Sport atlétika

Szenttamas.rs

 

Egy fiatal, optimizmussal teli élsportoló

 

Az elmúlt hétvégén a szenttamási Tojzán Béla újabb három éremmel gyarapította az atlétikai versenyszámokban szerzett érem- és diplomagyűjteményét. A fiatal atléta saját korosztályában többszörös országos bajnok, ezúttal kalapácsvetésben és súlylökésben aranyérmet, diszkoszvetésben pedig ezüstérmet szerzett klubjának, az újvidéki Vojvodinának. Újvidéken egy elmaradt iskolaóra után és a kötelező edzés előtt találtunk időt egy rövid beszélgetésre.

A szerb atlétikai válogatott április közepén a montegegrói Barban kezdte meg felkészülését az idei szezonra. A 16 napos, edzésekkel teli előkészületeken az egyelőre még az idősebb ifjúsági korosztályhoz tartozó szenttamási Tojzán Béla is ott volt, aki lassan másfél éve az újvidéki Vojvodina Atlétikai Klub színeiben versenyez. A korosztályában többszörös bajnok sportoló portálunknak elmondta, kemény tempóban edzettek, több órán át, napi két-három alkalommal is:  Erről annyit mondhatok, hogy május 3-án tértünk haza, és eléggé rázós volt, hiszen megfeszített tempóban edzettünk még vasárnap is. A pálya közvetlenül a tengerpart mellett volt, nagyon szép hely, de igazából sem időnk, sem kedvünk nem volt nézelődni. Közeleg ugyanis a Romániában megrendezésre kerülő Balkán-bajnokság atlétikában, és ide csak azok mehetnek, akik kiváló formában vannak. Újvidékről tizenketten voltunk, igaz, nem mindenki a válogatott tagja, de ők is kiérdemelték, hogy ott legyenek Barban – mondta szinte egy szuszra a fiatal élsportoló.

Az elmúlt hétvégén tartották Belgrádban a Szerbiai Atlétikai Junior Bajnokságot, ahol Béla kalapácsvetésben és súlylökésben arany, míg diszkoszvetésben ezüstérmet hozott az újvidéki klubnak: Három versenyszámban indultam, és mindegyikben sikerült dobogós helyezést elérnem. Igyekezni viszont azért (is) kellett, mert minden versenyszámban az első helyezett bejut az országos válogatottba. Minden atlétikai versenyszám képviselve volt, így a futás, a távolugrás és a dobóversenyek is. Fontos volt az elért eredmény minden egyes versenyszámban azért is, mert a sportoló legfontosabb célja a győzelem – mondta mosolyogva a fiatal atléta.  Hozzátette, elég fárasztó volt, ugyanis kétnapos versenyről volt szó, folyamatosan a pályán voltak, és nem igazán elégedett az elért eredményekkel. Nem az éremmel, hanem azzal, hogy úgy érzi, sokkal jobban is teljesíthetett volna: Igazából kalapácsvetésben nem volt konkurrencia, ami egy kicsit motiválhatott volna. Csak annyit fűznék hozzá, hogy kalapácsvetésben nyolc méterrel távolabbra dobtam a sportszert, mint a második helyezett versenyző. Így „mindössze” 50,86 méteres eredménnyel lettem első, ami jóval, mintegy 2,5 méterrel kevesebb, mint az egyéni csúcsom. Viszont úgy érzem, igazából az befolyásolta az eredményeket, hogy a belgrádi pálya kb. 20 centimétert meg van emelve, ami magyarul annyit  jelent, hogy minden tizedik méteren a sportoló kb. 10 centiméterrel kevesebbet dob, mint egyébként. Ha ezt felvisszük 50 méterre, ott már lényeges különbség érezhető – magyarázta Tojzán Béla. Mint mondta, súlylökésben a legnagyobb riválist sikerült legyőznie, diszkoszvetésben viszont nem: Van egy erős konkurrencia a korcsoportomban, éppen diszkoszvetésben. Vele már több alkalommal fej-fej mellett haladtunk, és ezúttal ő volt jobb, és mintegy 1,5 méterrel tovább hajította a korongot. Megismétlem, nagyon kifáradtam szombaton, egyszerűen nem maradt erőm.

Tojzán Béla az emelvényen

Béla az Újvidéki Mihajlo Pupin Villamossági Szakközépiskola másodikos diákja, és mint mondja, nagyon nehéz összehozni az iskolát, az edzéseket és a versenyeken való szereplést, de azért teljes gőzzel tanul: Kicsit lemaradtam a tavaszi tananyaggal, de nagyon remélem, hogy a nyári szünet előtt sikerül behoznom mindent. Heti hat-hét edzésem van, naponta egy, szombatonként néha kettő. Sokat utazunk, ami már magában nagyon megterhelő, hiszen folyton fáradtak vagyunk, de azért van, amikor tudok aludni, pihenni. Mindennek ellenére úgy érzem, menni fog mindkettő, mármint a suli is, meg a sport is – mondja derűlátóan a szenttamási középiskolás. Közben még elmeséli, hogy a dobástechnikát folyamatosan javítja. Mert bizony nem mindegy, hogyan megy be az ember a pályára, hogyan fogja meg a sportszert, a kör melyik pontján milyen gyorsan fordul meg, mennyire fontos egy-egy mozdulat stb.

Csak hallgatom a fiút, mert látom, hogy dől belőle „szakma”, s mint mondja, a gyakorlat teszi az embert. Korához képest egy rendkívül fejlett, izmos, vállas fiatalember ül velem szemben. Intelligens, okos, válaszai kimértek. Egyenesen beszél, és mindent őszintén elmond. Titokban elárulja azt is, hogy már mindössze 60 cm hiányzik ahhoz a bizonyos határértékhez, és ahhoz, hogy kijusson a világbajnokságra.

Merész álmai vannak ennek a szenttamási fiúnak. Minden elismerés neki ezért.

Tojzán Béla az emelvényen

Paraczky László