Önök írják

Szenttamas.rs

 

Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,

feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)

naplója a Szenttamás.rs portálon

16. rész

 

Ki mondja meg?

Az eddiginél is ingoványosabb talajra lépek.

Hogyan neveljük a gyerekünket? Hogy tegyük ezt, hogy tényleg boldog és egészséges gyermekeink legyenek?

Egy tökéletes világban a szülők, nagyszülők, a környezet mind-mind nagyon várják egy új jövevény érkezését. Megszületik a gyermek. A várandósság alatt is odafigyel magára az anyuka, mondom, egy tökéletes világban így van. A születést követő első hónapokban is. Utána is. Mindenki egészséges és boldog. Amikor előkerül a kiskanál és a kis tál, pépes étel kerül bele, és a baba megismerkedik a felnőttek táplálékával, amelyet eddig csak tejen keresztül kapott.

Minden emberben van egy világkép, amely, ha boldog, tovább él benne, vagy szenved, mert tehetetlennek érzi magát, vagy épp változtat rajta. Ha belesüpped a kényelmes, mindent eltűrő világba, akkor a világ elfogadja és vele sír, vele nevet, ha valami gond vagy épp boldogság van. Ha szenved attól, amiben él, akkor is vele sírnak, vagy épp kinevetik. Ha viszont, ne adj Isten, változtatni merészel, földönkívülivé válik. Mindenki meglepődik, és némelyek elmagyarázzák neki, hogy pedig ez mind természetes: tömd műkajával, kenegesd, habban fürdesd, bűzölögjön az öblítőtől, hordd az orvoshoz, tömd bele a sok orvosságot, és a kör újra kezdődik. És mennyire jó elmesélni, hogy nálunk is ez meg az volt, és képzeld, milyen szörnyű volt, és vittük, és adtuk és jaj, de rossz volt, és képzeld, nálunk is. Van téma.

A beszédtéma. Mondjuk, ez szólhatna arról is, hogy képzeld, kipróbáltam az egészségesebb változatot, és azóta sokkal jobban eszik a gyerekem, kevesebbszer van megfázva, és nem csak ordít, ha beteg, hanem mondjuk hajlandó két falatot enni.

És a szülő megteszi. Változtat, megreformálja a konyhát. Kipróbálja. Próba szerencse. Mert, ugye, amíg nem próbáltuk, nem tudjuk, hogy tényleg jó-e. Ha beválik, csinálja tovább. Ekkor ő is UFO lesz. Egy földönkívüli, aki azt mondja, hogy te rosszat teszel a gyerekeddel, ha azt a becsomagolt színes vackot adod neki. De kipróbálni eszedbe sem jut, hiszen baromság. Neki is elment az esze.

Aztán a nagyszülő beletöm a gyerekedbe valamit, amit nem akartál, sőt, tiltottál. Harcolsz és küzdesz, és nem bírod tovább. Van, aki feladja. Nincs ereje, nem tudja tovább csinálni. Az nem természetes, hogy 300g-os mogyorós csokit adnak a babának a szülőszobán a kezébe, hogy egye. Az viszont természetes, hogy első születésnapra azt kap. És az óvodában, és a nagyszülőknél, a boltokban, a parkban. Persze nem az újszülött, hanem, amikor már nagyobb. A szülő feladja. Mások hatására nem harcol tovább, és néha-néha megengedi a gyerekének, nem szól rá.

De tényleg van joguk másoknak beleszólni abba, hogyan eteted a gyermeked? Adhatnak mások olyat enni a gyerekednek, amit te nem engedsz meg? A szülő nem mondhatja meg, mit ehet a gyermeke? Mindenkinek több hatalma van, mint a szülőnek? Vannak dolgok, amelyeket egészségesnek tartok, és más nem, nem akarja odaadnia a gyermekének. Most erőltessem, ha ő nem akarja, én viszont tudom, hogy teljesen egészséges? Ő megy haza a gyermekével, mindenki maga viseli a nevelési szokásainak következményeit. Mi a férjemmel úgy érezzük, helyesen táplálkozunk, és helyesen tápláljuk gyermekeinket. Feltételezem, nem vagyunk ezzel egyedül. Mi így etetjük, más máshogy eteti. Ha megkérdezik, elmondjuk, miért és miért nem, de hagyjuk már a szülőket egyedül dönteni. Ők nevelik a gyermekeket, ők vigyáznak rájuk, ők virrasztanak, ha kell, és pont nekik ne lenne szabad eldönteniük, mit ehet a csemetéjük? Akkora hatalmat tulajdonítunk magunknak, hogy mások életébe akarjuk beletukmálni a véleményünket?

