Önök írják

Szenttamas.rs

 

Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,

feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)

naplója a Szenttamás.rs portálon

3. rész

 

Multilingvális világ

 

Manapság igazán nehéz egynyelvűként boldogulni. Gyönyörű, hasznos és fontos dolog az anyanyelvünk ápolása, akármelyik nyelv is legyen az, de ez nem zárja ki a más nyelvek ismeretét. Hogyan is tudnánk a sajátunkat becsülni, ápolni, ha nem tudjuk mihez viszonyítani? Fontos, szükséges, lassan létfontosságú lesz több nyelvet ismernünk és beszélnünk. A korai két- vagy többnyelvűség a játszi könnyedséggel elsajátított nyelv mellett más előnyökkel is jár. A gyermek megtanulja, hogy a tárgy nem tartalmazza a saját nevét, és ha akarjuk, máshogy is nevezhetjük azt. Hihetetlen, de a gyermekeknél fontos lépés ez a nyelvtanulás szempontjából. Nem kell attól félni, hogy sérül a gyermek mentális fejlődése, hiszen ez csak segíti azt. Sokkal jobb lesz a többnyelvű gyermek a logikai feladatok megoldása terén, és a szülő is megszokja, hogy jobban odafigyel a csemetéjére, hiszen több nyelven is folyton ki kell javítania őt.

Amikor a fiam beszélni kezdett (kétéves kora körül történt a nagy áttörés, és három évesen kezdett magyarul is, szerbül is és németül is háromszavas mondatoknál hosszabbakkal kommunikálni), az apja megkövetelte tőle, hogy hozzá csak magyarul beszéljen, én viszont úgy gondoltam, kipróbálom, hogy ha csak én beszélek hozzá szerbül, ő meg azon a nyelven válaszol, amelyiken akar, mi fog történni. Az történt, hogy magyarul beszélt hozzám is. 32 hónapos volt, amikor azt mondtam, ha hozzám nem szerbül beszélt, hogy nem értem. Három héten keresztül csináltam ezt és elkezdett szerbül is szépen beszélni.

Mindhárom nyelvnek megvannak a maga hangjai. Az ugyanazzal a betűvel jelölt hangokat is különböző képen képzi és ejti a magyar, a szerb és a német. Talán a legszembetűnőbb az r hang. Nem vagyok logopédus, sem tanító. Nyelvtanár vagyok. Nem tanultam sehol sem, hogyan kell kiejtést tanítani kicsiknek, viszont utánajártam, és az éneklés fontosságát, valamint a rajzfilmek mellőzését találtam a legjobban megindokolt tanácsnak. Éneklés közben jobban artikulálunk, a gyermek pedig a szánkat figyeli és ez sokat segít neki a helyes kiejtés elsajátításában. A rajzfilmfigurák szája nem artikulál jól, ha egyáltalán mozog, az idegen nyelvről szinkronizált mese pedig még rosszabb. Fontos mesét olvasni, hogy bővüljön a szókincs és a gyermek megtanulja elképzelni, amit hall és megszokja, hogy oda kell figyelnie arra, amit olvasnak neki. Az éneklést, meseolvasást nem kell külön programként kezelni. Nálunk ez esti rituálé, amire a kicsiknek szükségük van: megnyugszanak tőle és megszokják, hogy utána az alvás következik. Persze a mondókák, kiszámolók is fontosak, és a szülőknek is meg kell tanulniuk párat, mire a gyermek megtanulja azokat.

Többnyelvű egyéneknél még felnőttkorban is előfordul, hogy más nyelven jut eszükbe az adott szó, vagy egyiken sem, így kisgyermekektől sem várhatjuk el, hogy egyidejűleg csak egy nyelven beszéljenek. Idővel viszont egyre ügyesebben kommunikálnak majd, és nem lesznek internacionális mondataik. Addig viszont sok türelem és szülői odafigyelés, kijavítgatás vár ránk, de a gyermekünk életét könnyítjük meg ezzel.

 

Mi az a külföld?

 

Ha azt mondom, hogy külföldön élek, nem jelent újdonságot, és semmi furcsa nincs benne. Talán az lenne különös, ha otthon, Szerbiában élnék. Várjunk csak, otthon Szerbiában? Hol az otthonom? A valódi otthonom...

Vukováron születtem, 1991-ben kényszerültünk elhagyni a várost. Amikor szüleim visszamentek a holminkért, már csak azt találták, ami nem kellett másoknak. Még a lakásunk ajtaját is elvitték. Ma is emlékszem a boldogságra, amikor elhozták játékaimat, és vidáman raktam fel őket a konyhaasztalra. Szegénységben és nyomorban éltünk jó néhány éven keresztül, amíg édesanyám el tudta intézni, hogy megkapja a nyugdíját.

