Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
20. rész
Sertészsír vs. divatzsiradék
Képzeld, jöttem a plázából, megcsináltattam a körmeimet, vettem néhány pár cipőt és 10 kg disznózsírt! Olyan nehéz volt hazahozni, és még az egyik vadiúj körmöcském is megsínylette! No, ilyen mondatot ritkán hallhatunk. Ha viszont a cipővásárlás után kókuszzsírt venne az illető, hihetőbb lenne a történet. Ismét feltaláltuk a csövön a lyukat, gratulálok! Elegáns, különleges, nem mindenki teheti meg, hogy megveszi – ez mindannyiunk álma. Hús sütésére pedig egyszerűen kiváló.
Őszintén be kell vallanom, hogy én is tartok itthon kókuszzsírt. Először házi dezodort készítettem belőle, majd pedig, amikor a keto Bounty receptjébe kellett, eszembe jutott, hogy nem fogyott el mind. Szégyellem magam, de rendesen, hogy nem azt használom sütésre, hanem a nagyon nem elegáns sertészsírt.
Szarkazmust félre: mit akarunk elérni ezzel a hülyeséggel? Avokádóval meg kókusztermékekkel vannak elkeveredve az emberek, így a ketogén táplálkozással élők, meg nem szalonnát, hanem bacont esznek. Attól, hogy máshogy nevezzük, még ugyanaz – vagy mégsem. A szalonna az szalonna, a bacon meg közel sem az. Próbálta már valaki kisütni?! Persze a házi szalonnába nehéz belegöngyölni bármit, de attól még táplálóbb és valódi élelmiszer. És egészséges zsírnak tekinteni a margarint?!
Tudja valaki, hogyan készül a margarin? Itthon elő tudjuk-e állítani? És a sertészsírt, vajat (rendes, házi tejből)? A boltokban kapható fehér löttyöt miért is nevezzük tejnek? Miért nem szabadalmaztatja valaki a tejet és védeti le a nevét? Tejnek és tejterméknek csúfolják azokat a szerencsétlen mű vackokat, amelyek a feldolgozási folyamatok végtermékei vagy talán kimaradt szemetei.
Nos vissza a témához: próbáltam az avokádó jégkrémet. Meg lehet enni, de finomnak nem nevezném. Lehet, hogy húsokhoz, nem édes változatban jó, de édesen nem. Az én jégkrémem, amelynek receptje a nagymamámtól származik és igazi, ketós alapanyagokból készül, százszor megveri. A kókusz pedig édességbe való szerintem. Az ilyen egzotikus dolgokat, azt mondom, hagyjuk meg desszertnek, amelyet ritkán eszünk, mert a deutérium-tartalmuk magasabb, mint amivel a szervezetünk meg tud birkózni.
A lényeg lényegének a lényege: nézzünk szét tanyán, idős embereknél. Mit tartanak otthon, mit tudnak előállítani. Aki pedig falun nőtt fel, vagy járt már ott, csak látott ezt-azt. Az otthon előállított élelmiszer a legjobb. Az élelmiszeripar létrejötte előtt is éltek és táplálkoztak emberek, és ez a pár évezred alatt elméletileg el is szaporodott az emberi faj – tehát, nem haltak éhen. Ha már egészségesen akarunk táplálkozni, ne Timbuktuba menjünk érte, hanem a kamrába, és a józan paraszti észre sem árt szert tenni, ha pedig megvan, használni is. Hogy mi az a deutérium? Legközelebb arról is szó lesz.
Csak nézzünk, vagy lássunk is?
Élünk egy világban, amelyre, van, aki azt mondja, beleszületünk, van, aki azt, leszületünk, van, aki egyszerűen csak megszületésnek nevezi. A lényeg, hogy itt vagyunk. Az, hogy magunk választjuk ki, hova és mikor jövünk, vagy véletlenül idepottyanunk (honnan?), talán ebben az írásban lényegtelennek tekinthető. Van, aki szerint küldetésünk van (miért vagyunk itt?), vagy épp csak itt vagyunk és élünk.
Akármi is igaz ebből, itt vagyunk. Vagyunk, élünk, boldogulunk (közben talán boldoggá is válunk, ha már boldog-ulunk), hajszoljuk a pénzt, az élményt, kutatunk, ki-ki a pénzkeresés útjait, ki-ki az egészséget, ki-ki akármi mást. Itt vagyunk. A lényeg, hogy valahogy csak el kell tölteni a Föld bolygón az éveinket, ha van reinkarnáció, akkor többször is, ha nincs, akkor meg most. De el kell őket tölteni. Keressük, kutatjuk, talán figyeljük az élet/sors/Isten és a szinonimái/univerzum/stb. által elénk tett jeleket, igyekszünk úgy élni, hogy nekünk és másoknak is jó legyen. Ha már nem használunk, ne is ártsunk. Itt vagyunk. Mindenki a maga módján igyekszik megtalálni, megismerni annak lényegét, ami érdekli. Mind tehetünk valamit önmagunkért, a családunkért, a barátainkért, az ismerőseinkért és az általunk nem ismert emberekért is. Ha nem használunk, igyekezzünk ne ártani!
Milyen módon tesszük mindezt? Nyitott szemmel járunk? Érdeklődünk újdonságok, felfedezések iránt? Tisztában vagyunk a világ előrehaladásával? Érdekel minket a tudomány? Sokan beérik azzal, hogy melyik élelmiszeripari gyár dobta piacra kedvenc bolti édességének az új változatát, hiszen az is hír, és siet kipróbálni. Az új felfedezéseknek is utána kellene járnunk, az új egészségügyi kutatásoknak, a hírek mögött álló igazságnak. Nem kell mindent tényként kezelni, cask azért, mert megjelent a fősodrású médiában, amely sajnos sokaknak az egyetlen hírforrást jelenti.
