Újra Kiskunhalason jártak a szenttamási betlehemezők
Immár harmadik éve, hogy Halason vendégszerepel a szenttamási betlehemes csoport. A Hagyományápolók Klubjának Kalala Néptánccsoportja december 16-án mutatta be a szenttamási betlehemes játékot és az angyali vigasságot. Az első állomás pénteken délután a Nyúl utcai idősek otthona volt, ahol a csoportot a bentlakók mellett a személyzet és meghitt, adventi hangulat fogadta. Az otthon lakói meghatódottan és örömkönnyekkel fogadták az előadást, melynek végén közösen újraénekelték az ismert karácsonyi énekeket, majd alkalmi beszélgetésre került sor.
Vass Lajosné a Csongrád-megyei Forráskútról érkezett az idősek otthonába. A 92. életévét taposó idős néni a múlt karácsonyait idézve elmondta, akkoriban is voltak betlehemes csoportok, amelyek járták az akkor még néhány házból álló falut és a környező tanyavilágot: ‒ Kifordított birkabőr bekecs, suba vagy egyéb, igazi pásztorokra emlékeztető öltözékük volt, nagy botokkal járták a falut. Hozzánk is eljöttek minden évben, és szinte ugyanilyen karácsonyi énekeket énekeltek, amiért egy kis kalácsot, néhány forintot kaptak ‒ emlékezett vissza az otthon lakója. Mint mondta, igazi, kemény telek voltak akkoriban, az emberek pedig főleg decemberben mentek tüzelőért. Kiszedték a földből a tuskót, hazahúzták, otthon pedig összevágták és azzal fűtöttek. A jószág etetésén és a hó eltakarításán kívül télen más munka nem igazán volt: ‒ Mi gyerekek persze szenteste elaludtunk, de a nagymamák felébresztettek bennünket, és együtt mentünk az éjféli misére, de volt, amikor csak a hajnali (pásztorok) miséjére értünk oda. Mivel szegénység uralkodott, nem igazán telett fenyőfára, de egy ágat azért mindig feldíszítettünk odahaza. Karácsony böjtjén böjtös bab és mákos csík volt a terítéken, másnap pedig valamilyen szárnyas, pulyka vagy legtöbbször csirke. Ebből készült a finom húsleves és a paprikás krumplis csirke. Utána befogtuk a lovakat a kocsiba, vagy ha hó volt, akkor a szánkóba, és meglátogattuk a távoli rokonokat. Ilyen szokások voltak akkoriban – mesélte idős beszélgetőtársunk. Ami pedig a mostani ünnepet illeti elmondta: az otthonban nagyon jól megszervezték az ünnepeket, hiszen a Mikulás-várásra is készültek, utána pedig festettek, képeslapokat készítettek és feldíszítették az ünnepi fenyőt is. Igazi, meghitt hangulatban várják a Messiás megszületését.
Szimon Ferencné 1932-ben született, és 1992 óta lakik az idősek otthonában. Mint mondta, ebből kifolyólag itt már igazi családtagnak számít, az elmúlt negyed évszázad alatt év alatt pedig az otthon lakóival sok-sok karácsonyt ünnepeltek együtt. Meghitt, örömteljes ünnepek ezek, bár a könnyek is előjönnek ilyenkor. A régi karácsonyokat felidézve elmondta, gyermekkorából a nagy szegénység ellenére is szép emlékek jutnak eszébe, hiszen valamikor igazán, tiszta szívből örültek az ünnepnek: ‒ Igen, szegénység volt akkor errefelé, és emlékszem, hogy voltak nálunk sokkal szegényebbek is. Hatan voltunk testvérek és a két szülő. A református egyháztól az ünnepre mindig kaptunk egy kis csomagot, abból tudott édesanyám főzni olyan ebédet, ami éreztette velünk az ünnepet. Édesanyám egyébként takarító volt az óvodában, kézzel súrolta hetente fel a nagy termeket, és neki köszönhetően vettek be az óvodába már 3 éves koromban. Itt azután mindig kaptam egy kis süteményt, pogácsát, amiből vittem haza az öcsémnek, megosztottuk. Advent idejében házról házra jártak a betlehemesek, jöttek hozzánk is, és ők hozták az ún. segélycsomagokat. Később kiköltöztünk tanyára, mert édesapám cseléd volt, oda már nem jöttek ki. Karácsonyfánk szinte minden évben volt. Igaz, szegényes, de örültünk neki. Édesanyám rakott rá pici színes gyertyákat, sztaniol papírba kockacukrot csomagoltunk, és azt raktuk rá szaloncukor helyett. Alma, dió és ha futotta rá, akkor egy kis kalács is került a fa alá. Sajnos a szegénységből bőségesen kijutott az egész családnak. Ennek ellenére mindig odafigyeltünk arra, hogy legalább az ünnepeket együtt töltsük – emlékszik vissza másik beszélgetőtársunk. Mint mondta, 16 éves korában már az állami gazdaságban dolgozott a földeken. Ők is gyűjtöttek, de más családok is, és annyi pénz összejött, hogy tudtak disznót vágni: ‒ Ez 1946-47-ben volt. Onnantól pedig már sokkal szebb lett az ünnep is, hiszen volt mit enni, telett igazi karácsonyfára is, ami alatt egy pár cipő, zokni volt az ajándék. Az apámnak néha közösen vettünk egy inget, az anyámnak pedig egy fejkendőt vagy kötényt. Ilyen világ volt akkor.
