Művelődés

 

FESTMÉNNYÉ ALAKULT EMLÉKEZET

Bosnyák József ajándéka a Gion-háznak

 

 

Bosnyák József Gion Nándor gyermekkori barátja volt, aki a Gionék melletti házban látta meg a napvilágot, s ott nőtt fel a vásártéren, az egy sor házból álló utca második házában, s ismerte a szemközti temetők, a vásártér, a Kriva folyó partjának minden zugát.

Közös képük, amely Józsefék kertjében készült 1943-ban, a Gion Nándor Emlékház kiállítási anyagában látható.

Középen Gion Teréz, balra Bosnyákné Nagygellért Anna, jobbra Jagity Julia. A gyerekek: jobbra Bosnyák József, középen Gion Nándor, jobbra Jagity Mihály

 

Bosnyák József a gyermekkori emlékei alapján festette meg Svetozar Kaćanski ‒ Batuka szenttamási akadémiai festővel a Rajcsúr városrész térképét, s a Gion-háznak ajándékozta, hogy a látogatók ezen az alkotáson is megfigyelhessék a Gion-művek helyszíneit.

Gion műveibe többször is beleszőtte a Keglovics utcát mint helyszínt, amelynek a saját utcája volt a modellje. Az 1971-ben megjelent Ezen az oldalon novellafüzér narrátora így írja le a környéket: „A Keglovics utca csupán egy sor házból áll. Kisebb-nagyobb kertes házakból, a kertek egészen a lapályos, füves rétig nyúlnak, ahol eső után mindig hatalmas tócsákban áll meg a víz. A házakkal szemben, a másik oldalon rozsdás drótkerítés húzódik, ott kezdődnek a temetők: a református temető, amelyet mindenki német temetőnek nevez, mivel a reformátusok majdnem mind németek voltak, és a zsidó temető. Pusztulásra ítélt temetők – nincsenek már sem németek, sem zsidók a városban ‒, legalább húsz éve nem hoztak ide egyetlen halottat sem, a sírokat benőtte a fű, a papsajt és a kutyatej, a szép márvány sírköveket pedig büdös juharfák vették körül. A zsidó temetőnek már a kapuja sincs meg, Romoda, az ácsmester ugyanis egy hideg téli éjszakán kiemelte a helyéről, hazavitte és feltüzelte. A német temető vaskapuja még áll. Ezt senki sem bántotta, mivel nem lehetett eltüzelni, a tartóoszlopok ugyan előrebuktak már egy kicsit, de azért még mindig szilárdan tartják a kaput, melynek a tetején ugyancsak vasból kikalapált hatalmas betűk azt hirdetik, hogy »Feltámadunk«. A temetők mögött kis folyó kanyarog, nyáron mindig keskenyre zsugorodik, és megtelik békalencsével és zöld hínárral.” (Ezen az oldalon, 5–6.)

 

A Rajcsúr, azaz a vásártér az 1940-es években

 

A hat házból álló utcarész sarkán állt Gion Nándorék háza, szemben a temetők: a zsidó, a német, az üres portán a magyar, az újhitű és az ókatolikus (csángó) temető. A nagy piros téglás épület A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényből ismert vágóhíd. A gémeskút alatt középen a régi zsidó temető és egy kis kápolna áll.

A Füzi Lászlóval készített interjúban Gion gyermekkora fontos színhelyét is leírja: „Képzeljünk el egy szabálytalan U betűt, amelynek az egyik szára egészen rövid, ez volt az én utcám, illetve csak egy házsor, a másik két vonal két hosszabb házsort jelent, az egészhez hozzátartozik még egy görbe ékezet a negyedik házsorral, ez a keskeny kanyargós folyó mellett volt. Az U betű ágai között hatalmas és nagyon lapos füves rét terült el, ennek a közepére valamikor hozott anyagból egy dombot csináltak, annak a tetejére egy temetőt. És a túloldalról is temetők fogták körül a házakat, kaszáló sorrendben, vagyis jobbról balra így: a görögkeleti szerb, a katolikus magyar, a zsidó, a református német, a nazarénus és az ókatolikus temető. Mindezt átkarolta a tisztavizű kis folyó. A sok temető miatt kissé hátborzongatónak tűnhet a zárt környezet, lényegében az is volt, sötétedés után kívülről nem szívesen jött oda senki, tulajdonképpen nappal sem, mi belülről azonban egészen jól éreztük magunkat... („Nincs időm észrevenni a történet eltűnését” Gion Nándorral beszélget Füzi László. Forrás 1998/11.)

Bosnyák József nyugdíjas éveit tölti Szenttamáson, fiatal korában került Franciaországba, Párizsban élt és dolgozott. A festménnyel gyermekkori emlékeit szerette volna átmenteni az új, Giont olvasó és szerető nemzedékeknek.

 

HFH