Egyházi élet

Szenttamas.rs

 

Imádkozni jöttek, mindannyiunkért

Zarándok katolikusok ezrei keresik fel Kisboldogasszony napján a doroszlói kegyhelyet, hogy leróják kegyeletüket Szűz Mária előtt. A korábbi évszázadokban természetes volt, hogy a zarándokok többsége gyalog indul a kegyhelyre, a múlt század második felétől azonban megszűnt a gyalogos zarándoklat, és azóta legtöbben kocsival, autóbusszal érkeznek Doroszlóra. A múlt század kilencvenes éveitől a moholiak továbbra is ápolják a régi hagyományt, gyalog jönnek a kegyhelyre.

Bóka Anna moholi hívő elmondta, az idén Moholról 22 zarándok indult el gyalog a több, mint 90 kilométeres úton, Kishegyesen még hárman csatlakoztak hozzájuk, így 25-en érkeztek Doroszlóra. Egészen Kúláig jöttek gyalog, onnantól pedig fel kellett szállni a traktor húzta pótkocsikra. Mint mondja, ha végiggyalogolták volna az egész utat, nem értek volna időben a kegyhelyre.

− A traktort a pótkocsikkal továbbá az üzemanyagot is a védnőkök biztosítják. A pótkocsikon állnak a táskák, csomagok, hálózsákok, az ivóvíz és minden olyan dolog, ami egy ilyen zarándokúthoz szükséges – mondta. Közben elmagyarázta azt is, van egy bizonyos útirány, amelyen már évtizedek óta jönnek. A települések határait összekötő, egyszerű, földes utakról van szó. Első állomásuk Völgypart, ahol pihenőt tartanak. Itt (és a többi településen is) először a templomba mennek, ahol áldást kapnak, majd Gunaras következik, utána pedig Kishegyes, ahol befogadó házaknál felfrissülnek, megalszanak.

− Nagyon megható, amikor a kishegyesi templomba megyünk, harangszó és áldás vár bennünket, de természetesen a helyiek meg is vendégelik a zarándokokat. Másnap reggel 6 órakor ugyancsak a hegyesi templomból indultunk Kúla felé. Útközben Veprődön is megálltunk, ahol Varga Károly atya egy kis agapéval fogadott bennünket. Gyalog kimegyünk az aszfaltútig, a traktor pedig behoz bennünket egészen a főútig, ahonnan újra gyalogolunk a kegyhelyig – mesélte Anna.

A beszélgetésbe Nagy Terézia Magdolna is bekapcsolódott, aki elmondta, hogy a település egykori plébánosa, ft. Danyi László újította fel a gyalogos zarándoklatot, és több évig ő is velük járt Doroszlóra. Mint mondta, a plébános annak idején úgy döntött, egyedül fog zarándokolni a kegyhelyig, azonban az asszonyok összefogtak és nem engedték, hogy egyedül jöjjön. Végül már egy egészen szép kis csapat kialakult az atya körül, aki haláláig minden évben zarándokolt a hívőkkel. Voltak olyan idők, amikor elmaradt az út, a körülmények miatt, de legtöbbször megtartották, több évig kísérő nélkül is jöttek.

− Egészen pontosan 2006-tól nem jött velünk pap, az idén azonban másképpen alakult, hiszen Zélity Mihály bezdáni plébános elkísért bennünket, és neki köszönhetően egészen más volt ez a hosszú út, mint az elmúlt években. Lelkileg nagyon feldobja az embert, ha van támasza. Az út egyik legjelentősebb állomása a Kishegyes és Gunaras határában található kőkereszt, ahol mindig megálltunk, elmondtunk egy-egy imát. Idén itt egy gyönyörű tábori misét tartott az atya, amiután lelkileg mindannyian feltöltődtünk. Egyébként is imádkozzuk a rózsafűzért útközben, de a betegekért is imádkozunk – meséli Anna. Közben megemlíti, hogy a maga 71 évével Nagy Klári néni volt közöttük a legidősebb, aki jelen volt mind a huszonegy  gyalogos zarándoklaton, de az idén már nem jött, mert meghalt.

Nagy Terézia Magdolna elmondta, a négy napos úton a gyalogos zarándokokat mindenütt meleg teával, kávéval, kiflivel várják visszafelé is, így sokszor előfordul, hogy az ennivalót, amit magukkal hoznak, haza is viszik. A meleg ruha és takaró a pótkocsikon viszont jól jön, mert éjszakánként hideg van: − Legtöbbször olyan emberek segítenek bennünket, akik nem tudnak eljönni, és megkérnek arra, hogy imádkozzunk, szándékukért, családjaikért és értük. Jómagam nem minden évben tudtam jönni, de amikor otthonmaradtam, nagyon hiányzott az út, és szomorú voltam. Nehéz szavakkal kifejezni azt, ami itt történik. Ez valahogy úgy működik, hogy ha az ember egyszer kipróbálja, mindig vágyódik arra, hogy újra meg újra eljöjjön, lelkileg feltöltődjön, és tartalékoljon az itt kapott erőből egy időre. Tele van ilyekor szívünk-lelkünk szeretettel, odafigyeléssel. Át kell érezni mindezt, hogy az ember meg tudja érteni magyarázta Magdolna. Közben megjegyezte, sok családtag, ismerős kéri meg a zarándokokat, hogy hozzanak vizet a doroszlói kútról, mivel az a legenda szerint gyógyhatású. Mivel este kevesebben vannak a kútnál, ilyenkor töltik meg, és rakják pótkocsira az otthonról hozott műanyag ballonokat.

− Régi szokás szerint reggel hat órakor indultuk útnak a moholi templomból, miután elbúcsúztunk a helyiségtől és a templomtól is. Eső után eléggé hűvös volt a reggel, amikor elindultunk a dűlőúton Gunaras irányába. A Jóisten is velünk volt, hiszen lassan felszárította a földesutat, és egész úton szép idő kísért bennünket, talán nem is kívánhattunk volna szebbet. A szél ott volt, hogy felszárítsa, a nap, hogy melegítsen, a hűvös pedig egy kis enyhülést hozott délutánra – sorolja a doroszlói zarándokút történéseit Zélity Mihály bezdáni plébános, aki az idén úgy döntött, elkíséri a bátor hívőket erre a hosszú útra. Mint mondja, húsz évvel ezelőtt követte a zarándokokat, de később már nem tartott velük rendszeresen, és csak Doroszlón köszöntötte őket.

− Most, amikor atya nélkül maradtak ebben a „vállakozásban”, keresgéltek, ki hozná meg az áldozatot, hogy velük tartson, én elvállaltam. Bár először úgy gondoltam, csak a felét vállalom, de utána beláttam, annak nem lenne értelme, így egész idő alatt velük vagyok, és azt hiszem, ez az igazi. Nem bántam meg, mert nagyon jó hangulat volt, nagyon jó a társaság, mindenki mindenkivel beszélget, imádkozunk, énekelünk – mesélte a bezdáni atya. Mint mondta, nem szabad elfelejteni, hogy mindenkinek megvan a „miértje”, és mindenki hoz valamit a tarsolyában, ki pozitívat, ki negatívat: − Van, aki terhelt, van, aki hálát ad, kér és köszön. De itt, ezen a helyen mindenki örül, öröm van a szívekben. Ezek az emberek valóban jó szándékkal jöttek, de hozták mások jó szándékait is – és ez a legfontosabb. Imádkozni, mindannyiunkért – mondta mosolyogva a bezdáni atya.

Moholi zarándokok a doroszlói búcsún 2015. szeptember 8.

 

Paraczky László