Művelődés

 

Óvatosan a virtuális világban!

A szenttamási Zsebszínházban 2016. április 23-án a szenttamási születésű Greguss Zalán rendezésében a szabadkai Népkör MMK Fabula Rasa Színjátszó Grund színjátszó csoportja bemutatta Tasnádi István Cyber Cyrano című darabját.

A 85 perces előadást 2010-ben mutatták be először Magyarországon, megtörtént esetet dolgoz fel egy ottani iskolában. Később összegyűjtötték a diákoktól a hasonló eseteket, az olyan történeteket, amelyekben ők élnek. Persze maga a történet a technológia előrehaladásával párhuzamosan frissült, újabb és újabb technikai eszközök jelentek meg. A felnőtt embernek, úgy tűnik, sokszor azt sem tudja, miről beszélnek a fiatalok, a modern nyelvi zsargonok, írásmód, kifejezés egy teljesen más világ, mint amiben a 70-es és 80-as évek generációja felnőtt. A mai fiatalok szinte 80 százaléka otthon van a virtuális világ közösségi oldalain, tudja, hogy mit mire használnak, minek mi a szabályrendszere és ezek hogyan működnek, és a történetet élőben, okostelefonokkal, élő laptopokkal „egy az egyben” meg is valósítja. A darabban elejétől a végéig folyamatosan jelen van az internet és a közösségi oldalak, amelyek pillanatok alatt összekötik az akár több 10 ezer kilométerre lévő fiatalokat (és nemcsak fiatalokat). Ugyanakkor a már kialakult kapcsolatok pillanatok alatt fel bomlanak. Többször is felbukkannak a kommunikációs csatornák és a chat-szövegek, ami egy virtuális, valós párbeszéd, rövid mondanivalókkal, de sokszor izgalmat vagy éppen csalódást hozó pillanatokkal. A történet alapja: a szerelem. Ez a darab is erről szól, a fiatalokról, kamaszokról, akik őrültségeket tudnak végrehajtani, csak azért, mert szerelmesek. A darab bemutatásának célja pedig az, hogy a fiatalok ráérezzenek, igen, ez a saját nyelvük, amiben otthon vannak. Itt is vannak szabályrendszerek, hogy mi mit jelent, és ez a divat is folyamatosan változik, éppen ezért folyamatosan követni kell, tudni kell, hogy mik az újdonságok, hogyan működnek, milyen frissítés szükséges ahhoz, hogy akár élőben, akár az interneten követni tudjuk a dolgok menetét. Egy darab, ami arról szól, mire jó az internet. És hogy mire nem.

A szereplők: Bodnár Lonetta (Zsuzsi), Sábity Anita (Heni), Budinčević Krisztián (Máté). A fiatalokkal, akik felcserélték valódi életüket és kapcsolataikat egy cyber-valóságra, közvetlenül a szenttamási előadás előtt beszélgettünk:

− A csapat két tagja Lonetta és Anita már kinőtte az iskoláskort, dolgoznak. Mivel csak hárman szerepelünk a darabban, Greguss Zalán rendezőnek volt ideje mindenkivel külön-külön foglalkoznia. A próbák a szabadkai Népkörben zajlottak, főleg hétvégeken ‒ mondja a főszereplő Mátét játszó Bundičević Krisztián, aki az idén fejezi a közpiskolát. Hozzátette, kamaszként igazán beleélte magát a darabba, ami egy olyan történet, ahol sosem tudni, kivel beszélgetünk: − Lehetnek komoly emberek, de a profiljuk teljesen mást mutathat, mint ami a valóság. Ez a történet arról szól, hogy Máté szerelmes volt, de közben megtetszett neki egy másik lány, majd egy harmadik. Nem túl bonyolult a dolog, bár kívülről lehet, hogy annak tűnik, viszont annál tanúlságosabb.

Sábity Anita egy szabadkai tervezőirodában dolgozik, és már hat éve színészkedik: − Heni szerepét játszom, aki tulajdonképpen egy új lány az osztályban. Szerelmes voltam Mátéba, de a cyber-világ magával sodort, és egy másik fiúba lettem szerelmes. A darab igazán komoly, de hétköznapi témát dolgoz fel, emiatt könnyen érthető. Ajánlom a fiataloknak, de a felnőtteknek is!

Bodnár Lonetta a megánéletben marketinggel foglalkozik, és mint mondja, öt éve színészkedik: − A darab egy túlságosan is igaz történetre reflektál, ahol álomszerűen megvalósulnak a felgyorsított események, majd egyszerűen megszűnnek. Egy nagy átverés az egész, mint ahogy azt az internet világában megszokhattuk. Ha nem vagyunk elég óvatosak, magával ragad és tönkretesz bennünket. Amikor először elolvastam a szöveget, teljesen le voltam döbbenve, de csakhamar rájöttem, realitásról szól az egész – mutatott rá az amatőr színésznő. Hozzátette, a virtuális világban nem szabad senkit közel engednünk magunkhoz. Ismeretleneket pláne nem, hiszen sokszor nem tudjuk (még felmérni sem), hogy egy vadidegen véletlenül vagy szándékosan mekkora sebet okozhat. Sőt egy apró, jelentéktelennek tűnő netes kapcsolat örökös fájdalmat, bizonytalanságot hozhat, következményekkel, melyeknek egyik „közreműködője” éppen saját magunk vagyunk.

A Fabula Rasa Színjátszó Grund színjátszó csoportjának új előadása Vajdaságban még két helyre kapott meghívást. Az előadás hang- és videó technikusa Dudás Dániel, a fénytechnikus László Roland, rendezte Greguss Zalán.

Paraczky László