Hírek

Akiket a kolbász köt össze

Több, mint tíz határon túli egyesülettel tart fenn kapcsolatot a Csabai Kolbászklub Egyesület. Az összekötő „láncszemek” kolbászból készülnek. A témáról az egyesület elnökével dr. Ambrus Zoltánnal, az idei Csabai Kolbászfesztiválon beszélgettünk.

A Csabai Kolbászklub tagjai munkájukkal, odaadásukkal és sajátos civil eszközeikkel folymatosan terjesztik, erősítik a csabai kolbász és a csabai vendégszeretet jó hírét, így az évről évre megrendezésre kerülő fesztivál értékeit is. A klub szinte a kezdetektől fogva azon is dolgozik, hogy minél több hasonló, határon túli klubbal, egyesülettel felvegye és ápolja a kolbászkészítés hagyományait és az így kialakult kapcsolatokat. Annak idején Uhrin Zoltán álmodta meg azt, hogy ne csak arra a békéscsabai két-három napra korlátozódjanak a kolbászkészítéshez kapcsolatos hagyományok, hanem az év többi napjára is, ugyanakkor az is az ő elképzelése volt, hogy a kolbász körbeérje az egész országot és fél Európát. Az évek múlásával a Csabai Kolbászklub Egyesület Erdélytől a Vajdaságig, Kárpátaljától Horvátországig kiépítette kapcsolatait, amelyek évről-évre szilárdabbak, erősebbek és  bővülnek. A „recept” teljesen egyszerű, ugyanis a más-más országokban, városokban, településeken tevékenykedő, más-más nyelvet beszélő embereknek egyetlen céllal hozza egy tető alá: ápolni és bemutatni a vidékükre jellemző kolbászkészítési hagyományokat, ugyanakkor megkóstolni, megnézni, hogy ezt hogyan csinálják mások.

A Csabai Kolbászfesztiválon pénteken este dr. Ambrus Zoltán, a Csabai Kolbászklub elnöke a klub sátorában köszöntötte a kolbászkészítéssel, a hagyományos disznótorral és disznóvágással foglalkozó települések képviselőit, akik ellátogattak a rendezvényre, és már sokadszor találkoznak egymással. Mint mondta, mindenki meg van győződve arról, hogy a saját kolbásza a legjobb. Ettől függetlenül tiszteletben tartják egymást és azt, amit egy másik nemzet, másik országban gyárt, és egy-egy ilyen találkozó alkalmával örömmel fogyasztják is egymás termékeit.

− Ha időrendi sorrendbe veszem, akkor a szlovéniai Sevnica volt az első, velük 17 évvel ezelőtt vettük fel a kapcsolatot, majd a horvát Samobor város szalámikészítő klubjával történt a második komoly kapcsolatfelvétel, utána Érsekújvár, Sepsiszentgyörgy, Szerbiából Turia és Šid kolbászklubjai és így tovább. Innen vártunk és szerencsénkre érkeztek delegációk, klubtagok és nem klubtagok, akik részben versenyezni jöttek, részben pedig turistaként. Ami még érdekesebb, szinte minden évben előfordul, hogy valahonnan újak érkeznek. Most egy horvát tengerpart közeli kis községből, Szent Péter erdejéből (Sv. Petar u Šumi) jöttek „kolbászos” társak, akik jövő márciusban a negyedik kolbászkiállításukat rendezik meg. Nagy különbség van a csabai és az ottani kolbászok között, hiszen mások a történelmi hagyományok, más-más állattartási szokásaink vannak, és a feldolgozásban is nagy a különbség. De abban, hogy szeretjük a kolbászt, tiszteljük egymás értékeit, munkáját, hagyományát, nincs különbség. Éppen ezért nagyon örülünk, hogy az ottani polgármester megtisztelt bennünket látogatásával, és örömmel viszonozzuk azt tavaszra – magyarázta a Csabai Kolbászklub elnöke. Hozzátette, nagy hálával adóznak Uhrin Zoltán emlékének, aki felfedezte, megerősítette és megtartotta ezeket a kapcsolatokat: − Nagyon sokat profitál ezek által a klub. Itt nem arra gondolok, hogy elutazhatunk ide vagy oda, hanem arra, hogy olyan emberekkel, személyiségekkel ismerkedhetünk meg az évek során, akik mostmár a barátaink. Magyarán, nem elölről kezdjük az ismerkedést, hanem folytatjuk azt, amit tavaly, tavalyelőtt elkezdtünk, akár hagyományápolás, disznótor vagy kolbászkészítés terén. Ezeken a találkozásokon van ugyan egy protokolláris rész, de nem azon van a hangsúly, hanem hogy újra kezet foghatunk, és mint régi barátok, megöleljük egymást. Itt találkozik és ül egy asztalhoz a felvidéki és erdélyi magyar ember, a szlovéniai, a horvát és szerbiai egyesületek tagjaival, elbeszélgetünk, kellemes hangulatban telik az este. Ezek nagyon fontos tényezők, és úgy látom, hogy az egész nagyon jól működik – fejtette ki gondolatait Ambrus Zoltán. Mint mondta, nemcsak a barátkozáson van a hangsúly, hanem megpróbálják megtalálni azokat a dolgokat, amelyekben egyik vagy másik klub aktív lehet. Majdnem minden évben valaki közülük tart a fesztiválon egy hagyományos disznóvágási bemutatót. Az utóbbi években közülük az egyik leglátványosabb a szerbiai Šidről érkező hentescsapat, amely hihetetlen technikával és gyakorlottsággal mutatja be a szélesebb közönségnek a „gyors disznóvágást”. 4,5 perc alatt szétszednek egy disznót, és még egy méter kolbászt is csinálnak belőle.

− Ha másképpen nem, a hasukon keresztül az embereket mindig „meg lehet fogni”, kolbásszal különösen, és ebben a klub igyekszik élen állni – mondta végezetül dr. Ambrus Zoltán.

Paraczky László