Ha valaki kilép a cukorkerékből, és elkezd érdeklődni az egészség iránt, meg fogja tenni. Nincs jogunk lebeszélni róla, de ha úgy érezzük, hogy valakinek kezd felnyílni a szeme, segítsünk neki és a legfontosabb, hogy ne akadályozzuk. Éljük a saját életünket, de a tanulás lehetőségét ne zárjuk ki.

Szakmai továbbképzésekre szoktál járni? A mindennapi életben sok újdonságot tanulhatsz, ott is tovább képezheted magad. Mi zsírosan táplálkozunk, sózunk, vitamint szedünk, és sok vizet iszunk. Te ezt nem teszed? És boldog vagy? Ha igen, akkor rendben vagy. Ha nem, akkor tegyél érte, és keresd a boldogságot, az egészséget.

 

Atkins-diéta – második szakasz

Az Atkins-diéta bevezető szakasza után, amelyet vagy csak két vagy néhány hétig, vagy addig tartunk, amíg már csak 10-15 kg feleslegünk marad, jöhet a második, a folyamatos súlyvesztés szakasza. Minden héten 5 grammal növeljük a napi szénhidrátmennyiséget, az elején csak hetente 3-4 nap lépjük át a 20 g-os napi limitet, majd pedig minden nap. Ez a szakasz arra szolgál, hogy rájöjjünk, hány gramm szénhidrátot fogyaszthatunk, amennyivel még fogyunk. Amikor elérünk arra a szintre, ahol már nem csökken a súlyunk, akkor vegyük vissza a szénhidrátok fogyasztását annyira, amennyivel még lassan, de csökken a súlyunk.

Dr. Atkins ajánlott egy bizonyos sorrendet, amellyel az élelmiszerek táplálkozásunkba való beépítését ajánlja.

Először a többi zöldségből csemegézzünk:

¼ spenót

½ zöldpaprika

1 közepes paradicsom

2/3 csésze brokkoli

8 közepes spárga

1 csésze karfiol

1/3 csésze hagyma

2/3 csésze főzőtök

Majd jöhetnek a túrók, sajtok:

14 dkg túró

14 dkg mozzarella

½ csésze zsíros tejföl

Utána az olajos magvak és csonthéjasok:

28g makadámdió (10-12 szem)

28g dió (14 fél dió)

24 szem mandula

31 szem pekándió

3 evőkanál hántolt napraforgómag

26 szem pörkölt, hántolt földimogyoró

14g kesüdió

Majd a gyümölcsök:

¼ csésze kék áfonya

¼ csésze málna

½ csésze földieper

¼ csésze görög- és sárgadinnye

Ezek után a hüvelyesek, a legvégén pedig a keményítő tartalmú zöldségek (burgonya, kukorica) következnek.

Attól függően, hogy mennyi szénhidráttal fogyunk még, megállapíthatjuk, mekkora az anyagcsere-ellenállásunk: ha napi 15g szénhidráttól kevesebbel fogyunk csak, akkor nagy az anyagcsere-ellenállásunk. 15 és 40 gramm között átlagos, 40 és 60 gramm között kicsi, és 60 és 90g között pedig akkor lehet, ha rendszeres testmozgást végzünk.

A súlyvesztés során segítségünkre vannak a növényekben található rostok: lelassítják az ételek emésztését, és ez által a glükóz bejutását a véráramba. Rostok a zöldségekben, csonthéjasokban, olajos magvakban, gyümölcsökben, a babban és a hántolatlan gabonában vannak. A gyümölcsök, olajos magvak hatását a vércukorszintre a csonthéjasok, a sajt és a tejföl lassítják.

 

Anya, kidobtad az édességeimet?

Ez a kérdés hangzott el a minap a fiam szájából. A válasz: nem.

Ádám újra kérdezett: Miért nem?

Mivel, nem tudtam, mire számítsak, azt mondtam, hogy nem volt rá időm.

Ádám: Kidobjuk most?

Nagyon meglepődtem.

Lássuk az előzményeket!

