Miből van legtöbb a világon?
A szenttamási Zsebszínházban 2018. szeptember 22-én bemutatták a helyi Hagyományápoló Klub Liliomfi színészcsoportjának Miből van a legtöbb a világon? című darabját. Az esten, amelyet a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja szervezett, a Pitypang Néptáncegyesület szólistái, táncosai és az énekcsoport is fellépett.
Az előadás elején felszólalt a Magyar Nemzeti Tanács választásán induló Fazekas Róbert, a Magyar Összefogás jelöltje, aki először járt Szenttamáson: ‒ Ami a hagyományápolást és a kultúrát illeti, azt kell hogy mondjam, a citera ugyanúgy szól Székelykevén, Szabadkán és Zomborban is. Az én számomra ez az összetartást, az összefogást jelképezi. Az itteni, délvidéki közösség az áprilisi magyarországi választásokon úgy döntött, hogy összetartozunk, egy nemzet vagyunk. Ha pedig összetartozunk, akkor közös jövőnk van. A közös jövő építése, itt konkrétan arra gondolok, amit a Hagyományápolók Klubja tesz, nagyon fontos. Fontos az, hogy otthon a családunkban, baráti körben, a gyerekekkel magyar nyelven beszéljünk. Ugyanilyen fontos, hogy ehhez önöknek minden támogatást megadjunk, a támogatás megadásához pedig intézményes háttérre van szükség. Ezt a Magyar Nemzeti Tanács biztosítja, és a jövőben még inkább biztosítani fogja. Azért tudja ezt megtenni, mert elismert szakemberekből áll, és olyan jövőt mutat, amely a vajdasági közösség megkapaszkodását eredményezheti. Úgy gondolom, hogy köszönve a Magyar Nemzeti Tanácsnak, valamint a szerb és magyar kormánynak vannak és lesznek olyan erőforrásaink, hogy az ilyen és hasonló rendezvényeket fenntarthatjuk és tovább fejlesztjük – emelte ki Fazekas Róbert.
A műsort a 2014-ben alakult Pitypang Néptáncegyesület citerahármasa nyitotta meg, majd a Bódorka leánykórus következett, amely az idei Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn bronzminősítésben részesült. A csoport rábaközi pünkösdölőt énekelt. A műsor folytatásában Varnyú Kristóf dél-alföldi ugrósokat játszott hegedűn, majd Molnár Zsolt és Salamon Ákos citerán és tamburán dunántúli népdalokkal szórakoztatta a közönséget. A Csípicsóka néptáncsoport Búzában a disznó! címmel somogyi néptáncokkal lépett színpadra, a Hagyományápolók Klubjának Csalogány énekkara pedig moldovai balladaelemeket énekelt.
A 2018-as évet Mátyás király-emlékévnek nyilvánította Magyarország nemzetpolitikai államtitkársága. Ez alkalomból Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa Mátyás király Szabadkán elnevezésű előadással ünnepelt júniusban, amikor négy vajdasági amatőr színtársulatot kért föl, hogy készítsenek rövid előadásokat a magyar történelem egyik legismertebb uralkodójáról. Közöttük a Hagyományápoló Klub pár hónapja működő Liliomfi színtársulata kapta azt a megtiszteltetést, hogy felléphessen ezen a neves rendezvényen. A fiatalokból álló csoport a Miből van a legtöbb a világon? című darabbal készült, amelyet Robotka Angéla és Robotka István rendezett. A fellépőket a szenttamási közönség nagy tapssal köszöntötte.
A Magyar Összefogás jelöltje az előadást követően portálunknak elmondta, az MNT működését illetően szükség van a folytonosságra, ugyanis vannak olyan megkezdett stratégiák, amelyeket tovább kell vinni vagy már alapkövekre vannak téve: ‒ Ilyen például a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar felújítása vagy az Európa Kollégium és annak működése. Másrészt számítunk arra, hogy minden falusi, városi egyesületbe eljutunk, és a kultúra, tájékoztatás és nyelvváltozás területén felmerülő nehézségeket próbáljuk meg intézményes és egyéni formában megoldani. Azt gondolom, hogy egy olyan, relatív szerencsés környezetbe kerülhetünk, ahol az anyaországi támogatás révén a magyar oktatási, kulturális vagy anyanyelvápolásban résztvevő intézmények, egyesületek, egyének ki tudnak teljesedni, és tovább tudnak lépni, és semmilyen intézménynek, egyesületnek nem kell azért megszűnnie, mert esetleg támogatás nélkül marad. Itt a szakmai gondoskodástól kezdve nagyon sok irányzatra gondolok. Ez mellett nagyon fontos, hogy az oktatás területén továbbvigyük az elkezdett munkát, és azokat a hiányszakmákat, amelyek a felsőoktatás vonatkozásában magyarul nem léteznek, tovább építsük, visszahozzuk, hogy kellő szakemberekkel rendelkezzünk. Mi igazából folyamatokban gondolkodunk, a folyamatok pedig azt akarják, hogy a megindult beruházások folytatása mellett újabb tartalmak is létrejöjjenek. Tudom azt, hogy önkormányzati, települési szinten mindenkinek megvan a továbblépési elképzelése. Ezért azt gondolom, hogy ezek vajdasági szinten való összehangolása, és valamilyen szinten a realizáció megkezdése egy olyan közös vajdasági magyar projektum lesz, ami mögé be tudunk állni, és képviselni tudjuk annak végrehajtását – emelte ki Fazekas Róbert.
Paraczky László (Fotó: SZ. F. B.)
