MAGASAN ÁLL A GOLGOTA ORMÁN...
Néhány napot a boszniai Međugorje-ban töltöttem, néhány plébánossal közösségben. Nem volt kifejezett célja és szándéka zarándoklatunknak, ugyanakkor a végére megéltük a papi közösség áldó hatását és az ima – meghallgatást.
Međugorje-ről röviden: 1981-ben ottani fiatalok azt állították, hogy a Szűzanya nekik megjelent, és az imára, valamint a békére hívta fel a figyelmet. Ennek híre gyorsan elterjedt és most is egyházi vizsgálat folyik ebben a kis boszniai faluban. Érdekes összefüggés hogy a Szűzanya a békét kéri az emberektől a '80-as évek elején, és rá tíz évre pusztító háború uralkodik a vidéken.
Döbbenetes megtapasztalni a sok hívő jelenlétét, akik a vírus-helyzet ellenére, energiát és anyagiakat nem sajnálva elzarándokolnak a vértől áztatott vidékre. Lengyelek, szlovákok, ukránok tömegesen voltak jelen most is, ugyanakkor magyarokkal is találkoztunk.
Hegyet másztunk és közben imádkoztunk, felváltva a rózsafüzért. Érdekes megtapasztalni, hogy szinte mindenki kezében van szentolvasó. Amikor felértünk a Križevac-hegy tetejére, akkor a címben jelzett énekünk jutott eszembe, hiszen alföldi emberként nehezemre esik a hegymászás. A hegyen hideg van és kietlenség, ugyanakkor jól belátható az egész környék. Letekintve elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi volt az, amiért az ottani emberek háborúztak, hiszen felülről nézve nagyjából egyforma házak, kb. hasonló gazdasági udvarok és közösségek látszódnak. Értelmetlen háború, óriási ember veszteség és elszegényedés. Közben a gonosz jót röhög rajtunk, embereken, hogy sikerült újra egymásnak esnünk.
Jó volt megtapasztalni és látni azt a közösséget, amelyet Cenacolo-nak neveznek, és amely befogadja az utat tévesztett, csalódott, reményvesztett fiatalokat, akik arra vágynak, hogy megtalálják önmagukat, az élet értelmét és örömét. A Közösséget Elvira Petrozzi nővér alapította 1983-ban, aki Istennek szentelte életét a megtévedt és kábítószerfüggő fiatalok segítésében. Egy fiatalember Amerikából beszélt az életéről, amely nagyon távoli a keresztény értékrendtől. Döbbenetes látni, hogy valaki egy teljesen más világból éppen Boszniában köt ki és itt leli meg békéjét. Elmesélte, hogy a kábítószerről előbb orvosságokkal próbálták leszoktatni, de az csak újabb függőséget okozott. Majd elkezdett imádkozni és dolgozni, amely által értékesnek látta a magát a közösségben. Szeretettel voltak iránta.
Kedd esténként 1 órás szentségimádást tartanak, amelyre teljesen megtöltik a templomot és csendben imádkoznak. Bennünket fölengedtek a templom szentélyébe és megerősítő volt a látvány, hogy térden állva egy órán keresztül imádkoznak az emberek.
Néhány alkalommal voltam már Međugorje-ban, ugyanakkor más-más tapasztalattal térek haza, amelyek megerősítenek papi szolgálatomban.
Zsúnyi Tibor
plébános
