Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
49/a. rész
Túl sokat eszünk
Elgondolkodtak már azon, hogy az állatvilágban hány állat eszik két- vagy háromóránként? Láttunk már a vércukorszint leesés miatt részegesen tántorgó oroszlánt vagy elefántot? Hányszor eszik egy elefánt, hányszor eszik egy húsevő a természetben? A növényevők sokszor egész nap esznek, a húsevők pedig naponta egyszer. Az ember lenne az egyetlen elfuserált élőlény, akinek kétóránként kell ennie, vagy különben kész, vége, annyi neki? Mintha a teremtés koronájának nevezték volna valakik, akkor most hogy is van ez. Egyáltalán mievők vagyunk mi? Hús vagy zöldség?
Vannak emberek, akik húsevőnek titulálják magukat, és vannak, akik növényevőnek, mások pedig mindenevőnek. De egyet tisztázzunk: sem a növények közé, sem a húsok közé, sem a minden közé nem tartozik a cukor, a fehér liszt és a feldolgozott élelmiszer! Dr. Robert Lustig és még sokan mások elmondják, hogy a rostjaitól megfosztott étel, halott étel. Teljesen mindegy, hogy melyik irányzatot tartjuk életünk útjának, ha kihagyunk olyan természetes ételt mint a zöldség vagy a hús, ha megállás nélkül esszük a feldolgozott élelmiszereket, a junk foodot (Amerika, a junk food – ócska étel – hazája találta ki ezt a mindent elmondó nevet, itt nincs mit tovább magyarázni), gyorséttermekben próbáljuk megtölteni a bendőt. Kihagyunk valamit, ami valódi, a természetben elérhető, nem mesterséges, és aztán a helyét valami művel töltjük ki. Nem az a legnagyobb probléma, hogy valaki nem eszik húst, vagy nem eszik zöldséget, hanem eszik-e feldolgozott ételt. Persze az oszd meg és uralkodj elve fantasztikusan bevált, hiszen az embereket nagyon megosztotta, és ahelyett, hogy a műétel ellen lennének, egymás ellen vannak. A vegetáriánus életmódot jobban elfogadják az emberek, mint mondjuk a húsevő elveket követőket, és főleg azért, mert mindenhol azt halljuk, hogy a hús és a zsír káros. Igen, lehet káros az antibiotikumos és bezárva tartott állat húsa, akit mindenféle feldolgozott készétellel etetnek, ugyanúgy, ahogy káros lehet a permetezett növény is. De az emberek nem ettől tartanak, hanem a húgysavtól, ami köszvényhez vezet, a koleszterintől és sok mindentől, amiket mind a cukor okoz. Én titkon reméltem, hogy majd a zsíros étel, a só vagy a kávé megemeli végre a vérnyomásom, de valahogy egy év szénhidrátmentes, zsíros táplálkozás mellett sem sikerült. Talán majd ezután?
Hallottunk már a természeti népekről? Ők azok, akikről fantasztikus cikkeket írnak, hogy csak ezt és csak azt a csodavalamit eszik és makkegészéségesek! Együnk meg napi két szemet ebből vagy abból, és olyanok leszünk, mint ők. Tudják, mi ezzel a probléma? Az, hogy talán tényleg esznek ezt vagy azt, de a legfontosabb az lenne, ha megnéznénk, mit nem esznek. Mielőtt beköszöntött volna a csodálatos civilizáció az eldugott falvakba, egészségesek voltak ott az emberek, aztán vittük magunkkal a műélelmiszereinket, és most sok természeti nép is ugyanoda jutott, ahova mi: egyre több betegség ütötte fel a fejét náluk is. Önök ismertek vagy ismernek olyan idős embereket, akik közel 100 évig éltek, vagy hamarosan 100 évesek lesznek? Kérdezzék meg őket, mit ettek gyerekkorukban. Közülük hányan éltek át hány háborút, vesztettek el ezt, vagy azt, éltek át stresszt? A mai fiatalok pedig egy kis stressztől már ágynak esnek. A „régi öregek” hányszor voltak megfázva? Még akkor sem folyt egész télen az orruk, ha lyukas cipőben jártak hóban-sárban.
Mindenhol azt halljuk, hogy mindent kell enni, mindenből keveset, és tartózkodjunk a szélsőséges táplálkozásformáktól. Mit jelent az, hogy szélsőséges? Szerintem a reggelire pékáru, uzsonnára csokoládé, ebédre mákos tészta, vagy esetleg palacsinta mogyorókrémmel, uzsonnára palacsinta (vagy egész délután, hiszen ebéd után is marad, és sokan ebédtől egészen estig eszik az ilyen ételt, ahogy mi is tettük, amíg így táplálkoztunk), majd vacsorára kenyér egy vékony szelet szalámival. Aki nem hisz nekem, számolja ki, mennyi cukor és szénhidrát van a felsoroltakban. Természetesen, nem esznek így minden nap az emberek, de sok esetben heti 2-3 alkalommal igen. Biztos, hogy jó ez? Élhetünk mesevilágban, de a mese legyen szép és élvezetes. Hogy az legyen, tudnunk kell azt élvezni. Hogyan érhetjük el mindezt? A válasz egyszerű: életmódváltással.
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
