tettek tanúbizonyságot, ami arra enged következtetni, hogy egy új generáció sikeresen továbbviszi majd őseink citeramuzsikájának hagyományát.
A rendezvényt a szervező, a szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ elnöke, Németh Dezső nyitotta meg, és kiemelte, a lassan negyed évszázados múlt már önmagában is szép idő, és bizonyítja azt, hogy annak idején jó úton indultak el, amikor megálmodták a rendezvényt. Az Aranycitera ugyanis mára már igazi citerás mozgalommá nőtte ki magát, és megállja helyét a vajdasági magyar népzenei rendezvények között. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy az első Aranyciterára 1995-ben, a Szenttamáson megrendezett Durindó és Gyöngyösbokréta kísérőrendezvényeként került sor, és azóta minden évben ismét megrendezésre kerül: A rendezvényre az első évtizedben jellemző volt a folyamatos bővülés, többször volt nemzetközi is, majd lassú visszaesés jellemezte, főleg a tömegességben. De ma ismét bebizonyítottuk, hogy igenis vannak még citerások és lesznek jövőre is, és azután is, hála a lelkes pedagógusoknak, felkészítő tanároknak, tanítóknak, hagyományőrző egyesületeknek, iskoláknak és mindazoknak, akik a háttérből tolják a citerások szekerét. Mi minden évben, ilyenkor május közepén visszavárjuk őket, csak szorgalmasan tanuljanak, szeressék a citerát, a népzenét.
Őt követően a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának tagja, Linka Gabriella, felszólalásában kifejtette, minden olyan rendezvényre nagy szükség van, amelyen a gyerekek találkozhatnak, meg tudják mutatni magukat, rálátnak a másik munkájára: ‒ Nem a versenyen van a hangsúly,csak megnézni, meghallgatni egymást, és örülni. Azt kívánom, hogy a mai délután is úgy teljen el, hogy valamennyien örüljünk az itt elhangzó citeramuzsikának.
Az idei Aranyciterán a meghívott vendégek közül az MNT képviselőjén kívü jelen volt még a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet képviselője, Hajvert Ákos, a szenttamási Községi Képviselő-testület elnöke, Milena Alargić, a községi tanács tagjai, Szabados Fodor Beáta és Ifjú Zoltán, Kiss Éva, a szenttamási Népkönyvtár igazgatója, valamint a szenttamási civil szféra képviselői. A csaknem két órán át tartó verseny ezúttal is öt kategóriában zajlott. A műsort az alsós szólisták-kettősök nyitották meg, majd az alsós kisegyüttesek, a felsős szólisták-kettősök, a felsős kisegyüttesek következtek, a sort pedig a középiskolás szólisták zárták. Amíg a kéttagú zsűri (Borsi Ferenc citeraművész és Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió műsorszerkesztője, népzenei szakember) visszavonult, a közönséget és a vendégeket a szenttamási Pitypang Néptáncegyesület tagjai szórakoztatták. A Bódorka leánykórus, a Szilke és a Sziporka csoportok követték, végül pedig Salamon Ákos tamburajátékát láthattuk.
Az értékelést megelőzően Borsi Ferenc zsűritag örömét fejezte ki amiatt, hogy az Aranycitera a tavalyihoz hasonlóan idén újra tömeges lett, és hogy új csoportok is megjelentek Szenttamáson. Szerinte ez igazolja a létjogosultságát egy ilyen találkozónak. Kifejtette, egyezik a többség véleményével, hogy igenis, szükség van egy ilyen találkozóra, ahol a gyerekek meghallják egymást, ugyanakkor a szakértők is egymás között egy bizonyos módon rangsorolják a saját és mások teljesítményét: ‒ Nagyon jó, erős középmezőnyhöz tartozó produkciókat láthattunk, hallhattunk. Ezt viszont csak úgy tudjuk megtartani, ha a szakemberek és a gyerekeket felkészítő csoportvezetők valahol az értékelésen túl is tudnak találkozni és továbbfejlődni. Az biztos, hogy a Durindó és a Szólj síp, szólj találkozókat követő értékelés egyfajta segítség, de ez nem elég. Mivelhogy intézményesen nincs megoldva ezen szakemberek képzése, szerintem maguknak a rendezvényeknek kell kitalálni a módját, hogy mikor és milyen formában találkozzunk. Mert önmaguktól a csoportvezetők, felkészítők nem biztos, hogy tovább tudnak lépni – mutatott rá a citeraművész. Emlékeztetett arra, hogy volt és van továbbképzés, de nem mindenki maradt meg: ‒ Voltak különböző nyári táborok a csoportvezetőknek, azonban volt aki nem tudta folytatni, mert nem fért bele az idejébe, vagy egyéb okok miatt. Itt is van ugyan néhány fiatal, de nekünk magunknak kell gondolkodni, hogy hogyan lehet új, és olyan szakembereket nyerni, akik szeretnék magukat tovább képezni, hogy ennek és az ehhez hasonló megmérettetésen jól teljesítsen az általuk felkészített csapat. Mert például egy általános iskolai ének-zenetanár nem biztos, hogy ezeknek a kritériumoknak eleget tud tenni. A népdalok esetében például ismerni kell azok történeti hátterét, táji tagozódását, mert egy fellépésen nem elég az, hogy néhány népdalt egymás mellé rakunk. Tudni kell, hogy milyen dalokat rakunk egy csokorba, és azok hogyan fognak megszólalni. A mi felelősségünk az, hogy megteremtsük azokat a lehetőségeket, alkalmakat, akár egy, akár több napról van szó, ahol azok számára, akik e műfaj után érdeklődnek és van energiájuk, adott a lehetőség a továbbképzésre.
