Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
50/a. rész
A természetes méz – 1. rész
Ketogén körökben félnek az emberek a méztől, mivel ki tudja dobni az embert ketózisból, mégis ez az egyetlen természetes édesítőszer, ami miatt a paleo-ketogén étrendbe belefér, amelyet a Paleomedicina csapata használ gyógyításra. Emellett, mivel természetes, a természetes ketogén táplálkozásba is belefér, és a valódi ételek, azaz a „real food” közé sorolható, amibe viszont sokkal több élelmiszer fér bele, mint mondjuk egy ketogén táplálkozásba. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden nap nyugodtan megehetünk 1kg mézet, egy kiskanál viszont belefér.
Pár évvel ezelőtt Papp Lajos szívsebész mondta egy előadásában, hogy a kettes típusú cukorbetegek mézzel édesítsék ételüket. Nem értettem, mire gondol, de akkor már mézzel sütöttem a süteményeinket és tudtam, hogy majdnem annyi a szénhidrát az én süteményeimben, mintha az akkor újdonságnak számító 4:1 arányú édesítőszereket használtam volna. Nemrég viszont világossá vált számomra, hogy a ketogén világ annyira tart a méztől, mint én az édesítőszertől. Mivel méhészetből érettségiztem, és nagyapám és az édesapám is, újabban pedig apósom is méhészek, ezért mindig volt otthon igazi házi mézünk, és az számomra, ahogy mondani szoktam szent és sérthetetlen. Nina Planck Real food for mother and baby (Valódi étel a mamának és a babának) című könyvében pedig olyan információra leltem, amely előtte sem volt kérdéses a számomra, de tudományos cikket nem találtam róla – ezidáig. Természetesen a google tudós sem dobta ki egyből az írást, csak akkor, amikor a teljes címet beírtam, az ellenkezőjét viszont mindenféle szókombinációra kidobta ‒ de ne gyártsunk összeesküvés-elméleteket, van azokból elég. Az említett könyvben az Amerikai Apiterápiás Társaság által publikált tanulmányban az áll, újra kellene gondolni, hogy a méz tényleg botulizmust okoz-e kisbabáknál. Én személy szerint ezen soha sem gondolkodtam, csak egyszer néztünk utána a botulizmusnak, és akkor is az volt a legszembetűnőbb, hogy másik neve a kolbászbetegség. Ennyi elég is volt, nem is foglalkoztunk vele. A gyermekeink kamillateájába 1-2 hónapos koruk körül tettünk egy picit, majd pedig csak mézzel készült süteményeket ettek. A fiunk evett ugyan cukrot, igaz, nem sokat, de evett, mostanában viszont csak az óvodában eszik ünnepségeken, és természetesen, mi nem örülünk neki. Itthon csak mézet használunk édesítésre. A babákra visszatérve, a cukorfogyasztás káros mivoltára miért nem figyelmeztet egyetlen gyerekorvos sem?!
Most viszont lássuk, milyen tanulmányokat találtam:
Egy kísérletben 48 kettes típusú cukorbeteget (embereken végzett kísérletről van szó) választottak véletlenszerűen két csoportra. Az egyik csoport 8 héten át fogyasztott szájon át természetes mézet, a kontrollcsoport pedig nem fogyasztotta azt. A kísérlet előtt a nulladik héten és a 8. héten is megmérték a résztvevők súlyát és az éhgyomri vércukorszintjüket. A kísérlet végére a mézet fogyasztó csoport tagjainál súly-, összkoleszterinszint- és trigliceridszint-csökkenést tapasztaltak, valamint megnőtt a HDL koleszterin (ún. jó koleszterin) szintje, és a hemoglobin A1C szintje is megnőtt. Az éhgyomori vércukorszint esetében viszont nem találtak jelentős változást. A kísérlet eredményeképp arra jutottak a kutatók, hogy a cukorbetegek számára a méz 8 hetes fogyasztása kedvezően hat, de a hemoglobin A1C szintjének emelkedése miatt óvatosan kell fogyasztani.
Egy másik kísérletben, amelyet patkányokon végeztek, arra az eredményre jutottak, hogy a méz a szacharózzal összehasonlítva csökkentheti a túlsúlyt és a kóros elhízást.
Egy újabb kísérletben a természetes méz, a dextróz és a mesterséges méz hatását vizsgálták. A kísérlet eredménye az lett, hogy a természetes méz csökkenti a vérplazma glükóz szintjét, a C-reaktív protein, a homocisztein és a koleszterinszintet egészséges, cukorbeteg és magas koleszterinszinttel rendelkező betegeknél egyaránt.
Egy kísérletben 12 nem cukorbeteg, 8 inzulinfüggő cukorbeteg és 6 nem inzulinfüggő cukorbeteg vett részt. A méz gyenge étkezés utáni vércukorszint emelkedést eredményezett a nem cukorbetegek és az inzulinfüggő cukorbetegek esetében. A kísérlet eredményeképp a kutatók arra jutottak, hogy a méz értékes cukorhelyettesítő lehet a cukorbetegek esetében.
Az egyes típusú cukorbetegek esetében is hatékonynak bizonyult a mézhasználat. Egy 12 hetes kísérletben mindkét nemű 4‒18 éves korú betegek vettek részt, amelyet Kairóban végeztek. 20 beteget vizsgáltak, akik naponta 0,5 ml/testtömeg kg mézet kaptak. A lapocka alatti bőrredő vastagsága, az éhgyomri vércukorszint, az összkoleszterin, a trigliceridszint és az LDL koleszterin csökkent, valamint jelentősen nőtt a C-peptid (az inzulin termelés markere) szint. A méz hosszú távú fogyasztásának esetleges pozitív hatásaira hívják fel a figyelmet a cikk végén az egyes típusú cukorbetegek körében.
Folytatjuk.
Források:
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S027153171000254X
https://www.liebertpub.com/doi/abs/10.1089/109662004322984789
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1464-5491.1985.tb00654.x
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.3109/09637480801990389
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
