A Vásári komédiák újra a szenttamási színpadon
Szenttamáson a múlt században nagy hagyománya volt az amatőr színjátszásnak, nagyon sok előadást tető alá hoztak a társulatok, míg végül a 90-es évek második felében a színház épülete teljesen tönkrement, a kellékek eltűntek, a színészek pedig vagy elköltöztek, vagy elhaltak.
A Szenttamási Liliomfi Színtársulat 2017 szeptemberében a helyi Hagyományápolók Klubjának keretében alakult azzal a céllal, hogy továbbvigyék elsősorban a színjátszást, de a hagyományápolást is. A kezdeményezők az egész Vajdaságban ismert Robotka házaspár, Angéla és István voltak, akik már több évtizede lelkes amatőr színészek. Az új társulat február 17-én a Vásári komédiákkal mutatkozott be a közönségnek, a darab pedig óriási sikert aratott, hiszen többször is felzúgott a vastaps.
A teljesen fiatal színészgárda összehozásáról, a próbákról és a további tervekről a Vásári komédiák egyik rendezőjét, Robotka Angélát kérdeztem.
– A Vásári komédiákat már több változatban, sok évvel ezelőtt láthatták a szenttamásiak. Emlékszem, a férjemmel mi is ilyen fiatalok voltunk, amikor játszottuk a darabot, és akkor is nagy sikere volt. A szenttamási amatőr színjátszás újraindítása már több éve lógott a levegőben, míg végre az ősszel úgy döntöttünk, megpróbáljuk összegyűjteni a fiatalokat, akiket érdekel a színjátszás, és nem kis meglepetésünkre sokan jelentkeztek. Alsósok, felsősök, középiskolások is. A korkülönbséget szem előtt tartva két részre osztottuk őket, így jött létre a gyermek és ifjúsági színjátszó csoport. A kisebbek már nagy sikerrel szerepeltek Mikulásváráskor, a karácsonyi műsorban és a klub téli táborában, az idősebbekkel pedig egy darabig próbálkoztunk, hogy mi lenne az, ami mindenkinek bejön. Így jutottunk el a Vásári komédiához. Nagyon sokat dolgoztunk, mire összejött, hogy kinek melyik szöveg felel meg, fejlesztettük a szókincsüket, hiszen a fiatalok közül senki sem tudta a csupor vagy a zsétár jelentését, ezek a szavak már elvesztek nyelvünkből. Az előadás egyébként dallamos, rímes a szövege, nem túl nehéz, több jelenetből áll. Itt van például a Lónak vélt menyasszony, a Beteg disznó, a Szénapadlás, a Dinnyék, az öt előadás külön-külön és egy műsorszámban – zenés keretjátékkal – is megállja a helyét minden színpadon. A próbák alatt adódtak teljesen jó helyzetek, amelyeket utólag beletettünk az előadásba, hiszen a fiatalok is élvezték, jól állt nekik. Ugyancsak a próbák alatt jöttünk rá, hogy szükség mutatkozik a szerepcserékre, mert volt akinek nem állt jó a kapott szerep, viszont a másikat nagyon jól eljátszotta, átélte. Szerintem ezek a dolgok mind az amatőrizmus velejárói, és csakis a pozitívumot hozzák ki mindenkiből – magyarázta Angéla.
Hozzátette, örült annak, hogy a csoport nevét, a Liliomfit is közösen választották.
– Amikor elindultak a próbák, valamikor október elején, hamar híre ment a kis társulatnak, és egyre több jelentkező akadt. Annak ellenére, hogy már kivolt a darabhoz szükséges létszám, senkit sem utasítottunk vissza. A fiatalok eljöttek, együtt társalogtunk, megnézték, mit és hogyan dolgozunk, és akinek tetszett, az velünk maradt. Akár súgónak, akár más beosztásban, vagy például ha lebetegszik valaki, akkor beugrani a helyére, de nem utasítottunk senkit sem vissza, hiszen a gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget – magyarázta beszélgetőtársunk. A kezdetekről még elmondta, csaknem egy hónapon át csupán a szöveggel foglalkoztak, cserélgették a szerepeket, de nehézségek akadtak a próbák időpontjának összehangolásánál is, hiszen a gyerekek vannak általános és középiskolások is: ‒ Novembertől már megvolt a szereposztás, azonban a legtöbbször csak hétvégén jöttünk össze, hiszen néhány középiskolás diák bentlakó, néhányan ingáznak, és nem igazán van szabadidejük. Ráadásul többen táncra, sportra is járnak. De azért úgy igazítotttuk, hogy mindenkinek megfeleljenek a próbák időpontjai ‒ tette hozzá Angéla.
A kérdésre, hogy a mi következik a bemutató után, elmondta, nagyon szeretnék több helyen is bemutatni az új amatőr társulatot és persze a Vásári Komédiákat is: ‒ A péterréveiek már jártak Szenttamáson, ott várják a csoportot, Zentagunarasról is jelezték, hogy szívesen látnak vendégül bennünket. Meghívót kaptunk továbbá a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségtől, hogy jelentkezzünk az idei Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára, amit ezúttal Kikindán tartanak, április 14-én. Tervben van még Kúla, Bezdán, a magyarországi Sajószentpéter…
Egy dolog már most biztos: a Szenttamási Liliomi Színtársulat nevével még sokszor találkozni fogunk.
Paraczky László
