Művelődés

Szenttamas.rs

 

Főszerepben a citeramuzsika

 

A muzslyai Petőfi Sándor MME szervezésében szombaton, február 24-én tartották a sorrendben 14. Szilasi-nap elnevezésű rendezvényt, melyet Szilasi Mihály helybeli citeraművész emlékének szenteltek. Az egybegyűlteket először Juhász Törköly Krisztina, az egyesület elnöke üdvözölte a rendezvényt pedig Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola főállásban lévő tanára nyitotta meg.

Dobó József az egyesület alelnöke, a Szilasi-nap egyik főszervezője elmondta, az idei összejövetelen is az egykori citeraművésznek állítanak emléket, a cél pedig a hagyományos citerazene népszerűsítése és továbbéltetése: ‒ Nagy örömömre szolgál, hogy az idén a meghívottak közül mindössze hárman jelezték, hogy objektív okok (anyagi gondok, más elfoglaltság, fellépés) miatt nem tudnak eljutni Muzslyára. Viszont 24 fellépő eljött, ami ugyancsak azt hivatott alátámasztani, hogy a népi muzsika hangszerének igenis van múltja, jelene és jövője. A citerazenekarok mellett citerakettősök és szólisták is közönség elé léptek, és hagyományosan egy szavaló is, aki minden évben Fehér Ferenc Apám citerája című versével nyitja meg a rendezvényt. Örölünk annak, hogy szinte az első rendezvénytől itt van velünk Borsi Ferenc, aki csókai születésű, alapító tagja a Durindónak, 2000-től pedig főállásban az Óbudai Népzenei Iskolában oktat citerát, furulyát és tamburát. Mi vajdaságiak általában zusűritagként ismerjük, ő azonban ezúttal is egy egészen különleges citerajátékot hozott a rendezvényre. Nem kevésbé öröm számomra, hogy a résztvevők 7-87 évesig, Szabadkától egészen Székelykeve területéről érkeztek, köztük olyanok is, akik mind a 14 alkalommal itt voltak. Ezzel szemben új, fiatal csoportok, szólisták is eljöttek, ami ugyancsak azt bizonyítja, a citeramuzsikának erős gyökerei vannak Vajdaságban. Nem kevésbé fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvény nem versenyjellegű, hanem hagyományápoló, és talán pont ebben van a dolog szépsége, hiszen a fellépők minden lámpaláz nélkül hozzák ki a hangszerből azt, amit szeretnének – magyarázta a főszervező.

Lele József az egyik legidősebb citeraszólista, aki a szombat esti rendezvényen betyárnótákkal lépett fel, portálunknak elmondta, annak idején cipész szakmát tanult, majd járműponyvákat készített, leszolgálta a katonaságot, megnősült: ‒ Miután mind a két vállalatom tönkrement, az olajgyárba kerültem, ahonnan szerelőként kerültem nyugdíjba. Citerázni gyermekkoromban tanultam meg, ha jól emlékszem, harmadik osztályos voltam. Csináltam is egy jó ideig, de később abbahagytam, a munka fontosabb volt. Már komolyan benne voltunk a házasságban, amikor újra felvettem a hangszert, és eljártam szomszédokhoz, bálakra citerázgatni. Muzslyán akkor már működött Szilasi Miska bácsi citerazenekara, ahova 1980-ban kerültem. Első évben a csoporttársak nem igazán fogadtak be, eléggé ferdén néztek rám, hogy fiatal létemre mit keresek közöttük, de mivel látták, értek a hangszerhez, később már szinte hívtak a csoportba. Miska bácsi nemsokára lebetegedett, onnantól pedig én vettem át a zenekar vezetését – emlékezett vissza Lele József. Mint mondta, azóta oktatóként már 3-4 generáció gyereket tanított meg citerázni: ‒ Már más generációk jönnek, a világ változik, a gyerekeket más jobban érdekeli, mint a hangszer és a népi muzsika. Ez valahogy rendjén is van. Ennek ellenére, még most is, ha pl. indulunk egy 10-12 fős csoporttal, menet közben többen lemorzsolódnak, de akik maradnak, 4-5 gyerek, azok teljes szívükből megtanulják a hangszer minden csínját-bínját, és kiválóan játszanak – magyarázta a citeraoktató. Lele József a Magyar Életfa díj mellett a Vass Lajos Népzenei Vetélkedő Kárpát-medencei döntőjén kiérdemelte a nagymesteri díjat is 2012-ben.

A szombati rendezvényt értékelve Borsi Ferenc, az Óbudai Népzene Iskola oktatója hangsúlyozta, ha egy népzenei rendezvény közel másél évtizedes hagyománnyal rendelkezik, akkor annak már tekintélye, súlya és nem utolsósorban erős kötődése van a zenei közéletben: ‒ A 10. rendezvényből még nem látni konkrétat, de a 14-dik után már szinte biztosra vehető, hogy lesz 15. és 16. sőt, egészen biztosan 25. is, mert úgy tűnik, lesz, aki továbbadja és továbbviszi ezt a gyönyörű citerazene-hagyományt. Nagyon fontos mozzanat, hogy ide szinte mindegyik korosztályt egy dolog – a citera szeretete hoz. A topolyai Csörgő zenekar oszlopos tagja, Faggyas Józsi bácsi éppen az imént mondta, hogy most töltötte be a 86. életévét, és nem titkolom, én is szeretnék 86 éves koromban még citerázni. Idősek, középgeneráció, de fiatalok is itt vannak, utóbbiak pedig talán a legfontosabbak, hiszen ők viszik tovább a hagyományt, amely egyre inkább fiatalodik és erősödik. Érezzük, hogy nem volt itt mindenki a vajdasági citerások közül, de így is 2,5 órás műsor jött össze, ami külön dicséretet érdemel. Majdnem, hogy kinőtte magát és Muzslyát is a rendezvény, és azt gondolom, hogy a különböző hullámhegyek és hullámvölgyek ellenére is jó úton haladunk. Biztató volt az idei találkozó, köszönet a szervezőknek az élményért – mondta a citera nagymestere.



Végezetül pedig mondjuk el, Molnár Zsolt szenttamási citerás először vett részt a Szilasi-napokon. A Pitypang Néptáncegyesület tagja 2001-ben született, és az általános iskola első osztályában kezdett citerázni, Fehér Emma tanítványaként. 5 évig citerázott, és majd 5 év szünet után újra kezébe vette a hangszert. Az első 5 év tapasztalata jól jött mostanában, mert Micsik Béla tanítványaként óriási léptekkel halad előre. Tavaly sikeresen szerepelt a KMV-n, és az idén is pályázik rá, sőt még a Durindó felé is kacsingat. Zsolt a muzslyai közönségnek dunántúli népdalokat játszott, és hatalmas tapsot kapott.















 

 

Paraczky László