A kérdésre, hogy az idősek otthonában hogyan töltik a karácsonyt, a kiskunhalasi asszony elmondta, az ünnepet otthonias, igazi hangulatban töltik, és ezért külön köszönet jár a személyzetnek. A sajátkezűleg készült karácsonyi díszek is a helyükre kerültek, a fenyőt is feldíszítették. Többen pedig hazalátogatnak ilyenkor.
A fellépést követően az otthon lakói egy-egy sajátkezűleg készített apró ajándékkal lepték meg a betlehemes csoport tagjait, majd a halasi látogatás házigazdája, Vadkerti Mónika a főtérre, ezt követően pedig – melegedni − a Halas Televízióba vezette a vendégeket. A főtéren igazi karácsonyi hangulat uralkodott, adventi vásárral, óriási adventi koszorúval és természetesen sok-sok karácsonyi programmal. Az itt lévő nagyszínpadon az Adventi Vásár és Zenés Napok rendezvénysorozat keretében újra bemutatkoztak a szenttamásiak.
A szenttamási betlehemes csoportot Szabados Fodor Beáta, a községi tanács tájékoztatási tanácsosa kísérte el Kiskunhalasra. Mint mondta, nagyon örül a szívélyes fogadtatásnak és annak, hogy az itteni betlehemes szokások a határon túli bemutatásra kerülnek: ‒ Nagyon örülök, hogy együtt utazhattam a csapattal Kiskunhalasra. Először jártam hivatalos küldetésben Kiskunhalason, ahol a szervezők nagyon kedvesen fogadtak bennünket.
Betlehemeseink fellépése az idősek otthonában nagyon megható volt. Az idős, többnyire mozgáskorlátozott nénik és bácsik együtt énekeltét a dalokat a fellépőkkel, amivel könnyeket csaltunk a szemükbe. Hálájukat saját kezűleg elkészített, karácsonyi képeslapokkal fejezték ki, amit minden egyes fellépőnek ajándékoztak. A főtéren a nagy hideg ellenére is ugyancsak szép sikere volt a szenttamásiak betlehemes játékának. Amikor elkezdődött a program, a tér pillanatok alatt megtelt, nevettek, tapsoltak a nézők, utána pedig a közös, szabadban elfogyasztott vacsora, forró tea és forralt bor mindannyiunkat felmelegített – foglalta össze a magyarországi látogatást a tanácsos. Mint mondta, sajnos Szenttamáson még mindig nem tudunk ilyen igazi, karácsonyi hangulatot varázsoló programot összeállítani, de már vannak jó kezdeményezések, mint például az óriási advent koszorú a templomudvarban, a karácsonyi vásár és az éjféli szentmise utáni közös karácsonyozás: ‒ Jövőre igyekszünk a már meglévő programokat újabb tartalmakkal bővíteni, a betlehetemezőknek pedig újra támogatni fogjuk a magyarországi fellépéseit – mondta Szabados Fodor Beáta.
Paraczky László
