Farsangolás Szenttamáson
A szenttamási Hagyományáplolók Klubja legfőbb célkitűzései közé sorolja népi hagyományaink éltetését, ismertetését, továbbadását. Ezek közé tartozik a hagyományos farsangi rendezvény, amely az előző évekhez viszonyítva az idén három naposra sikeredett. A klub nagytermében február 5-én a késő éjszakai órákba nyúló farsangi bál keretében bemutatásra került a szinte feledésbe merült bőgőtemetés, amely csak fokozta az amúgy is jó hangulatú estet. A bőgő a bál elejétől a bejárat mellett állt, előtte a köcsögben víz és kis söprű, hogy jól lehessen locsolni a „szenteltvizet”. Ugyanis minden vendég, amikor bejön, tiszteletét teszi a „halottnak”. A bőgő temetése éjféltájban kezdődött, amikor betántorogtak a sírásók és hokedlira tették a hangszert. A ,,kiterített" nagybőgőt ‒ mely a farsang alatt alaposan kidolgozta magát, jól megszorongatták a nyakát, úgyhogy a végén kimúlt szegény ‒ körülállták a „gyászolók”. A részeges kántor vezette a halotti búcsúztatót, a pap pedig folymatosan kontrázott, miközben a szenteltvíz mellett a borosüveg is gyakran körbejárt a „gyászolóknál”. Minden egyes szakasz után a siratóasszonyok jajveszékelése, keserves sírása-rívása következett, és mire a bőgőre rákerült a szemfödél, a tákolt keresztről is eltűnt a rácsavart füstölt kolbász nagy része. A tizennyolc szakaszos búcsúztatót azután hajnalig tartó tánc és mulatság követte.
Kilencedik éve szervezi a klub a rossz szellemek kiűzésére az utcai felvonulást a település egyik leghosszabb utcáján. A jelmezekbe öltözött diákok és felnőttek szombaton délután ujjongatással, kolompolással, csörgéssel és hangos énekszóval vonulnak a klub Beglukon lévő helyiségeitől a katolikus templomig. A karneváli menetoszlopot a látogatók nagy megelégedésére időnként fergeteges tánc és szórakozás állította meg. A menetoszlopot a tuskóhúzók zárták, akiket a helybeliek kolompokkal, csengőkkel kísértek. A hagyományok szerint egykoron a kötélen vonszolt tuskóval minden olyan ház előtt megálltak, ahol öreglegény vagy öreglány lakott. Ezek közül azt, aki kapható volt, és vette a tréfát, még rá is ültették a tuskóra. A „végállomás” azaz a templom előtti tér ugyancsak karneváli zajtól volt hangos, a látogatók itt is megtekinthették a menyasszonynak, méhecskének, kalóznak, boszorkánynak stb. öltözött gyerekeket, továbbá a koldusnak, tigrisnek, szakácsnak, bohócnak, sírásónak és egyéb ötletes jelmezbe öltözött résztvevők csoportját. A színvonalas műsort a szülők, a nagyszülők és az arra járók nagy tappsal üdvözölték. Az óvodások, iskolások és felnőttekből álló menet mókás visszatérése ugyanazon az úton történt. A klubban a kézimunkacsoport ügyeskezű asszonyai farsangi fánkkal és üdítővel várták a farsangozókat.
A farsangi mulatozás vasárnap délután farsangi teadélutánnal folytatódott, amikor a klub helyiségeiben a kézimunkázó asszonyok a vidéki kézimunkacsoportokat és nyugdíjasokat látták vendégül.
A hagyományok ápolásának ez a fő célja, összehozni az embereket, feleleveníteni az őseinktől örökölt szokásokat, és mindezt megtanítani, átadni gyermekeinknek, hogy tartsák életben őket tovább.
P. L.
