Egyházi oldal

Szenttamas.rs

 

KARÁCSONY 2020

 

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt. … Benne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.” Igen, az Istentől kapott, az Ő Szentlelkétől áthatott élet az egyetlen igazán emberhez méltó élet. Az Istentől jövő fény nélkül senki nem képes megtalálni a helyes irányt. Mennyi fájdalmas tragédia okozója lett az, hogy napjainkban sokan elfelejtik, eltakarják az elfelejthetetlen, eltakarhatatlan igazságot: életünk Istentől veszi kezdetét, Benne ér célba és csakis őáltala van értelme. II. János Pál pápa nem véletlenül figyelmezteti a harmadik évezred hajnalán az egész emberiséget „Ecclesia in Europa” kezdetű enciklikájában: Hiábavaló próbálkozás Isten nélkül felépíteni az ember városát! Nem sikerülhet, mert Isten nélkül értelmezhetetlen az ember. Az a város, az az élet nem lesz az emberé: nem lesz emberi. Karácsony ünnepi szentmiséjének evangéliumában János könyvének kezdő fejezetét olvassuk, az ún. Logosz Himnuszt. Az Ige, amely kezdettől fogva Istennél volt, Aki által minden lett, és Aki az idők teljességében testté lett, nem más, mint maga a Fiú, Jézus Krisztus. Az Ige maga a „teremtő szó”, Aki által Isten mindent és mindenkit létrehozott. Jézus Krisztus a teremtés „elsőszülöttje”, mindennek és mindenkinek az ősmintája. Az anyag Őáltala ölt a káoszból rendet. Jézus élete, tanítása jelenti a világtörténelem középpontját, általa nyer értelmet a történelem és benne minden egyes ember élete, története. Ezt mondja el nekünk a mai evangélium. Jézus földre születése tehát nem csak egyetlen kisgyermek életének elindulása, hanem az egész világegyetem és minden emberi élet kezdete, hajnala. Nélküle egyikünk sem létezne, a világ a semmibe hullana. És ahogy egyre jobban igyekeznek száműzni Őt az emberek a mindennapjaikból, annál inkább válik semmivé, hull vissza a káoszba az életük. Lassan értelmét, jelentését veszti minden körülöttünk.

Életünkben egyre több az eredeti értelmét, értékét elvesztett dolog. Beszélünk a békéről, de egyre türelmetlenebbek vagyunk, egyre jobban rohanunk. Beszélünk a megbocsátásról, de nem tudunk igazán kiengesztelődni. Beszélünk a szeretetről, de ha áldozatot kíván, máris kihátrálunk a kapcsolatból. Beszélünk a szerelemről, de többnyire csak múló testi vonzódást értünk alatta. Beszélünk a hűségről, de az anyagi javak iránti túlzott vágyunkban könnyen szakítjuk el a legalapvetőbb gyökereinket is. Egyre fájdalmasabb nosztalgiával gondolunk ezekre az alapvető, nélkülözhetetlen, mégis annyira hiányosan megélt értékekre ilyenkor karácsony táján! Akár elismerjük, akár nem, megtapasztaljuk, hogy az élet, amit élünk, az élet, ami dübörög körülöttünk, nem az, ami igazán nekünk való, boldogító lenne. Egyedül benne, az örök Igében, Jézusban van az élet, és ez az élet lenne, lehetne a mi világosságunk! De a sötétség ma sem akarja befogadni őt. Pedig akik befogadják, azok ma is Isten gyermekei lehetnek, azok megtelnek a Tőle kapott élettel, és másokra is ezt az életet sugározzák!

Jézus azért jött, hogy „életünk legyen, méghozzá bőségben áradó életünk.” Azért született közénk, hogy megmutassa, milyen értékek mentén hozzuk meg döntéseinket, hogy példát adjon a tetteivel az igazi szeretetre, türelemre, békére, hűségre, közösségépítésre. Azonban ahhoz, hogy ezt a példát követni tudjuk, kevés egy évben egyszer vagy kétszer mély érzésekkel rágondolni arra, hogy Isten is van ám a világon! Napról napra keresnünk kellene az Ő társaságát az imában, szem előtt kellene tartanunk törvényeit, s nem azok ellenében dönteni legtöbbször! Fel kellene használnunk azt a kegyelmi erőt, amit a szentségekben, főleg a rendszeres szentmisében és a szentgyónásban kaphatunk Tőle. Ha ilyen Istenre figyelő üzemmódba állítanánk be az életünket, akkor kevésbé üresednének ki a legfontosabb értékeink, akkor karácsonykor is azt ünnepelhetnénk, Aki az életünk fénye és boldogsága.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden szenttamási jóakaratú kereszténynek áldott karácsonyi ünnepet!











 

Zsúnyi Tibor

plébános

 

szenttamas.rs