Amikor az óvodában születésnapjuk van a gyerekeknek, vinni szoktak édességet. Jobb esetben cukorral és fehér liszttel, otthon készült muffint vagy süteményt, de sokszor előfordul boltban, készen vásárolt megoldás is. Ha tejszínes, ami általában tartós, nem hűtőben tárolt tejszínt jelent, akkor 1-2 óra múlva kiszárad a bőre belül a könyökénél, viszket a háta és a hasa. És ami utána következik, az már a cukor és a fehér liszt hatása: felpörgés, szemtelenség, rosszaság, hisztéria, vagdalózás. Ezek sok szülő számára normális, mindennapi dolgok, hiszen állandó cukordömpingben él a gyerekük, de nálunk nem megszokott. A méz és a teljes kiőrlésű tönkölyliszt nem okoz ilyet. És születésnapokon néha kapnak a gyerekek az ünnepelttől egy kis csomagot tele apró édességgel – a mi legnagyobb örömünkre. Eddig eltartott pár napig, amíg elfelejtette, mit kapott, és ilyenkor készítettem itthon valami édességet, hogy azt egye. A legutóbb már nem felejtette el, és egy pár szem gumicukrot megevett. Az édességet általában kidobtam, amikor elfelejtette, hogy van, vagy pedig, ha rosszul viselkedett, mindig ment le egy darab a wc-n. Kegyetlenül hangzik, de mitől is mentettem meg őt? A méregtől. Szóval, amikor a mostani csomagot megláttam, elborzadtam a sok finomnak vélt toxin láttán.



Választhatott kettőt, amit megehetett. Egy nyalókát és egy gumicukorkát kért. A nyalókát első nap megette, a cukorkát másnap. Szerdán és csütörtökön tehát kapott édességet. Pénteken az óvodában főztek, és amikor odaértem, se szó, se beszéd, kirohant az óvoda ajtaján, amint azt kinyitottam. Az óvónők kiabáltak utána, hogy ezt így nem lehet, jöjjön, vissza, de nem jött, hanem szaladt egy kört. Miután visszajött, amíg beszélgettem az óvónőkkel, le akarta szedni a kilincset, és ki akart menni az ajtón, amit csak egy magasan elhelyezett gombbal lehet kinyitni. Szóval, itt beszélgettünk kicsit a pedagógusokkal, és legnagyobb örömömre, az egyikük hallott a ketogén diéta kedvező hatásairól. Szóval, megbeszéltük, hogy teljesen nem lehet kizárni a fehér lisztet és cukrot, de jó lenne, ha keveset kapna csak belőle, akármennyire is szereti enni.

Majd az én születésnapom ünnepeltük hétvégén, és a ketogén diétában megengedett zsíros édességeket készítettem, csak nem édesítőszerrel, hanem mézzel. A torta is lisztmentes volt, és jó zsíros krémmel készült. Majd pedig vasárnap este feltette a címben szereplő kérdést. És mi lett a párbeszéd vége? Az, hogy pizsamában fogta magát, mondta, hogy vegyem le az édességeit és dobjuk ki, mert azok rosszak. Mindet kibontottuk, a csomagolás ment a sárga zsákba, a tartalmuk pedig a bio szemetesbe (bár nem tartom sem élelmiszernek, sem bionak őket). Mindet megnézte, hogy néz ki, megszagolta, azt mondta, hogy büdösek. Kólás gumicukrot szeretett volna enni, de mondtam, hogy a másikból válasszon, amelynek déli gyümölcs ízesítése volt, mert kólát végképp nem szabad. Választott egyet a másik tasakból, a legkisebbet, és megbeszéltük, hogy másnap megeheti, közben pedig készítünk majd a kedvenc bio szörpjéből gumimacikat és gumikacsákat. Természetesen, mézzel.

Kimondhatatlan, amit éreztem. Ekkora bölcsesség és ügyesség egy ilyen kisemberben, hihetetlen! És mekkora erő kellett, hogy ezt megtegye!

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá!

 

Tepsis szalonnás-sonkás finomságot

Legyen zsíros, legyen egészséges és finom is. Hústortát nem volt kedvem készíteni, ezért inkább csak pakolásztam a jénaiba, ami eszembe jutott.

200g vékonyra vágott szalonna (divatosan bacon)

200g vékonyra vágott sonka

100g túró

200g krémtúró

1 tojás

250g sajt felkockázva

2 paprika

2 paradicsom

tejfől és/vagy főzőtejszín

bors

Egy tepsi vagy egy jénai alját kirakjuk a szalonna szeletekkel, megszórjuk a felkockázott sajttal. A paprikát és a paradicsomot apróra várjuk, majd azt is rászórjuk a sajtra. A túrót és a krémtúrót kikeverjük, hozzáadjuk a tojást, a sót és a borsot ízlés szerint. Ezzel az öntettel leöntjük eddigi művünket, és rárakjuk a vékonyra vágott sonkaszeleteket. Ennek tetejét pedig tejföllel vagy főzőtejszínnel öntjuk le, de lehet a kettő keveréke is. Ezek után beborítottam még szalonnával, és 40 perc alatt 200 fokon megsütöttem.





Berta Irma

(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)

 

További írások a szerzőtől

Vissza a főoldalra