Egyházi élet

 

Európának újra meg kell találnia a hitét

Doroszlón az idei Kisboldogasszony-napi búcsún az ünnepi szentmisét msgr. dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök és több tíz paptárs közreműködésével msgr. dr. Márfi Gyula veszprémi érsek vezette.

Az ünnepi szertartás után, az ebéd előtti szünetben a sajtó képviselőinek az érsek elmondta, életének 72. évében most jutott el  másodszor Vajdaságba, ugyanis ezidáig csak Martonoson és Magyarkanizsán járt.

− Lenyűgözött az emberek figyelmessége, áhitata egyaránt. Júliusban a Felvidéken voltam egy búcsújáró helyen, ahol több, mint 2000 magyar volt. Azt hiszem, itt sokkal többen eljöttek, de az áhitat ugyanaz, és ez a legfontosabb. Nagyon jól éreztem magamat – nyilatkozta dr. Márfi Gyula.

A beszélgetés szinte megkerülhetetlen témájaként a nagy népvándorlás is felvetődött. A veszprémi egyházmegye főpásztora többször megpróbálta elmondani, hogy ennek a nagy népvándorlásnak mi lehet az oka.

− Sokan azt gondolják, hogy csak a háború a kiváltó ok. Kétségkívül az is. Valójában azt gondolom, hogy az, akinek mindenét lebombázták, vagy azok, akiket hitük miatt üldöznek, idág sajnos el sem jutnak. Akik idáig eljutnak, azok nem az üldözött keresztények és nem a legnyomorúságosabb helyzetben élő emberek, de ettől függetlenül nem szerettem volna ellenük hangulatot kelteni, az igazságtalan is lett volna, és a keresztény szeretettel sem lett volna összeilleszthető. Tegnap egyébként láttam két csoportot Magyarországon, és tényleg megesett a szívem rajtuk. Ők áldozatok. Véleményem szerint gonosz emberek elhitették velük, hogy a jobb élet reményében Európába jöhetnek, ugyanakkor van egy olyan hátsó szándék is, amelyet nem csak én gondolok így. Például az egyiptomi kopt pátriáka is úgy nyilatkozott, hogy Európa eliszlámosítása a cél. Tudjuk azt, hogy Franciaországban és Németországban is rengeteg mohamedán él. Nem akarom én bántani a mohamedánokat, tisztelem a hitüket, de a helyzet az, hogy velük vallási kérdésekben nem lehet párbeszédet folytatni. Náluk nincsen olyan értelemben teológia, hogy majd elővesszük a Koránt, és próbáljuk az ellentmondásait feloldani vagy összeegyeztetni, mint ahogyan a Bibliával csináljuk. Náluk ezt nem lehet. Az, hogy ők esetleg egykor asszimilálódjanak a keresztény Európához, ami már nem is teljesen keresztény, azt hiszem, hiú remény. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de mint elmondtam, fenáll a veszélye annak, hogy 2030-ban már nem 2030-at írunk, hanem 622 évvel kevesebbet, és Mohamednek a Mekkából Medinába történt futásától számoljuk majd mi is az éveket. Adja Isten, hogy tévedjek, ne így legyen, és nem is lesz így, ha Európa újra rátalál a hitére – emelte ki az érsek.

A doroszlói ünnepi istentiszteleten mondott szentbeszédében dr. Márfi Gyula külön kitért a család és a családalapítás, gyermekvállalás fontosságára. Mint mondta, ez egy csoda, és ahogyan hinnünk kell azt, hogy a halál egy mennyei születésnap, ugyanúgy tudnunk kell azt is, hogy a születés is Istennek a csodája. Az apa és az anya csak eszköz Isten kezében, a születés pedig egy olyan titok, amelyet meg kell ünnepelnünk. Sajnos, egyre kevesebb gyermek születik, a magzat elpusztítható, nincs meg a születéshez való joga, továbbá nagyon sokszor az sincs biztosítva, hogy a gyermek szüleivel nőhessen fel. A magyar nemzet natalitása határokon innen és túl is huzamosabb ideje csökkenő tendenciát mutat.

− Azok, akik komolyan veszik hitüket, másképpen látják ezt az egészet. 17 évet töltöttem Szombathelyen, Veszprémben pedig a 18.-nál járok. A mi környezetünkben igyekeznek a keresztény házaspárok legalább három gyermeket vállalni. Sofőrömnek 5 gyermeke van, egyik nős diakonósunk, aki egyébként ügyész, éppen a napokban mondta, hogy az ötödik gyermeküket várják, egy másik családnál pedig a negyediket. Titkárnőmnek például három gyermeke van, tehát van egy szükebb réteg, amelyik próbál példát mutatni ezen a téren is – mondta. Hozzátette, a magyar kormány is sokat tesz ezen a téren, és támogatja a  nagycsaládosokat.

− A családvállalás legnagyobb problémáját abban látom, hogy egy ultraliberális gondolkodás terjedt el, amelynek nem a családhoz kötött édesanya az eszméje. A férjhez való hűség, a gyermekekkel való lekötöttség helyett a szingli eszménye terjed. A szingli az, aki büszke arra, hogy nincs elkötelezve senki iránt sem, és maga sem érzi igényét annak, hogy bárkivel szemben elkötelezze magát. Ezért van az, hogy a fiataloknál divat a házasságkötés nélküli „összebútorozás”. Nyilvánvaló, ez a szemlélet nem kedvez a gyermekvállalásnak, mert a gyermek kétségkívül nagy lekötöttséget is jelent. Nem fogják fel tehát, mit jelent életet adni, milyen öröm az, amikor valaki a gyermekében a saját vonásait felismerheti, és amikor a gyermeke rámosolyog. Nagyon sokat kell még tennünk és imádkoznunk azért, hogy a magyar is újra gyermekszerető nemzet legyen – fejezte be gondolatmenetét a veszprémi érsek.

 

Paraczky László