Nézzünk utána, járjunk utána mindannak, ami érdekel, érint minket, vagy amivel foglalkozunk. A tudatosság fontos lépése ez, hiszen megfelelő információ nélkül nem tudunk jó döntést hozni. Irányítsuk mi az életünket, és ne hagyjuk, hogy (meg)vezessenek minket!
Nem hagyjuk unatkozni a gyerekeket
Egy baba születése előtt is beszerzünk rengeteg dolgot, de utána sem hagyjuk ezt abba. A gyermekeinket elhalmozzuk játékokkal, amelyek benn állnak a szobában, a szekrényben és rájuk sem néznek. Mi pedig igyekszünk mindent megtenni, hogy még jobban lekössük őket, nehogy unatkozzanak. Jót teszünk ezzel? Minket is így neveltek a szüleink? Állandóan ott volt valami, ami lekötött minket, hogy ne unatkozzunk?
Sok helyen hallhatunk arról, hogy mennyire káros, ha a gyermek állandóan tévét néz, vagy ha mobiltelefonon, tableten játszik. Vekerdy Tamás egy angol tudományos közleményre hivatkozva mondja, hogy ha okostelefont vettünk a gyermekünknek, vehettünk volna neki azonnal egy gramm kokaint is. Ezzel az elektromos kütyük függőséget okozó hatására hívja fel a figyelmet. Ezen felül elmondja: „A rátapadás a képernyőre súlyos probléma, az óvodások központi idegrendszerére nagyon káros, s az iskoláskorúaknak is csak korlátozott hozzáférést kellene engedélyezni, limitált időben, napi húsz percet, és – legalább ennyire fontos! – valamelyik szülővel együtt. A tévé ne elektromos bébiszitter legyen!” A legütősebb véleményt viszont dr. Weixl Várhegyi Lászlótól hallottam. Szerinte, aki mikrohullámú sütőt használ és wifi van a lakásában, az, ha temető mellett megy el, menjen be próbafekvésre. Kegyetlen és durva szavak, vélemény ez, de utánajártunk már annak, amit ez a két dolog tehet a testünkkel, elménkkel? Halljuk itt-ott, hogy káros, aztán mégis használjuk és a gyermekeinket is belekényszerítjük ebbe. Ők valójában nem vágynak a modern technika vívmányaira, akármennyire is kíváncsiak rá. Természetes, hogy felkelti az érdeklődésüket egy csillogó-villogó, fényes és hangokat kiadó telefon, de ha nem szabad nekik, azt is megértik. El tudnak menni játszani, könyvet nézegetni, ha nem kapják el az elektromos kütyüt. Igen, sokat kérdeznek, ha nem ámítjuk el őket mozgó képekkel, és bármennyire idegtépő az összes miért és hogyan, és miért nem kérdésre válaszolni, de sokkal jobbat tesz a gyermeknek. A mi idegeinknek talán kevésbe, de ennyit igazán megtehetünk a gyermekeinkért.
Említett források:
https://www.youtube.com/watch?v=X8mwDolI8xs&t=1293s
Nyaralási menünk – nem teljesen ketogén, de egészséges
Nem kell nyaralással elrontani a diétát, és ismét a hízás útjára lépni. Ki lehet bírni a strandolást fagylalt és minden más egészségtelen nélkül. Strandra vihetünk gyümölcsöt, reggel pedig ehetünk főtt tojást, szalonnát, kolbászt, paradicsomot, paprikát, uborkát, sajtot. Nem leszünk éhesek, és az evéstől álmosak sem. Indulhat a napokig tartó strandolás! És hogy mit ebédeljünk?
Mi ezt hoztuk magunkkal:
töltött káposzta (szárma) 2 napra volt elegendő két felnőttnek és két gyereknek.
Hozzávalók:
1kg zsíros sertéshús,
1 nagy fej vöröshagyma,
40g rizs,
1 evőkanál só,
fél evőkanál bors,
fél evőkanál törött paprika,
savanyúkáposzta levelek,
Rántáshoz:
1 evőkanál zsír,
1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt,
1 teáskanál pirospaprika.
A húst ledaráljuk, hozzákeverjük az összevágott hagymát, (megmosott) rizst, a sót, borsot és a töröttpaprikát. Ezt jól összekeverjük, a káposztalevelekbe teszünk egy kis maréknyit, majd összecsavarjuk. Egy nagyobb lábasba vagy fazékba tesszük őket, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Főzzük 2 óra hosszáig, majd elkészítjük a rántást: egy kanál sertészsíron megpirítunk egy evőkanál teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet, majd a tűzről levéve hozzákeverünk 1 teáskanál piros paprikát. Ehhez lassan vizet öntünk, és csomómentesre keverjük vele. Ráöntjük a töltött káposztára és még fél óra hosszáig főzzük.
Időközben kaptam tippeket, hogy rizs helyett reszelhetünk bele karfiolt, vagy apríthatunk bele káposzta leveleket. Legközelebb kipróbálom.
A bécsi szelet receptjét megtalálják a: http://berta-irma.com/becsi-szelet-maskent címen.
Amikor elfogyott, amit hoztunk, sütöttünk tükörtojást, szalonnát és készítettünk paradicsom-paprika salátát.
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