Micsik Béla hangszerkészítő, citeraszakértő és oktató a szenttamási rendezvényt követően elmondta, több év kihagyás után újra részt vett a Szólj, síp szól és az Aranycitera rendezvényeken, és nagy öröm számára, hogy a fellépők (újra) többen vannak: ‒ Egy óriási elvándorlás közepette tényleg örülni kell annak, hogy ennyi gyerek újra eljött Szenttamásra, és egyáltalán továbbviszi, élteti a citeramuzsika hagyományát. Mindenképpen dicséretet érdemel a szervező, hogy a mindenkori kihívásokkal ellentétben nem hagyja elveszni a citerajáték kultúráját. Mint citerásnak, számomra különösen fontos ez a verseny, hiszen itt valóban csak citeramuzsikát hallunk. Mi, szakvezetők mindig kíváncsiak vagyunk a „termékre”, és itt Szenttamáson megnézzük, meghalljuk egymást, a gyerekek pedig egy jót játszanak, barátkoznak, megismerik egymást, ugyanakkor meghallják egymás játékát. Más szemszögből tekintve pedig tulajdonképpen ez az a hely, ahol tudjuk egymást biztatni, hogy maradjunk és kitartsunk a citerajáték mellett.
Magyar Ede, a Székelykevei Citerások felkészítője elmondta, az elvándorlás nagyon is érezhető a faluban, az iskolában egyre inkább csökken a diákok száma, ennek ellenére a 2016-ban alakult 13 tagú citerás csapatból mindössze hárman hiányoznak: ‒ Jómagam a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben citerázok, immár 16 éve. Kovács József, torontálvásárhelyi citeraoktató segítségével sikerült megszervezi, azaz újraindítani a faluban a citerás csoportot. Legfiatalabb tagunk másodikos, a legidősebb nyolcadikos, tehát fiatal, úgymond „friss” csoportról van szó. Legnagyobb sikerünk a tavalyi Aranycitera-díj, idén viszont a Vass Lajos és az Aranypáva népzenei vetélkedőkön bejutottunk a középdöntőbe, ami szerintem két év alatt szép teljesítménynek tudható be. Jelenleg 20 gyerekkel dolgozunk, és ha minden jól megy, akkor szeptembertől, azaz az új tanév kezdetétől szeretnénk még egy csoportot alakítani.
A muzslyai Szalma Árpád még csak 12 éves, de már 5 éves kora óta foglalkozik zenével. Mint mondta, öt éve aktívan citerázik, amúgy viszont a zongora és a szintetizátor áll hozzá legközelebb: Nem volt könnyű megtanulni citerázni, az egészben talán a húrok leszorítása a legnehezebb. Az iskolában Lele József oktatóval hetente 2-3 alkalommal szokott gyakorolni a csoportunk, ugyanakkor jómagam is, szólóban. Egyszerűen szeretem csinálni – mondta a hatodik osztályos diák.
Az idei Aranycitera díjazottjai:
Alsós szólisták – kettősök kategória, 1. helyezés: Rontó Máté (Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya)
Alsós kisegyüttesek kategória,
2. helyezés (három díj): Bimballó vegyes Citeracsoport (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás), Kicsi Pipacsok Citerazenekar ( Búzavirág Művelődési Egyesület, Bogaras), Haverok Citerahármas (Törökbecse).
Felsős szólisták – kettősök kategória,
Aranycitera-díj: Szalma Árpád (Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya),
1.helyezett: Szeles Veronika ( Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, Zenta),
2. helyezett: Bálint Rebeka citera és Masa Kitti ének (Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, Csóka)
Felsős kisegyüttesek kategória,
Aranycitera-díj: Kisbanda Citerazenekar (Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya) és Híres Húros Citeraegyüttes felsősei (Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Bácsgyulafalva),
2. helyezett: Zengő Citeraegyüttes (Pacsér Művelődési Egyesület, Pacsér), Citerahármas (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás), Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Ifjúsági Citerazenekara (Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, Zenta), és Székelykevei Citerások(Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Székelykeve).
3. helyezett: Búzavirág Citeraegyüttes (Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület, Temerin), Pipacsok Citerazenekar (Búzavirág Művelődési Egyesület, Bogaras), Jégvirág Citerazenekar (Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, Csóka), és Napsugár Citerazenekar (Palics Magyar Művelődési Egyesület, Palics)
Középiskolás szólisták kategória,
Aranycitera-díj: Molnár Zsolt (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás),
2. helyezett: Szajler Adrián (Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület, Temerin).
Az ünnepélyes díjkiosztót követően Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke a tavalyihoz hasonlóan minden pedagógusnak és felkészítő tanárnak köszönő oklevelet adott át, és megköszönte hogy megszerettették a gyerekekkel ezt a gyönyörű hangszert, és olyan generációkat neveltek ki, akik bárhol, bármikor megállják helyüket a citeramuzsikában.
A XXIII. Aranycitera támogatói: Szenttamás Község Önkormányzata, a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság, a Forum Könyvkiadó, a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának kézimunkacsoportja, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, és a szenttamas.rs hírportál.
Paraczky László
