Művelődés

Az önkifejező képesség kibontakoztatása, tehetséggondozás, kitartó művészi tevékenységre nevelés ‒ a színpadon

A 2016‒2017. évadban is dolgozik az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadja. Szombaton, október 8-án tartották az első próbát és a szülőértekezletet a jelentkezők részére. A húsz éve működő színitanoda célja, hogy magas színvonalú művészeti tevékenységgel fejlessze a tanulók alkotó készségét, kreativitását, és formálja a gyermekek, fiatalok jellemét. Az idén is három korcsoport szerinti szekcióban folyik a munka: a cseperedő csoportba az általános iskola alsósai, a haladó csoportba az általános iskola felsős diákjai és az elsős középiskolások, a nagyok csoportjába pedig a tapasztalt középiskolások, egyetemisták és felnőtt diákszínpadosok járnak. Hírportálunknak Figura Terézia színművésznő, a diákszínpad vezetője nyilatkozott:

‒ A diákszínpad húsz éve létezik, Ábrahám Irén, Klemm Márta és Juhász Valéria alapították. Az Újvidéki Színház mindenkori igazgatója teret és lehetőséget adott nekünk arra, hogy a színház épületében dolgozzunk a gyerekekkel. Júniusban megtartottuk a 20. évfordulónk jubiláris előadását, az Átváltozásokat, ami olyan jóra sikeredett, hogy az Újvidéki Színház repertoárjára is felkerült, s ez lendületet ad a további munkánkhoz. Az új évadban nagyon sok új gyerek társult a csapathoz. A mi munkánk elsődlegesen abból áll, hogy önbizalmat alakítsunk ki, pozitív önreflektálást, hogy fel tudják magukat találni a 21. századi rohanó világban, bízzanak magukban, a képességeikben, hogy szárnyakat adjunk nekik, az nem elsődleges célkitűzésünk, hogy színészt neveljünk belőlük. Mivel magyar színház vagyunk, magyar nyelven foglalkozunk velük, fontos cél az anyanyelvápolás, a kifejezésmód, a dikció, a beszéd fejlesztése, megtanítjuk őket arra, hogyan használják fel a testüket, a hangjukat, a hangtechnikára, mert mindez sok szakma, hivatás (pl. a pedagógusi vagy ügyvédi pálya) velejárója. Mindhárom csoportnak az idei évi célkitűzése a különféle fesztiválokon való megmérettetés, a nagyokat az amatőr színjátszók fesztiváljára, a haladókat a becsei Májusi Játékokra, a legkisebbeket pedig a bácsfeketehegyi kis színjátszók találkozójára készítjük. Nagyon fontosak ezek a megmérettetések, mert a csoporttagok látják, feltérképezik, hol tartanak, komolyabban vagy kevésbé komolyabban kell-e venniük ezt a munkát, s mindezek pozitív irányba tudják terelni a munkánkat. A Diákszínpad már annyira kinőtte magát, hogy Újvidék környékéről, Pirosról, Budiszaváról, Temerinből és az idéntől Szenttamásról is vannak kis csapattagok. Ez bizonyítja azt, hogy a Diákszínpad az elmúlt húsz évben hogyan dolgozott és milyen visszhangot kapott, és arra utal, hogy minden nehézség ellenére érdemes folytatni a munkánkat, és továbbra is próbáljuk meg becsalogatni a gyerekeket a színházba.

HFH