Rotyogott a halpaprikás Szenttamáson
A szenttamási Šaran Sporthorgász Egyesület a kiserdei labdarúgópálya mellett szombaton, július 11-én tartotta meg az VI. Szenttamási Aranybogrács elnevezésű halpaprikás főzőversenyét. Az eddigi rendezvényekhez képest az idén valamelyest kisebb volt az érdeklődés, és délután 4 órárától mintegy 12 benevezett csapat bográcsában főtt a különböző fűszerekkel ízesített halpaprikás. A Vajdaság több helységéből érkezett versenyzőknek 3 kg élő halat (pontyot), tűzifát, vizet és pólót biztosítottak, a jó hangulathoz pedig a helyi tamburazenekar is hozzájárult.
Fullajtár Szilvi, az egyesület elnöke hírportálunknak többek között elmondta, az idén vendécsapatok is főznek, a szenttamási önkormányzat csapata mellett az Április 8. Roma Egyesület, valamint a Hobby 77 Kisállatenyésztők Egyesülete is indult a versenyen, számukra a halat ingyen biztosították: ‒ Az idén valamelyest változtattunk a díjazásnál. A 4. és az 5. helyezett bográcsot, illetve bográcsállványt, az első három helyezett csapat két-két főszakácsa pedig serleget kap.
A kérdésre, hogy milyen ízű az igazi halpaprikás Gulyás Ernő, a szakzsűri egyik tagja elmondta, az igazi halászlé és halpaprikás több fajta halból készül, a titka pedig, hogy nagy lángon, kevés ideig kell főzni: −A többi minden csak ráadás – tette hozzá mosolyogva. − A tréfát félretéve, mivel ma csak pontyból főztek a versenyzők, ehhez kell alkalmazkodni és ezt osztályozni. A jó halászlé legfontosabb alapanyaga a hal mellett persze a pirospaprika, ezért annak minőségére és adagolására külön oda kell figyelni, mert nagyban befolyásolja az egész vacsora ízét, ugyanakkor kinézését is. Ugyancsak fontos a sűrűség, mert az egész bográcsosnak kocsonyásnak kell lennie. Nagyon sokan elrontják azzal, hogy a hagymára helyezik a fő hangsúlyt, amit vagy túladagolnak vagy túlpirítanak, és ez elnyomja a hal húsának az ízét, ami tulajdonképpen a bográcsos lényege. Ugyancsak fontos odafigyelni a halszeletek főzési idejére is, mert sok a „nyers” bográcsos, azaz túlfőzik a hagymát, a halhús pedig rágós marad, nem fő meg kellőképpen. A halhús akkor finom igazán, amikor nem esik le a csontról és ragad az ember ujjához – sorolja Ernő. A kérdésre, hogy mennyire csípős az igazi halpaprikás elmondta, hogy annak mindig egy picit csípősnek kell lennie: ‒ Ez a kérdés mindig is vita tárgya volt a zsűrizésnél. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy ha ég a szánk tőle, az már túlzás – mondta a szenttamási szakember.
A legjobb bográcsost a kúlai Slobodni momci I. csapata (Ivan Sanji, Dejan Kastratović) főzte, második lett a Slobodni momci II. csapata (Lazar Gavrilov, Nikola Drapšin), a harmadik helyen pedig a Turija csapata (Drapšin Zoran, Drapšin Miloš) végzett.
P. L.
