Békét a szívnek, békét a léleknek
Közel kétszáz szenttamási hívő vett részt az idei doroszlói búcsún
Az idén is több ezer zarándok érkezett Doroszlóra szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén a Mária, Keresztények Segítsége egyházmegyei kegyhelyre. Az egy nappal előbb kezdődött és másnap délig tartó vallási eseményen egymást követték a bűnbánati liturgiák, szentségimádások, körmenetek. A szentkút vízének gyógyító erejében bízva sokan lábmosással kezdték a napot Doroszlón. Mások üvegekbe töltötték a vizet, hogy az otthoniaknak is vigyenek belőle. Pénteken, szeptember 7-én 17 órától az Esti dicséret keretében megáldották a járműveket, a 18 órakor kezdődő előesti szentmisét pedig ft. dr. Herdics György c. apát vezette. Szombaton reggeltől több nyelven volt szentmise, majd 10 órától került sor az ünnepi püspöki nagymisére, amelyet msgr. Varga László kaposvári megyéspüspök vezetett. A szentmise után az oltáriszentségi körmenet következett.
A szenttamásiak – immár hagyományosan – szervezetten vettek részt a kétnapos ünnepségen. Pénteken a Szent Mónika közösség tagjai, szombaton pedig a Hagyományápoló Klub tagjai utaztak Doroszlóra. A több rendkívüli buszjárat mellett azonban sokan saját szervezésben személygépkocsikkal érkeztek a kegyhelyre.
A szenttamásiak közül először ft. mr. Tojzán Lászlót, a szabadkai Paulinum nevelőjét és tanárát kértük fel egy gondolat megosztására arról, hogy mit jelent részt venni a doroszlói szentkúti búcsún: ‒ A Paulinumban szokás, hogy a diákokat elhozzuk a búcsúra. Az idén egy 50 személyes busszal érkeztünk, több tanár kíséretében. Nagy örömmel jöttünk, jómagam harmadszor vagyok itt, annak pedig különösen örülök, hogy találkozhatok a szenttamási hívekkel. Mint a szentmise bevezetőben elhangzott, ez a zarándoklat nem csak nemzetünket erősíti, hanem hitünket is. Mindannyian tudjuk, hogy magyarságunk példaképe a kereszténység, hiszen Szent István királyunk egész hazánkat Mária oltalmába ajánlotta fel, és most mi is összegyűltünk, hogy Máriának hódoljunk, és lerójuk előtte tiszteletünket – mondta a szenttamási születésű prefektus.
Kisboldogasszony napján Szenttamásról a Hagyományápolók Klubjának szervezésében is busznyi hívő érkezett Doroszlóra. Újra elhozták a klub kézimunkacsoportja által készített két lobogót, valamint a feszületet, amelyet a körmenetben három fiatal vitt.
Szabados Etelka, a klub oszlopos tagja elmondta, tavaly ugyan nem tudott eljönni, de más sok-sok éve rendszeresen eljön a búcsúra: ‒ Imádkozunk közös anyánkhoz, Máriához, megújulást és feltöltődést érzünk ezen a napon. Vezettem már a körmenetet is előbb, felolvastam, és évekig elhoztuk a Szűz Mária-szobrot Szenttamásról, ami valóban nagyon szép, és sokan megcsodálták. Hogy milyen érzés itt lenni? Szerintem ezt nem lehet elmagyarázni. Olyan érzés, mintha megérintene bennünket valaki. Sokat imádkozunk, útközben is, kérjük a Szűzanyát, hogy gondoljon ránk, segítsen át a nehézségeket, adjon erőt ahhoz, hogy jövőre és azután is eljöhessünk erre a szent helyre. Akik pedig valamilyen oknál fogva mégsem tudnak eljutni, azt ajánlom, a lakóhelyükön lévő templombúcsút látogassák meg, de akár otthon is, imádkozzanak. Békét a léleknek, békét a szívnek. Ez a legfontosabb.
Papp Rózsa, a klub kézimunkacsoportjának tagja elmondta, a két lobogó elkészítéséből jómaga is kivette a részét, hiszen ő rajzolta a sifonból készült anyagra a mintákat: ‒ Egyik lobogón Szűz Mária arcképe, a másikon pedig Jézus látható. Kb. négy évvel ezelőtt, tiszta fehér hímzéssel készültek, legtöbbet Pápista Irén dolgozott a munkákkal, de egy keveset varrtam én is. Ezeket a lobogókat már vittük a magyarországi Vaskútra is a Mária-szobrok találkozójára, és azóta minden évben elhozzuk Doroszlóra is.
A Hagyományápoló klub fiatal színjátszó csoportjának vezetője, Robotka Angéla kiemelte, az idén sokkal több fiatal jelentkezett, hogy szeretne eljutni a kegyhelyre, és ez szerinte nagyon pozitív, hiszen a népviseletbe öltözött fiatalok asszonyok a jövőben is nagyon szeretnék a körmenetben újra vinni a Mária-szobrot, amit eddig a klub idős tagjai vittek: ‒ Először azonban szeretnénk megmutatni, hogy a fiatalok tudják, milyen feladat vár rájuk. Úgy gondoltuk, pár alkalommal nálunk a templomudvarban egy-egy körmenet alkalmával ki lehetne próbálni, az egész hogyan működik, mire kell odafigyelni, ugyanis a szenttamási szobor igen nehéz. Sajnos az idén már csak egy Mária-szobor volt Doroszlón, és nem lenne jó, ha megszűnne ez a szép hagyomány. Egyébként az előző évekhez viszonyítva az idén sokkal több jelentkezőnk volt, így szombaton mintegy 40 személy számára szerveztük meg az utazást. A klub három fiatalja vett részt a körmenetben. Ketten a lobogókat, egy pedig a feszületet vitte.
A szenttamási Merkovics Péter és Erzsébet mindkét nap jelen volt az ünnepségen. Mint mondták, amikor csak tehették, mindig eljöttek: ‒ Ez egy olyan hely, ahol az ember leteszi a terhet, felszabadul a gondoktól, lelkileg is feltöltődünk. A Szentkútról csak jót hallottunk, és minden alkalommal viszünk haza szenteltvizet, amiből egyik lányunk Németországba is visz magával. Amikor ideértünk, először megköszöntük a Szűzanyának, hogy segít bennünket az élet rögös útjain, támogat és erőt ad, utána pedig lementünk a kúthoz, ahol megmostuk kezünket, karunkat, melyek nagyon fájnak. A másik lányunk is Németországban él, imádkozunk érte, és próbáljuk neki is átküldeni az áldást, az energiát, amit itt kapunk, hiszen az csodálatos, szavakkal talán ki sem lehet fejezni – mondta Erzsébet.
A szombati ünnepi szentmisét követően rövid időre két szervezővel is sikerült beszélgetni. A riportalanyok nevüket nem vállalva elmondták, hogy a két napos Mária-ünnep gördülékeny lefolyását ezúttal is több száz önkéntes, civil szervezeti, egyesületi tag biztosította. A munka, a takarítás, főzés, árusítás, a forgalom irányítása szerintük a doroszlóiak számára ,,rutinos” dolog, mindenre nagyon oda kell figyelni, annak érdekében, hogy a vendégeket és a zarándokokat méltó körülmények fogadják. Számításuk szerint a két nap alatt 7-8 ezer zarándok, részvevő, közreműködő fordult meg a kegyhelyen.
P. L.
