Hírek

Szenttamas.rs

Galamb- és kisállatkiállítás nyílt Szenttamáson

 

A szenttamási Hobby 77 Kisállattenyésztők Egyesületének szervezésében 2014. december 19-én az egykori szövetkezeti otthonban galamb- és díszbaromfi-kiállítás nyílt. Hariba Sava, a szenttamási egyesület elnöke elmondta, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb kiállításáról van szó.

Sava Hariba

– Egyesületünknek ez a sorrendben 37. évi kiállítása, amelyre ezúttal 16 vajdasági községből 76 kiállító érkezett. A teremben összesen 620 galambot, 43 díszbaromfit, 10 nyulat és 6 libát állítottunk ki, amelyeket pénteken a kora esti órákban pontozott a nyolctagú zsűri – mondta a megnyitót követően az egyesület elnöke.

A szenttamási kiállításon ezúttal mintegy 40 fajta galamb található. Minden fajtának van egy meghatározott leírása, és azt szem előtt tartva kell elbírálni egy-egy kiállított példányt. Mi, bírák ezeket a jellemzőket ismerjük, és ezek alapján adjuk a pontokat, illetve a negatív pontokat, amit 97-től visszafelé számolunk – magyarázta Tóth Lajos, kishegyesi bíró, aki Kalapáti Sándorral, a topolyai Kisállatenyésztők Egyesületének elnökével együtt a galambokat zsűrizte. Mindketten gyerekkoruk óta foglalkoznak galambokkal, a szövetségi galambbírói szakvizsgát pedig négy évvel ezelőtt tették le Újvidéken.

A kérdésre, hogy Vajdaságban melyek a legelterjedtebb galambfajták, Kalapáti Sándor elmondta, hogy ez településtől függő, mert csaknem mindenütt mást kedvelnek a tenyésztők. – Nálunk például a bácstopolyai magasszálló a népszerű, amelyet három színvariációban tenyésztenek, Óbecsén a húsgalambokat, strasszerokat kedvelik jobban, Kúlán pedig a fúvós galambokat tenyésztik a legtöbben. Ezen a kiállításon szinte az összes fajtát megtaláljuk, amely vidékünkön kedvelt és tenyésztett, igazán nagy a felhozatal, sok a kiállított galamb. Jómagam 1973 óta tenyésztek szerbiai magasszállókat, és már több,  mint 20 éve járok kiállításokra – mondta Kalapáti Sándor.

A kérdésre, hogy a környező országokat tekintve a jelen pillanatban hol vagyunk a kisállatenyésztésben, ezen belül is a galambászatban, Tóth Lajos elmondta, hogy szerinte a létra legalján: – Egy ilyen kiállítás megszervezése nem kis dolog, nem kis befektetés. Nagyon kitartó munka és szivélyes hozzáállás, jó szervezőkészség és nem utolsósorban jó csapat szükséges ahhoz, hogy ezt meg tudja az ember csinálni. Ilyen és hasonló jellegű kiállítások nélkül nincs lehetőség a megmérettetésre, vélemény- és tapasztalatcserére, elbírálásra, anélkül pedig az ember nem látja értelmét, hogy foglalkozzon a kisállatokkal. Mindebben az európai viszonylatban sajnos valahol a sor végén járunk – mondja a szakértő. Hozzátette, ez egy olyan hobbi, olyan szenvedély, aminek csak azok hódolhatnak, akik megtalálják a kisállatok szépségének, gondozásának varázsát.

– Nehéz világ köszöntött ránk, nincs pénzük az embereknek ilyesmivel foglalkozni, mert ha úgy vesszük, ez tulajdonképpen nem is olyan olcsó hobbi. Egy közelebbi kiállításra például el sem tud indulni az ember 3–4 ezer dinár nélkül, ha pedig távolabbra kell menni, akkor ennek a duplájára kell számítani. Nem beszélve arról, hogy a mai viszonylatban és körülmények között nem lehet állatorvos nélkül még galambozni sem. Genetika, zoohigiénia és állategészségügy, ez a három alapvető tényező, amibe be kell fektetni, de folyamatosan – magyarázza a topolyai klub elnöke. Emellett még számos tényező befolyásolja a minőséges tenyésztést, közöttük a vérfrissítés is, ami szintén nem olcsó.

– Az emberek, akik ezt már több évtizede csinálják, fanatikus, elszánt tenyésztők, akik még a legnehezebb, 90-es években tartották a vonalat és a minőséget. Ez nem olyan dolog, hogy csak akkor tenyésztünk és foglalkozunk vele, amikor versenyre, kiállításra kell menni, hanem folyamatosan csinálni kell. Télen-nyáron etetni, gondozni, tisztítani a kalitkát és a helyet, mert ezek a kisállatok sokszor több odafigyelést igényelnek, mint a nagyobbak. Nagyon fontos szakkör például a takarmányozástan, amit nagyon jól meg kell tanulni és folyamatosan alkalmazni. Nem mindegy, melyik fajta galambnak mit és mennyit adunk enni és inni, ugyanakkor oda kell figyelni a vitaminokra és ásványi anyagokra is, mert ezek külön kihatással vannak a galamb küllemére – magyarázza Kalapáti Sándor. – Az ilyen kiállítások mellékvágánya, hogy nagyon sok sportgalamb egyszerűen átment a díszgalamb kategóriába, és elveszítette a repülési képességét, hiszen folyamatosan ketrecben tartják őket. Így azután a sportgalambok lassan el is fogynak, pláne, ha drágább fajtáról van szó, hiszen az emberek nem engedik kirepülni őket, mert eltévedhet, ragadozó támadja meg vagy egyszerűen lelövik őket. Akárhogy nézzük tehát a dolgokat, az anyagiak nagy befolyással vannak úgy a tenyésztésre, mint a kiállításokra – szögezte le a szakértő.

A kérdésre, hogy milyen az utánpótlás, érdekli-e a fiatalokat a galambtenyésztés, szinte egyszerre mondják, hogy sajnos nem.

– Ki fog manapság egy 15–18 éves gyereket rávenni arra, hogy naponta etesse, itassa a galambokat vagy kitakarítsa a galamházat? – tette fel a kérdést Tóth Lajos. Itt nincs se szombat, se vasárnap, se ünnep, a madarakat mindennap gondozni kell. Nem lehet kihagyni 2–3 napot, hiszen ezek élőlények. A mai fiatalok, mint tudjuk, több időt töltenek a számítógépezéssel, mint tanulással, a családdal vagy egymással. Egy ilyen hobbi a legtöbbjük számára érdekes, de ugyanakkor felelősségteljes, időigényes és nem utolsósorban költséges foglalkozás, ezért inkább kikerülik.

Galambászok december 20.

 

Paraczky László