Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
12. rész
Játszótér – a szabad mozgás/édességevés helyszíne
A kicsiknek szükségük van a mozgásra és a játékra. Én személy szerint nem szeretek játszótérre járni. Ha nincsenek ott ovis pajtások, Ádám nem tud játszani, nekem pedig Katára kell vigyáznom.
A másik okom pedig az édesség. Lehet, hogy én egy képzeletbeli világban élek, de elképzelésem szerint a gyerekek megebédelnek játszótérre indulás előtt. Épp ezért nem értem, miért kell a játszótérre érve szinte azonnal édességet kapniuk? Volt, hogy egy óra hosszáig voltunk ott, és az alatt az idő alatt a fiam és másik két kis gyermek 15 percig szaladgáltak, majd az egyikük kért nyalókát az anyukájától, és a fiam is szeretett volna. Nem igazán örültem neki, de végül beleegyeztem, hogy kapjon. Miután elszopogatták a színes cukrot, és közben százszor elmondtuk nekik, hogy ne szaladgáljanak, futottak egy kört és egy másik anyuka kínálta nekik a csokit. Mi ekkor fogtuk magunkat és hazajöttünk, mivel épp kapóra jött a fürdés idő. Egy óra hosszából a fiam 15 percet futkosott, és 45 percet töltött méregnyalogatással. Ezért megérte játszótérre menni.
A kedvencem viszont a fagyis kocsi! Amint megjelenik a nap a horizonton, és egy kis meleget is sugároz, délutánonként a játszóterek felé megjelenik a fagylaltos kocsi. Mostanáig nem lett volna sok problémám vele, ha finom lenne a portékája. Nem tudom felfogni, hogy a szülők nem érzik az ízét? Vizes aroma. Épp annyi sűrítő anyag van benne, hogy megkülönböztesse a jeges fagylaltoktól. Egy gömb 1 euró, ugyanúgy, mint a város fagyizóiban, azzal a kivétellel, hogy ott krémes és finom a fagyi. De ha nem vennék meg a szülők a játszótereknél, amit árul, akkor rá lenne kényszerítve arra, hogy normális árut készítsen. Illetve, azok számára normálisat, akik fogyasztanak cukrot. Ezzel szemben mindannak tudatában, amit láttam és olvastam, egyáltalán nem veszek a fiamnak fagyit. Itthon készítünk tojásból, tejfölből és mézből, aroma nélkül. Tehát a játszótérre nem mozogni viszik ki egyes szülők a gyermekeiket, hanem vércukorszint növelésre.
De térjünk vissza a mozgásra. Mozogniuk kell a gyerekeknek, futkosni a friss levegőn. Hogyan tudnám ezt megoldani játszótéri édességdömping nélkül? Meg kell találnom a megoldást, hogy ne érezzem magam gonosz boszorkánynak, miközben megmentem a fiamat a cukor káros hatásaitól.
Tudatosodjunk!
Az instant ebédektől a mindennapi otthon főtt ételig
Ha minden nap mikróban melegített ételt ebédeltél, kész péksüteményt vásároltál reggelire, este csak úgy bedobtál valami gyorsat, és olvastad, hogy lehet ezt máshogyan is. Láttad, hogy a cukor káros, a mikrohullamú sütő szintén nem a legjobb megoldás. Mit tehetsz? Ha úgy gondolod, a számodra a legjobb, ha ezt tovább folytatod, akkor most hagyd abba az olvasást. Ha úgy érzed, elég energiád van, egészséges vagy, ritkán dönt le a megfázás, szereted, hogy nem kell tenned semmit az ételért, azon kívül, hogy megkeresed az árát, kattints a böngésződben a kis x-re, vagy keress más olvasnivalót.
