Teljesen felújítják a hangszerek királynőjét Szenttamáson
(2. rész)
Hosszú idő után végre teljesen felújítják a szenttamási Szent Kereszt Felmagasztalása rk. templom orgonáját. A hangszert, amely 1902-ben az Országh család orgonaépítő műhelyében készült, utoljára 1991-ben újították fel, de csak részben. Azóta a folyamatos üzemeltetés miatt nagy szükség mutatkozik teljes rendbetételére, újrahangolására. Szarvas Péter helyi plébános Apró Tibort, Vajdaság egyetlen orgonaépítő és restauráló műhelyének tulajdonosát bízta meg a több hónapig tartó munkával.
A topolyai fiatalember a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerészképző iskolájában 2009-ben fejezte be az orgonaépítő és -javító szakot. A szenttamási orgona Mixtur sípjainak javítása közben kértük fel interjúra.
‒ Hogyan lesz valakiből orgonaépítő?
‒ Tíz, szakmában töltött év után elmondhatom, valamilyen szinten születni kell rá. Természetesen ez az adottság nem egyenlő értékű azzal a művészi tehetséggel, amivel a hangszereken játszó művészek születnek. Az orgonaépítészet nekem nem csupán munka, hanem elhivatottság és egyben hobbi is. Mondhatom, hogy az életem. Tulajdonképpen már kicsi korom óta érdekelt a komolyzene, zongorázni tanultam, de a 90-es években zajlott délszláv háború közbeszólt. Olyan iskolát és szakmát kellett választanom, ami helyben, Topolyán tanulható. Így műszaki iskolába iratkoztam, géplakatos szakra, de igazából sosem szerettem, és nem vonzott ez a pálya. Abban az időben idehaza autodidakta módon tanultam zenét. Templomba jártam, ahol a helyi orgonista segített, később már tanított, így kerültem kapcsolatba az orgonával. Az iskola vége felé egy újsághirdetésben olvastam, hogy egy Budapest melletti orgonaépítő cég vajdasági fiatalokat keres, akik Magyarországon kitanulnák a szakmát. Jelentkeztem, és 19 évesen életemben először elutaztam Budapestre. Egy rövid beszélgetés, és a ,,bemutató próbamunkát” követően felvettek a cégbe. Így 2005-ben kezdtem tanulmányaimat a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerészképző iskolájában. Az oktatás nagyobbik része gyakorlati oktatásból áll, ugyanis a hangszerészjelöltek mindössze pár napot járnak havonta elméleti oktatásra, a többi időt hangszerkészítő műhelyekben töltik, mert a szakma nagy része csakis a gyakorlatban sajátítható el igazán. Négy év után sikeresen befejeztem tanulmányaimat, azaz orgonaépítő és -javító mester lettem.
‒ Az iskola után rögtön vállalkozó lettél, műhelyt nyitottál?
‒ Nem, előtte pár évig más területen dolgoztam. Viszont mindig hiányzott az orgona, így 2011-ben visszatértem az eredeti szakmához. Egy volt kollégámmal közösen kezdtünk el dolgozni, eleinte Magyarországon. Később azonban kezdtem hazafelé kacsingatni, mert egyre több megkeresés jött Szerbia területéről. Kemény elhatározás és nagy fordulópont volt az életemben, amikor eldöntöttem, hogy hazaköltözöm.
‒ Mennyi orgona található Szerbiában, van elég munkád?
‒ Szerbiában közel 200 orgona található, s ezek inkább Vajdaság területére korlátozódnak, hiszen az ortodox egyház nem használ orgonát, így orgona állományunk inkább a katolikus, a református és az evangélikus templomokban található. Ezek az orgonák az elmúlt évtizedek háborúinak ,,köszönhetően” még mindig eredeti állapotukban vannak, ami alatt azt kell érteni, hogy eléggé siralmas a helyzet, hiszen alig lettek javítva. Munka tehát lenne bőven, azonban nagy gondot jelent a felújításokra való összeg előteremtése, hiszen a legkisebb orgonák teljes felújítása 9‒10 ezer eurótól kezdődik, a nagyobbaké pedig a 100 ezer eurót is elérheti.
‒ Hány orgonán lehet egyszerre dolgozni?
‒ A műhelyben egyszerre több orgona felújítása is lehetséges, most is két orgona sípjai vannak itt: a szenttamási és a zombori Karmelita templom karorgonájának sípsorozata. Hamarosan egy nagyobb orgona is érkezik, amit az elkövetkező évben teljesen fel kell újítani.
