Fuszkó István domborművének vizuális narratívája
Mozdulataikkal, testtartásukkal és szimbólumaikkal a jelbeszéd nyelvén a festmények, a domborművek, a szobrok is történetet „beszélnek el”. A festménynek a szoborral szemben csak hátulja van, nincs belseje, s ahogy Roland Barthes fogalmaz nem provokálhatja ki a vászon mögöttit megpillantani igyekvő, indiszkrét mozdulatot, de hív a vizitációra, felfedezésre, ahogyan Fuszkó Istvánnak a kultúrotthon bejáratában kiállított domborműve is.
Az 1966-ban alapított kultúrotthon – mint a kulturális fogyasztásnak, a sokféle kulturálódási lehetőségek biztosításának helye – arra hivatott, hogy a lakosság széles részének a kulturált társas együttlét lehetőségét nyújtsa, és a művészetek különféle ágait felhasználva közösséget teremtsen. Ha a dombormű képét vizuális jelként vizsgáljuk, konstatálhatjuk, hogy Fuszkó István művének vizuális nyelve, szimbólumvilága egy integrált kulturális térre utal: a könyv mint az univerzum, a bölcsesség, a tanulás, a tudomány jelképe, a festék kikeverésére szolgáló paletta és az ecset a festészet attribútumai, a (komikus) színházi maszk az átváltozás, a különböző karakterek szimbóluma, a tragikus álarccal együtt a színház jelképe, és mindezeket mintegy keretként körbefogja a líra vagy lant, a zeneművészet emblémája, a rajta való játék pl. XVII. századi nyugat-európai festészetben a kellemes időtöltést, a baráti társaság összhangját jelentette. A művészeteket jelképező egyetemes szimbólumokkal a művész a művelődési otthon összetett, sokrétű funkcióját is kivetíti: az ismeretterjesztést, ismeretszerzést, az amatőr művészeti mozgalmak, csoportok, a civil szerveződések segítése, koordinálása, ifjúsági és felnőttképzési programok megszervezése, a kulturális tőke működtetése, igényteremtés, a kultúrák közötti kapcsolatok kiépítése és fenntartása...
Még egy fontos szimbóluma van a domborműnek: az alapítás dátumának hátteréül szolgáló timpanon, amelynek háromszög alakzata a harmónia, az egyensúly, a stabilitás és a szintézis szimbólumaként működik, ahogyan a lokális infrastruktúra részeként a művelődési otthon is.
Horváth Futó Hargita
