GAÁL SÁNDOR
(1957‒2017)
Gaál Sándorral több mint két évtizedes, a kultúra terén köttetett barátság fűz össze bennünket. Együtt jártunk csütörtökönként az Arany János Magyar Művelődési Egyesület elnökségének üléseire. Az 1991. február 16-án alakult egyesület alapító tagja volt, és évekig elnöke is. Elnöksége alatt sikeresen működött a tánc-, ének- és kézimunkacsoport, a citerazenekar, a modern tánccsoport, az amatőrszínjátszók és a Szökős vonószenekar. Nőnapi kabarékat, élőújságokat, farsangi ünnepségeket, dalfesztiválokat, színházi előadásokat, bálakat, Mikulás-napi Dalfesztivált, betlehemezést, karácsonyi Arany-estet szervezett az egyesület népes tagsága, s ő mindenhol ott volt, nem tolakodott, de ha segíteni kellett, rá lehetett számítani. A csütörtök estéket velünk együtt ő is évekig a közösségnek, a magyar kultúrának szentelte. Helytállt akkor, amikor fontos volt.
Sok szép emlék maradt hátra ezekről a „jancsis” összejövetelekről. Brasnyó Gergő bácsival és Brasnyó Pista bácsival előszeretettel vállalták, hogy árulják a belépőjegyeket a rendezvényeinken. Ezek a pénzügyi „vállalkozások” sok adoma, viccelődés alapját képezték.
Vele kapcsolatban Széchenyi István szavai jutnak eszünkbe: „Ha mindenki azt mondja: de én egyedül mit tehetek, akkor természetesen egyik sem tesz semmit; ha mindegyik azt hiszi, tőle függ a siker, akkor mind ereje szerint dolgozik.” Ő is ebben a logikában hitt, az apró lépésekben, kis sikerekben, amik idővel nagy tettekké állnak össze.
Sándor szerénységével, mosolyával, emberiességével nyomot hagyott mindannyiunk életében. Betegsége miatt az utóbbi években már nem vett részt a szervezőmunkában, így hiányát eddig is éreztük. Az Arany János Magyar Művelődési Egyesület nagy öregjeivel, Kiss Bélával, Brasnyó Gergellyel, Zsigmond Istvánnal, Brasnyó Istvánnal immár együtt cigarettáznak és jókat vitáznak az örök vadászmezőkön.
Az Arany János Magyar Művelődési Egyesület tagsága nevében mondunk köszönetet mindazért, amit tett és vállalt. Emlékét megőrizzük szívünkben. Nyugodjon békében!
Horváth Futó Hargita és Kiss Csaba