Még mindig itt vagy? Gratulálok! Ez azt jelenti, kezdesz tudatosodni. Olyan útra lépsz, amely egy csodálatos helyre repít, a megfigyelés, észlelés, gondolkozás, tudatosság, kíváncsiság földjére. Az instant világ kényelme sokszor észre nem vett mélységekbe húz minket és a főzés kihagyásával megspórolt időnket nem tudjuk az élet élvezésére fordítani. Miért? Mert nincs erőnk, fáradtak vagyunk, fáj valamink, idegesek vagyunk. Épp kovászos kenyeret sütök, és nagyon úgy néz ki, mintha nem sikerült volna. Az írás végére talán kiderül, de addig is, nem eszem magam rajta. Amikor azt láttam, hogy kel, aztán, láttam pár buborékot rajta, átforgattam és talán kicsit mozgásba lendült. Utána tettem bele a tepsibe, ahol összeragadt a sütőpapír, kívül-belül tészta. Úgy éreztem, eljött az idő leülni és bőgni egy nagyot. Aztán eszembe jutott, hogy ez azt jelenti, hagyjam a papírt és zsírozzam ki a tepsit. Megtörtént, most kel. Aki nem tesz semmit, az el sem tudja rontani, amit csinál. Aki elrontja, újra próbálkozhat. Ennyi.
Szeretnél az instant ételektől eljutni a tudatos táplálkozásig? Akkor tarts velem! Lassan, de biztosan el tudunk jutni a teljes élethez.
Vakáció - otthon
A vendégmunkások hazalátogatnak. Haza, ahol az otthonuk van és volt. Mindenki máshogy látja ezt: jó kocsik, külföldi rendszámtáblák, nyugodt emberek, teli pénztárcák. A másik félnek viszont ez az otthon, a lazítás, a családdal és a barátokkal való találkozás ideje. Igen, kell a jó autó, amely hazavisz és visszahoz, valamint nap mint nap munkába visz, majd onnan is hazavisz. Pénz is kell az útra, mert nem sokan kockáztatják meg, hogy anélkül induljanak el. 1000 km még is 1000 km. De tényleg erről szól az egész? Azért dolgozik az ember más országban, hogy otthon mutogassa a jó kocsiját? Nem ennyi, és ezt mindenki tudja, viszont könnyebb így tekinteni rá, mint arra gondolni, mennyi nehézség árán jutott valaki oda, ahol van. És most ott van, illetve itt, mert hazalátogatott.
Egy vagy két hét áll ilyenkor a rendelkezésünkre, hogy akit csak tudunk, meglátogassunk, és hogy minket is meglátogassanak. A nagyszülőknek ennyi jut az unokákból, a szülőknek a gyermekeikből. Legalábbis azoknak, akik kíváncsiak a gyermekeikre – vannak olyanok is, akiket vérig sért, hogy a gyermekük elment szerencsét próbálni, de ilyen esetben nem tudunk mást tenni, el kell fogadni, és tovább kell lépni.
Előfordult már, hogy a férjem azt mondta, lassan annyit hajt otthon, mint amikor dolgozik (kamionsofőr). Ekkor elhatároztuk, hogy inkább elhívunk mindenkit, hiszen pihenni mentünk haza, és ha nem szeretnénk a kocsiban tölteni a szabadságot, de mindenkit látni szeretnénk, elhívjuk őket. És egyre többen mondják ezt, hiszen nem lehet mindenkihez eljutni, főleg, ha a családunkkal is szeretnénk lenni. Pihenni járunk haza, és ha teszünk érte, sikerül is. A gyerekek sokszor nem akarnak visszajönni, hiszen azt látják, a szülők otthon nem mennek dolgozni, a nagyszülők is sok időt töltenek velük, ott minden tökéletes. A szülők viszont tudják, miért vándoroltak ki. Tudják, mennyi idejük volt előtte, mennyi pénzt kaptak azért, hogy a családjukat alig lássák, a főnökük kénye kedvének kitéve agyon dolgozták magukat. Ezt el kell magyarázni a gyerekeknek is. Ha sikerül, akkor belenyugszanak, és várják a következő hazautat. És mi is. A bőröndök visszakerülnek az autóba, és a szabadság végén megindul a család – a hazájukból az otthonukba.
Tortáim mézzel és tönkölybúzaliszttel - képekben
A fondant csupa cukor, de a többi mind-mind egészséges. Csak a tojásfehérjét nem lehet szépen megcsinálni mézzel, mert megég, de nem adom fel, tovább próbálkozom.
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
