Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
39. rész
Önbizalomhiány
Amíg cukrot fogyasztottam, sok minden zavart, jobban felháborított, mint most. Sokáig küzdöttem önbizalomhiánnyal, ami valójában különféle érzések keveréke. A cukor elhagyása után viszont sokkal jobban érzem magam, és kevésbé idegesítem fel magam bármin. Valahol olvastam, hogy a cukor depressziót okoz. Tényleg depressziós, aki cukrot eszik, vagy csak érzékenyebb bizonyos ingerekre?
Azelőtt is feltűnt, hogy ‒ főleg ‒ a hölgyek szeretnének egymással versengeni. Természetesen, mindenkiben megvan a versenyszellem, de nem mindegy, hogyan és mire használjuk.
Mire jó a versengés? Ha pozitív kimenetele van, az ún. jó irigység irányítja tetteinket, amelyekkel sikersebbé, boldogabbá és kiegyensúlyozottá tudunk válni, akkor építő jellegű. De mindenkivel, az egész világgal nem tudunk ringbe szállni, egyetlen emberrel tudunk csak: önmagunkkal. Másokkal szemben lehetünk jobbak valamiben, lehetünk gyengébbek vagy egyformán jók, és így vagyunk tökéletesek. Azt pedig, hogy kinek a húslevese jobb, sok minden befolyásolja. Befolyásolja az is, hogy a gyerek egyfolytában a ruhánkba kapaszkodik és kiabál, akar valamit, nyöszörög és kimarad a só. Befolyásolja az is, ha túl sok a fűszer. Viszont a tapasztalaton múlik, hogy megtanuljuk megkóstolni az ételt. Rengeteg sótlan ebédet ettünk meg mi is, mire elkezdtem megkóstolni, amit főzök. Mit jelent ez? Hogy tanultam a hibáimból és elkezdtem odafigyelni arra, amit csinálok. Önmagamtól lettem jobb, nem mástól. Aki pedig még iskolás korában megtanult főzni, ahhoz képest lemaradással indultam, és ha ezt nézzük, akkor ő job-e nálam. Miben? Olyan fontos az, hogy kinek a füve zöldebb, vagy kinek a levese sósabb? Dehogy fontos! Kit érdekel? Ha a család asztalán friss étel van, boldogan fogyasztja mindenki, akkor elértük a célunkat. Ráadásul a sót utólag is hozzáadhatjuk, és akkor is jó lesz. A lényeg, hogy megfőztünk. Idővel minden jobb lesz. A tapasztalat minden téren jól jön, csak várjuk ki, hogy ideérjen.
Mégis sokunkban ott bujkál a nem vagyok „elég jó” érzés. De mégis miben és mihez képest?
A legrosszabb pedig ilyenkor, hogy elkezdünk mentegetőzni. Miért nincs így, vagy nincs úgy. Ilyenkor úgy tűnik, hogy zavar minket a meglévő állapot, de ha tényleg zavarna, akkor tennénk ellene. Ha meg nem teszünk, nekünk megfelel, akkor felesleges mentegetőznünk. Mi sem hisszük el, és mások sem. Mi van akkor, ha egy hétig nem porszívózunk fel? Por. Ha zavar, akkor fogjuk meg a porszívót, és tegyünk ellene. Ha úgy érezzük, van fontosabb dolgunk, akkor majd utána porszívózunk. Ennyi. A világ nem dől össze.
Senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál, viszont mindenki önmagánál jobb, vagy rosszabb. A múltbéli, kevesebb tapasztalattal rendelkező énünkhöz mérjük magunkat, és ne másokhoz. Senki máshoz képest nem tudunk fejlődni, csak önmagunkhoz képest.
Lisztmentes diós, mákos bejgli
Jön a karácsony, és igaz, hogy véletlenül, de sikerült elkészítenem a lisztmentes bejglit.
A receptért kattintsanak a linkre:
http://berta-irma.com/lisztmentes-bejgli
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
