Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
23. rész
A diéta ára
Anyukám mindig azt mondta, hogy egy diéta drága. Sok mindent kell venni, ami nem volt otthon. Zsírszegény felvágott, virsli... Most viszont, mióta ketogén étrendet követek, rájöttem, hogy igaza volt. Tényleg drága a diéta, a ketogén étrend pedig még drágább, legalábbis ha nincs saját gazdaságunk, amelyben állatokat nevelünk. Eddig is többet költöttünk táplálkozásra, mint az átlagember, aki készételt fogyaszt, de így, hogy az egy éve lefagyasztott szalonna két hét alatt megszűnik létezni, illetve átalakul, és azt is venni kell, kolbásszal együtt, na, így tényleg drága. Főleg, hogy nem lehet mindenhol minőségi, valamint a szájízünknek megfelelő (mi csak rendesnek hívjuk) feldogozott disznóhúst találni. De megéri, hiszen így Németországban is ehetünk finomat. Bezzeg, amikor otthon lógott a kamrában, és alig néha ettünk belőle! Erre fel jön még a sok divatzsiradék, amelyet sokan előnyben részesítenek, hiszen trendi csengése van. Trendibb, mint a sertészsír vagy a szalonna elnevezés. Vegyünk egy tanyán élő háziasszonyt, akinek ott van minden, ami egy ketogén étrendhez szükséges. Olvassa a recepteket és mind kókuszzsírt, meg kókusztejport, kesüdiótejet tartalmaz és azt mondja, ezt én nem tudom megvenni, hagyom a diétát. Ezzel csak az egész táplálkozás lényegét ütjük agyon: egészséges, háztáji, szabad tartású állatok húsa és zsírja, erről szól a ketogén diéta, alacsony szénhidráttartalmú növényekkel. Ha nem bonyolítjuk túl az egészet, sokkal egyszerűbb az életünk. Le kell mondani erről-arról, de mielőtt azt gondoljuk, hogy majd íztelen vackokat kell enni, nézzünk jobban utána. Ízletes, zsíros, finom falatokkal is lehet fogyni, és a többi diétával ellentétben még az egészségünket is helyreállíthatjuk, illetve helyre is állítjuk, ha tényleg valódi ételeket eszünk.
Előítéletek – betelt a pohár
Betelt az a bizonyos pohár, amelyre, ha félig van, tekinthetünk félig üresként, vagy félig teliként. Csak rajtunk áll, mit látunk, és mit adunk tovább. A pohár csak egy szinonima, amit bármivel helyettesíthetünk. De mivel telt meg?
Vannak bizonyos példabeszédként használt történetek. Az egyikben, amikor egy üvegbe először nagy szemű, majd apróbb szemű dolgokat teszünk, végül nagyon aprót, vízben oldódót, és utána vizet, mindegyik anyag után tele van, de a következő anyag még belefér. Elhittük, hogy tele van, és rá kellett jönnünk, hogy rosszul hittük.
És ki hallott a dihidrogén-monoxid kísérletről? Amikor sokan aláírták, hogy ez egy káros vegyület, és be kell tiltani. Viccként mondtam erre, hogy valószínűleg ezt a petíciót használta fel egy élelmiszergyár, amikor el akarta venni az emberektől a vízivás jogát. Ó, igen, a dihidrogén-monoxid nem más, mint a víz, H2O. És elhitték, sokan elhitték. Még jó, hogy a kötelező oktatásnak köszönhetően tudjuk is, mi az. A legjobb, hogy az ötven megkérdezettből negyvenhárom támogatta volna a betiltását, hat nem tudott döntést hozni, és egyetlen egy személy jött rá, miről is van szó valójában.
És az arab számok, amelyeket be akar vezetni az EU?! Amikor a történelemtanár tudja, hogy, ami arab, az rossz, és nem jó, ha bevezetik őket?! Na, itt nem árulom el a választ. Aki nem tudja, járjon utána - és gondolkozzon el, tudja-e, hol él.
Mit akarok ezzel mondani? Hogy ítélkezés előtt gondolkodni kell, mert ha ez elmarad, csak egyek vagyunk a balga, befolyásolt tömegből. Ha mindenki kútba ugrik, mert az jó, akkor követjük?
Töltött cukkini
A cukkinit nem ismertem. Zöld és tökszerű. A ketogén diétás Facebook csoportokban viszont előszeretettel használják, így kipróbáltam. A töltött cukkini receptjét is a Fitt Keto Diéta csoportban találtam. A családom minden tagjának tetszett, a férjem pedig az egész jó helyett azt mondta, ez tényleg finom – szóval, valami extrajót találtam! Már csak az a kérdés, mikor lesz minden ételem ilyen finom!
A receptért kattintsanak ide:
http://berta-irma.com/toltott-cukkini
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
