Hírek

Szenttamas.rs

 

Teljesen felújítják a hangszerek királynőjét Szenttamáson

(1. rész)

A szenttamási Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus templom mai, mechanikus rendszerű orgonája 1902-ben az Országh Sándor és Fia Orgonagyárban készült. Az ezt megelőző évben ugyanis a településen a templom bővítésére készülődtek, és az orgonáról sem feledkeztek meg. Kezdetben csak a régi, 1860-ban készült orgona szétszedéséről, megőrzéséről és a megnagyobbított templomban való újbóli felállításáról volt szó. Ez a megoldás elmaradt, mivel az említett orgona rossz állapotban volt. „Mivel pedig a jelenlegi orgona, mely 1860-ban készült, nagyon is rozoga állapotban van, javíttatása már eddig is pénzbe került (legutóbb 1892-ben), de olyan, mint a rossz ruha, mely az öltés után szakad, semmiképp sem javítható, s ha ezreket költenének rá, akkor is csak hitvány ócskaság maradna” (Forrás: A szenttamási római katolikus hitközség – egyháztanács – és iskolaszék tanácskormányának jegyzőkönyve 1888‒1915). Így hát egy új orgona vásárlása mellett döntöttek. „Az 1902. április 19-én készült egyháztanácsi jegyzőkönyvből kiderül, hogy az Egyházmegyei Hatóság elfogadta Országh Sándor tervét az új orgona megépítésére, amely 2650 koronába került” (Mándity, 2002: 149).

Szarvas Péter szenttamási plébános az idén januárban kért (és kapott) engedélyt a püspökségtől a 117 éves orgona javítására. Indoklásként azt hozta fel, hogy az orgona már huzamosabb ideje nagyon rosszul szól, torzít, több síp nem működik. „Utoljára 30 évvel ezelőtt javíttattuk, de akkor egy horvát nemzetiségű orgonajavító mester csupán két regisztert tett rendbe, majd az időközben kirobban szerb‒horvát háborúskodás miatt átmenekült Horvátországba. Egy mixtura regiszter (három sor síppal) nem került javításra, összehorpadtak, meggörbültek. A többi rendszer sípjait magam hangoltam fel és helyeztem a helyükre”, olvasható többek között az Egyházmegyei Hatóságnak címzett levélben.

Az atyától megtudtuk, az orgonát javító mester, aki egyébként földműves volt, még mielőtt Szenttamásra jött, rendbe tette az újvidéki Szent Rókus templom orgonáját. A szenttamásin elkezdte javítani a mechanikai részeket: − Elsőként a fújtató tömlőt szedte rendbe, mert az idő folyamán a bőr több helyen sérült volt. Szétszedte a billentyűket és a szelepeket összekötő „léceket”, mert azok között is volt javítani való, továbbá kiszedte az összes sípot az orgonából. Közben kitört a délszláv háború, és mivel horvát nemzetiségű volt, nagyon félt, ezért itthagyta a munkát, és Horvátországba menekült. Csupán két regisztert szedett rendbe, a többi szanaszét állt a kóruson az orgona körül. Mivel nem találtam másik mestert, nekiláttam és egyedül összeraktam. Azt követően, ahogyan tudtam, felhangoltam az orgonát. Vettem egy kis műszert, amivel ellenőrizni tudtam a hang magasságát, így sikerült megtudni, melyik síp hová való. A mixtura regiszter kivételével − ami egyébként nagyon rossz állapotban volt − mindent a helyére raktam. Grejlah Géza járt itt akkoriban, ő próbálta a görbe és a repedt részeket összeforrasztani, javítani, de nem sikerült. A legfőbb gond az volt, hogy valaki régen úgy próbálta javítani a sípokat, hogy enyvezett ragasztópapírral körülragasztotta őket. Ez pedig inkább ártott, mint használt, hiszen idővel a ragasztó teljesen kiszáradt, így még jobban öszegörbültek a sípok, melyek végül teljesen használhatatlanok lettek. Ezeket be sem raktam az orgonába – mesélte az atya. Mint mondta, a 90-es évek második felében az egyik itteni szerb egyesület felkérte az egyházat, hogy a templomban orgona koncertet szeretnének tartani. Egy belgrádi szakértőt küldtek a templomba, aki kipróbálta az orgonát, és megfelelőnek találta, így a rendezvényt megtartották. A szakértő később nagyon csodálkozott, amikor megtudta, hogy a szétszedett orgonát az atya laikusként egyedül rakta össze és hangolta fel. Azóta viszont újra eltelt több mint 20 év, az orgona újra széthangolódott.

− Felkértem Apró Tibor topolyai orgonajavítót, hogy jöjjön el Szenttamásra, nézze meg az orgonát, és adjon árajánlatot annak teljes rendbeszedésére. A mester járt itt, átvizsgálta, kipróbálta az orgonát, és azt mondta, elvállalja a munkát, amivel – ha minden jól megy − június 1-re elkészül. Miután megkaptuk a püspöki jóváhagyást, a mester elvitte a teljes Mixtura regisztert, és megbeszéltük, hogy új sípokat készít. Azt mondta, a javítást követően ezeket visszahozza, majd kiszed egy másik regisztert, és így sorban mindegyiket rendbeszedi. Azonban a többit nem rakja vissza azonnal, hanem ha mindegyik elkészül, akkor másodmagával eljönnek, több napon át itt lesznek, mindent beraknak az orgonaszekrénybe, és végül felhangolják a hangszert. Az előszámla szerint a teljes felújítás közel egymillió dinárba kerül. A községhez fordultam támogatásért, ahol megígérték, hogy segítenek, azonban annyi pénzt nem tudnak adni. Így más forrásokból sikerült biztosítani a szükséges eszközöket. A mesterek ezenkívül szállást, zuhanyozási lehetőséget és napi egytál melegételt kérnek, amit szintén megkapnak azzal, hogy június 1-ig, amikor bérmálkozás lesz Szenttamáson, a munkát befejezik – magyarázta a szenttamási plébános.

Közben átmegyünk a templomba, ahol Szarvas Péter atya készségesen megmutatja az orgonát. A létráról leszedjük a szekrény oldalait is, így belátni az óriási hangszer belsejébe. Nem mindennapi látvány tárul az újságíró elé, nem csoda tehát, hogy gyorsan kattog a fényképezőgép. Exluzív fotók készülnek a hangszerek királynőjéről, a fa- és fémsípokról, az üres és teli fújtatóról, a játszóasztalról, a billentyűzetről, a regiszterekről… Sok helyen látszik a régi javítás nyoma, több helyen vastagon áll a por, megdőlt, vastag, valamint egészen pici, számmal megjelölt sípok sokasága... Meggyőződünk, hogy valóban lesz mit csinálni, és hogy az orgonajavítás egyáltalán nem könnyű munka.

(Folytatjuk)

Felhasznált irodalom: Mándity György: Vajdasági orgonák. Agapé, Budapest, 2002.

Szöveg és fotó: Paraczky László