‒Mit kell tudni a szenttamási orgonáról?
‒ Az orgonát Országh Sándor budapesti orgonaépítő építette 1902-ben. Szerkezete mechanikus, ami azt jelenti, hogy annak idején a billentyűt és a sípok alatti szelepeket egy vékony, hosszú faléccel, az ún. traktúra léccel kötötték össze. Ez az orgona 8 regiszteres, ami annyit jelent, hogy minden regiszternek annyi sípja van, amekkora a billentyűzet, vagyis ha egy regiszter bekapcsolása után lenyomunk egy billentyűt, akkor 1 síp szólal meg. Ha hozzákapcsolunk egy másik regisztert, akkor már kettő és így tovább. Ezek a sípsorok hangszínben, hangerőben és hangmagasságban is különböznek egymástól, ezért is képes az orgona olyan sokféleképpen szólni. A szenttamási orgona legnagyobb sípja 2,5 méter, míg a legkisebb mindössze 15 milliméter, az orgonának pedig összesen 486 sípja van.
‒ Mit kell jelenleg javítani az orgonán?
‒ Az orgonát a 1990‒91-ben javították utoljára, az akkori mester félbehagyva a munkát elment. Szarvas Péter plébános egyedül helyezte vissza a sípokat, és hangolta fel a hangszert. Egy regisztert, az úgynevezett mixturát akkor nem tették vissza, mert meghibásodott. Az orgona szerkezete jelenleg működik, de a sípanyag megsérült az elmúlt évtizedekben. Az orgona mögötti részen elhelyezett mixtura-sípok végleg tönkrementek. Jelenleg ezek újragyártása folyik a műhelyben, tervek szerint május elejére elkészülnek. Akkor hozzuk el a többi belső sípot, amiket műhelyben felújítunk, így május végén szólalhat meg újra az orgona. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy májusban az orgona nem fog működni.
‒ Milyen anyagból készülnek a sípok?
‒ Az orgonában fa- és fémsípokat találunk. A fasípok fenyőfából készülnek, a fémek pedig ón-ólom ötvözetű fémből. Ilyen lemezt nem lehet boltban megvásárolni. Ezt az orgonaépítő műhelyek öntik, és különböző vastagságúra gyalulják. Ezekből készülnek a mixtúra sípjai is. Eléggé hosszadalmas és összetett munkafázisokban a tervek szerint kb. 1,5 hónap alatt készül el a regiszter 162 sípja.
‒ A műhelyed egy speciálisan orgona építésére berendezett műhely. Kizárólag olyan szerszámokkal dolgozol, amelyeket máshol nem lehet használni?
‒ Részben igen. A sípkészítéshez, intonáláshoz és a hangoláshoz van több olyan szerszám, akár kisebb, kézi vagy nagyobb gép, mint pl. az ónlemez eszterga, amiket csak mi használunk. A többi faalkatrész, mint az orgona szekrénye vagy a fasípok elkészítéséhez egy „sima” asztalosműhely is megteszi.
‒ Mi fog változni a szenttamási orgonán?
‒ Az orgonában jelenleg is működő regiszterek újra lesznek intonálva, hangolva. Ez azt jelenti, hogy hangszínben, hangerősségben visszakapják eredeti fényüket, hangzásvilágukat. Az új mixtúra sípok pedig az orgonahangzás „koronáját” adják meg. Ezek magas hangfekvésű sípok, és a ,,tipikus” orgonahangzást adják. Ezeket önállóan nem használják az orgonisták, hanem mindig az alapregiszterekhez hozzákapcsolva szólalnak meg, és egyedülálló ,,fényt” adnak az orgona hangzásában.
‒ A szenttamási orgonán kívül hol talákozhatunk még a munkáiddal, felújításokkal?
‒ Az elmúlt években több orgonát javítottunk Vajdaságban. Teljeskörű felújítást végeztünk például a gombosi és a törökkanizsai katolikus templomban. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az orgonákat teljes egészükben szétbontottuk, és a műhelyben több hónapos felújítást követően újra összeszereltük. Ezek a hangszerek mind külsőben mind belsőben megújultak.Több kisebb-nagyobb helyszíni javítást, hangolást is végeztünk a már működő orgonáknál, melyeket csak évi 1‒2 alkalommal szükséges karbantartás jellegűen javítani.
Felhasznált irodalom: Mándity György: Vajdasági orgonák. Agapé, Budapest, 2002.
Szöveg és fotó: Paraczky László
