Képzőművészeti idénynyitó volt Turián
Nyitott ajtó elnevezéssel képzőművészeti műhelymunka és kiállítás nyílt szombaton délelőtt a Turiai udvarhoz (Turijska avlija) címzett panzió udvarában. Az egybegyűlt festőket, művészeket és vendégeket Đorđe Klincov, a házigazda köszöntötte, aki elmondta, hogy a Turiai udvar 2004-ben nyílt meg, azóta látja vendégül a pihenni, kikapcsolódni vágyókat, de ugyanakkor egynapos alkotótáborokat is szerveznek a helyi és a környező településekről érkező művészek számára.
Fuszkó István, a szenttamási Art Galéria Művészegyesület elnöke elmondta, az idén immár kilencedik alkalommal került sor erre a műhelymunkára. A helyi és a környező településekről érkező művészek május közepén idénynyitó, szeptember végén pedig idényzáró tábort tartanak. Ezúttal mintegy harminc művész és húsznál több vendég érkezett Turiára.
− Idén a megszokottnál kicsit többen összejöttünk, hiszen az egyesület új tagokkal is bővült, de vendégeink is vannak Belgrádból, Temerinből, Óbecséről, Újsóvéról is. A projektumot ezúttal a szenttamási Kultúrotthon támogatta, amellett házigazdánk, Đorđe Klicov, aki ezúttal is az egész házat és udvart a rendelkezésünkre bocsátotta. Az egyesület tagjai újra kiállították az elmúlt négy év, illetve nyolc tábor munkáit, de újakat is készítenek, amelyeket őszig befejeznek, és később azokból is szervezünk egy kiállítást. A házigazdának minden évben készítünk egy festményt, amelyhez ő biztosítja az anyagot. Mindent összegezve, egy igazi tábori alkotóműhely zajlik társalgással, közös ebéddel, a gyönyörű időjárás pedig csak fokozza a hangulatot és az alkotókedvet – hallottuk az egyesület elnökétől.
Az egynapos műhelymunkán jelen volt Slobodan Paunović ismert hazai festő is, aki ezúttal nem alkotóként, hanem nézőként próbálta összegezni az előző évek munkáiból összeállított kiállítást, ugyanakkor véleménycserét folytatott az itteni festőkkel, amatőrökkel.
A festőművész portálunknak elmondta, annakidején az építészeti egyetemen tanult festészetet és grafikát, amit később Londonban, Párizsban, Rómában és Velencében tökéletesített. Eddig 100-nál több egyéni tárlata volt, mind külföldön, mind itthon. Az utóbbi 20 évben rendszeresen kiállított Sveti Stefan szigetén; műveit főleg olaj és akril technikával készíti. Az édesanyja szenttamási, és nagyon szép gyermekkori emlékek fűzik ehhez a kisvároshoz.
− Annakidején talán az volt a szép, hogy több időnk volt egymésra, társalgásra, és valahogy közvetlenebbek, ugyanakkor bizalmasabbak voltunk egymással. Bár nagyon régóta nem élek itt, ez az érzés újra feléled bennem, amikor csak hazajövök. Nem volt sem hűtőszekrény, sem villanytűzhely, még televízó sem, és mégis valahogy boldogabbak voltunk. Sokszor az ezen történő merengés, a múlt szépségei adják meg az induló inspirációt, az ihletet és az ötletet a következő munkámhoz. A letűnőben lévő romantika szinte minden művészetben nagyon jó forrásnak bizonyul, nálam sincs ez másként. Mert ez ma is jelen van, csak sajnos, vagy nincs időnk észrevenni, vagy nem úgy érzékeljük, nem éljük át kellőképpen. Pedig az emberek nagyon vágyódnak rá, csak nem tudják kimondani, megfelelően kifejezni magukat. A festő viszont beleviszi ezt a munkába. Érdemes ezen a vonalon gondolkodni, amikor meglátunk egy tájképet vagy egy bármilyen gyönyörű alkotást – fejtette ki a festőművész.
A szenttamási Kiss Eszter először járt a táborban, tavaly csatlakozott az egyesülethez. Már régóta foglalkozik a quilling technikával, és mint mondja, annyira lenyűgözi ez a művészet, hogy akár késő éjszakáig is leköti magát egy-egy alkotással. Maga a technika egész keskeny (1,5, 3, 4 és 8 mm-es), színes papírszalagokból, különböző fogásokkal feltekert mintákat (ezeket „élére állítva” felragasztva) ill. az ezekből készült tárgyakat jelenti. A quilling technikához a legalkalmasabb a 120-130 grammos papír, amelyet a hobbyboltokban tónuspapírként árulnak. A feltekeréshez célszerűen használt eszköz (nevezzük sodrókának) egy 8-10 cm hosszú nyélbe fogott pici (5-10 mm), kétágú "villa", de Eszter csak egy parafadugószerűségbe tett tűt használ, és mint mondja, a „szerszám” kiválóan bevált.
− A lényeg az, hogy a papírszálból karikákat tekerünk, amit azután különböző alakra nyomkodunk. Többféleképpen lehet őket csoportosítani, mint pl. szoros, nyitott, zárt, de akár négyszügletű vagy ellipszis alakú is – magyarázta a szakember. A kérdésre, hogy hol tanulta meg ezt a bonyolultnak tűnő munkát, rávágja, hogy az internetről.
− Kartonpapírból képeslap nagyságú formát vágok ki, erre viszem rá egyszerű ragasztó segítségével a megsodort és kialakított ábrákat. Soha nincs előre kirajzolt, megtervezett séma, spontánul dolgozok, és talán ez a legjobb, hiszen csak a vége felé derül ki, mit is ábrázol maga az alkotás. A legtöbbet virágmotívumokat készítek, ezek számomra a legkedvesebbek, de a menyasszony-vőlegény formák, különböző állatok, madarak figurái is nagyon mutatósak. Olyan irányba is gondolkodtam már, hogy esetleg nagyobb méretű, rámázható dolgokat is elkezdek készíteni, úgy tűnik, van rá igény – mondta Eszter. Azt, hogy az ilyen munkák tényleg felkeltik a közönség érdeklődését, bizonyítja az is, hogy az Amatőr Képzőművészek Szemléjén Kulcsok, amelyek nyitnak c. alkotásával Eszter tavaly bejutott a tartományi szemle legjobbjai közé.
Munjin Andrea ugyancsak néhány évvel ezelőtt kezdett el komolyan művészettel foglalkozni. Mint mondja, leginkább akrillal dolgozik, vászonra vagy lezonitra viszi rá a munkát.
− Az egyik itteni festő hívott meg a táborba, én is most vagyok itt először, és nagyon jól érzem magam. A munkám egy nőt ábrázol, elkezdtem még otthon készíteni, és a mai nap folyamán itt befejezem. Nagyon jó a hangulat, és ilyen környezetben tényleg öröm dolgozni. Egészen komolyan „belemásztam” az egészbe, a képekbe legtöbbször saját lelki világomat viszem bele, és nagyon feldob, amikor látom, hogy másnak is örömet tudok szerezni vele. Hogy hogyan és merre tovább, egyelőre nem tudom, csak dolgozom, Majd meglátjuk – mondta a fiatal művész.
Paraczky László
