Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
11. rész
Miért?!
Egy tökéletes világban mindenki boldog. Egy tökéletes világban nincs mit kijavítani, minden tökéletes. Amikor megszületik a gyermek, vagy, akár, amikor megfogan, de ideális esetben még előtte is egészséges táplálkozik az édesanya, és az édesapa is. Mondom, egy tökéletes világban. A baba nő, egészséges, minden rendben, mindenki jól van, boldog. Ismétlem, tökéletes világról van szó.
És a valóságban elkészítjük a kis jövevény számára az összes kelengyét, beszerezzük a ruhákat, ha tehetjük, minőségit, hiszen a legjobbat szeretnénk a babánknak. Majd elérkezik a várva várt nap, a kezünkben tartjuk őt. Most tökéletesnek érezzük a világot. Pár nap múlva pedig belezuhanunk a babás hétköznapokba: éjszakázás, pelenkahegyek, kakivárás (öröm, ha végre megvan), fürdetés, büfiztetés... És cseperedik a pinduri. Idővel sok minden előfordul, néha orvoshoz megyünk, de nem gondolkodunk. Ha valami felfújja a babát, akkor azt elhagyjuk a táplálkozásunkból, de mi van, ha nem alszik a babánk. Egyik nap jól alszik, másnap pedig nem. Ráadásul nyűgös is. Ilyenkor megéri elgondolkodni rajta, hogy mit ettünk, amikor pedig már nem csak anyatejet kap a kicsi, akkor pedig azon, hogy mit evett ő aznap. Te megteszed ezt? Majd, amikor elérkezik az idő, sok új ízzel ismerkedik meg a babánk, és lassan mindent ehet. Mégis, mi az a minden? Sok esetben, sajnos, nem csak egészséges táplálék tartozik a mindenbe. De miért is adnak az emberek nassolni valót egy babának, aki azt sem tudja, mire való a nasi? Csak azért, hogy a későbbiekben megnehezítsék a saját dolgukat. De most komolyan: mi szüksége van egy hat vagy tíz hónapos csecsemőnek nassolásra? A már lehet neki adni nem azt jelenti, hogy kell is. Utána pedig küzdünk a kezelhetetlen gyermekkel, a hisztis, lenyugtatni lehetetlen picivel, aki még aludni sem akar. A saját dolgunkat nehezítjük meg ezzel.
Ádám 8 hónapos volt, amikor télapócsomag osztás alkalmával egy zsák édességet kapott. Egy Kinder tojás-felével próbáltuk ki az édesség evést. 4 napon keresztül ette az egyik felét, a negyedik nap pedig kapott utána (nem tőlem) egy fehér liszttel és cukorral készült kekszet. Másnap reggeltől délutánig mézes kenyeret kellett neki adnom, mivel sósat nem volt hajlandó enni, a méz pedig elmulasztja az édesség utáni vágyat. Ha ilyen kis mennyiségű édesség ezt okozza, akkor ne lepődjünk meg, hogy az a gyermek, aki ennek sokszorosát kapja, nem hajlandó utána mást enni. Hallottál már olyanról, hogy a gyerek nem eszik semmit, csak édességet? Én igen. Pedig mennyire egyszerű lenne!
Miért nem hagyjuk, hogy tökéletes legyen a világunk?!
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
