Dédmamáink kalácsa harmadszor
A szenttamási Citadella Civil Szervezet 2015. március 29-én tartotta a III. Dédmamáink kalácsa elnevezésű rendezvényét, melynek célja a valamikor igen népszerű édes és sós sütemények kóstolóval egybekötött bemutatója volt. A Zsebszínházban megrendezett kiállításra ezúttal 34 féle kalácsot neveztek be, ezeket pedig több kategóriában értékelte a három tagú bírálóbizottság. Emellett a legrégebbi, a legfinomabb és a legszebb süteményt is díjazták. Amíg a bogarasi Búzavirág citerazenekar és asszonykórus a színpadon szórakoztatta a közönséget, а Tóth Ilona, Ikotin Emese és Alargić Ljubica összetétetelű zsűri végignézte, megkóstolta és osztályozta a kiállított finomságokat. A helyi legrégebbi cukrászüzlet tulajdonosa, Tóth Ilona hírportálunknak elmondta, hogy az idén valamennyivel kevesebb kalácsot neveztek be a háziasszonyok, és hiányolja a különböző réteseket, kelt kalácsokat:
‒ Ugyancsak hiányolom azt, hogy a kalácsokra a szervezők csak számokat raktak, azaz nincs ráírva a neve. Sokkal könnyebb dolga lenne a zsűrinek, ugyanakkor a látogatók közül is meggyőződhetnek arról, hogy egy-egy kalács hogyan néz ki, és van mivel összehasonlítani.
Az osztályzási kritériumokat illetően a nyugalmazott cukrász elmondta, már a kalács külsejéről leszűrhető az íze: ‒ Ez különösen a kelt kalácsokra vonatkozik, hiszen a forma mellett sokszor a töltelék is szembetűnő. Ugyanakkor egy hájas kifli is biztosan finom, ha jól néz ki ‒ tette hozzá Ilona.
A temerini Ikotin Emese harmadik osztályos diák a cukrász szakon, az idén először kapcsolódott be a kalácsok osztályozásába. Mint mondta, kicsi kora óta kedveli a konyhát, a legtöbb kalácstitkot nagymamájától tanulta. Mint mondja, a kalácssütés felszabadultabbá teszi, örömmel csinálja. A benevezett kalácsok osztályzását illetően kiemelte, a küllem is az íz mellett arra is odafigyelnek, hogy hogyan van felszeletelve a kalács, mert ez is sok mindent elárulhat úgy az összetevőkről, mint arról, aki sütötte.
Szöllősi Gizella szenttamási háziasszony az első rendezvényen a második, tavaly pedig az első díjat nyerte. Mint mondta, a családja nagyon szereti a kalácsot, hetente legalább egyszer készít sütit, de a zsírban sültek is menők, rendszeresen süt lángost és fánkot is.
A legfontosabb az, hogy a benevezett kalácsok természetes alapanyagokból készüljenek, hiszen valamikor nagyanyáink is ebből készítették őket. Csokoládét például csak a hetvenes évek elejétől használtak, előtte a kakaót keverték össze a cukorral, és legtöbbször ez volt a máz. Viszont ott voltak a lényeges és ízt adó alapanyagok, a friss gyümölcstől kezdve a különböző lekvárokon át egészen a dióig, mogyoróig és vanília rúdig, ugyanakkor a tejszínt is ismerték. Nagyon sok karamellás, fahéjjal ízesített finomságot készítettek. Ennek a rendezvénynek viszont az is a célja, hogy előhozza a valamikori természetes alapanyagokból készült kalácsokat, amelyeket ma már ritkábban sütünk, és amely receptjei lassan feledésbe merülnek – mondja Gizella, aki szerint még egy fontos dolog idetartozik: ‒ A kalácssütést szeretni kell, és a sok munkát, még az ezzel járó mosogatást is, mert hiába szereti valaki a finom süteményt, ha „nem áll a kezére” a sütés, vagy csak összecsapja a hozzávalókat.
A vasárnapi felhozatalt illetően elmondhatjuk, hogy Horváth Margit hajdinai sós túrós csigájával teljesen lenyűgözte a bírákat. A piskóta, a szilvalekváros és tökös pite mellett volt itt még krumplis- és tepertőspogácsa, vaníliáskoszorú, grancedli, gurábli, kuglóf és sok más finomság.
A zsűri döntése:
Édes sütemény: 1. Jojkić Jovanka – Mima (Szenttamás)
2. Süge Valéria (Szenttamás)
3. Ágó Lúcia (Bogaras)
Sós sütemény: 1. Horváth Margit (Szenttamás)
Paraczky László