Otthon, Adorjánon éltünk egy házban, amelyen elég sokat kellett még dolgozni, hozzáépíteni. Lassan, de építgettük, és édesanyám gyakran emlegette, mennyivel jobban éltünk Vukováron. Szülővárosomat tartottam mindig is otthonomnak, amelytől elszakítottak, és ahol tökéletes lett volna minden. Ma is ott érzem magam otthon, de annyira idegennek, mint ott, sehol sem érzem magam. 3 évet éltem ott, és mindig azt hallottam, hogy ott jobb volt. Szívem még mindig azért a városért dobog. Vajdaságban, a Délvidéken nőttem fel, Adorjánon. Ez egy kis falu a Tisza mentén. Szerettem ott, de nem éreztem magam otthon. Gyermekkoromat megpecsételte a kövérség és az azért kapott durva szavak, bántalmazások más gyermekek részéről. Nem tehettek róla, ők sem és szüleik sem tudták, hogy miken mentem keresztül. Nem én személyesen, hanem az emberek, akik addig az életem részét képezték. Rokonaim haltak meg a háborúban és utána, annak következtében. Nem, nem éreztem magam otthon Adorjánon sem, habár riporterként és templomi felolvasóként, rendezvényeken bemondóként is tevékenykedtem. Újvidéken jártam egyetemre 5 évig. Szerettem ott, és szerettem az ingázást Adorján és Újvidék között (persze nem a hihetetlenül rossz buszösszeköttetést).

Férjhez mentem Felsőhegyre. Nem sikerült megismernem a falut, alig néhány embert ismerek ott. Tanultam, dolgoztam, majd babát vártam, kisbabám volt, utána pedig Németországba költöztem.

Heidenheimban élek. Otthon érzem-e magam? Fogalmam sincs. Nem tudom mihez viszonyítani, talán a „nemotthonvagyok” érzéshez, ami itt kevésbé van jelen. Viszont rengeteg a külföldi és a vajdasági. Gyakran hallunk magyar szót mindenhol, ha nem magyart, akkor szerbet vagy horvátot. Kis Balkán ez. Külföldön vagyok, de olyan, mintha otthon lennék, ahol nem érzem magam otthon.

 

Almás-kókuszos süti

 

Ha anyuka nem is eszi, a gyerekek szeretik a süteményt. Volt pár fonnyadt almánk, amelyekkel kellett valamit kezdeni. Legyen sütemény. Először gibanyicát terveztem, de mivel abba sok liszt megy, és magát a tésztát is édesíteni kell, valamint az almát is benne, inkább piskótát sütöttem.

Hozzávalók:

4 egész tojás

2 evőkanál méz

5 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölyliszt

1 teáskanál útifű majhéj (ha már van, használjam is alapon)

4 evőkanál kókuszreszelék

3 alma

Csokoládémáz: 50g vaj 1 csapott evőkanál kakaó 1 evőkanál méz pici tej





A tojásokat a mézzel felvertem. A lisztet, az útifű maghéjat és a kókuszreszeléket összekevertem. Az almát megpucoltam és lereszeltem. Amikor a tojás már eléggé kifehéredett (biotojás volt, ami nem értem, miért, de világosabb a többinél – elég színtelen itt a tojás, még mindig keressük az igazit), hozzáadtam a lisztkeveréket, végül pedig az almát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem. Sütés: 160 fokon hőlégkeveréses programmal, vagy 180 fokon alsó-felső sütéssel. Amíg kisült, elkészítettem a csokoládémázat: egy kis lábasba tettem a vajat, a mézet, a kakaót és a tejet, és vízgőz felett felolvasztottam.

Amikor kihült a piskóta, ráöntöttem. Természetesen, diéta ide vagy oda, meg kellett kóstolnom! Finom és egészséges nassolnivaló hétköznapokra.




A forradalom

 

Lássuk, mi lett tanulásunk eredménye: A négyéves fiam nagyon örült a témának. A huszárokat és a hozzájuk tartozó néniket igyekeztünk magyaros színekkel kifesteni. Az első két napon festett hölgyeket és urakat kivágtuk, és wc-papír gurigákra ragasztottuk. Ezek után palotást néztünk az interneten, és bábuink is táncoltak a zenére. Utána a Nemzeti Színház előtt szavaló néniket és bácsikat festettük ki. Itt én is besegítettem, mert nagyon sokat kellett festeni, és a most aktuális vírusos megbetegedés miatt volt pár nap kiesésünk. Festés közben Sarkady Sándor Fel! című versét tanultuk. Március 15-én a Nemzeti Színház rajzát a szekrény elé állítottuk, jött a lovas huszár, elszavaltuk a versikét és utána szabad volt a huszárokkal játszani.

A fiam megtanulta a magyar zászló színeit, hallott magyar zenét, nézett magyar táncot. Egy négyévesnek, úgy gondolom, ennyi éppen elég a forradolomból.





A kifestenivaló képeket a következő linkekről töltöttem le:

http://m.ovoda.webnode.hu/evszakok-temakorok/marcius-15-/

http://anapfenyillata.cafeblog.hu/2015/03/04/marcius-15-kezmuves-otletek-gyerekeknek/

Berta Irma

(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)

 

További írások a szerzőtől

Vissza a főoldalra