Ma lenne 80 éves Gion Nándor
(1941–2002)
Egy művet akkor lehet kanonikusnak tekinteni, ha produktívan hat a mai kulturális termelésre, modellként szolgál új művek létrehozására: ha kiadják, olvassák, interpretálják, tanítják, tudományos értekezések tárgyává teszik, rádióra alkalmazzák, színre viszik, filmet forgatnak belőle, kritikák jelennek meg az előadásáról, filmadaptációról. Gion Nándor életműve inspirációs forrásnak tekinthető, napjainkban is produktív erőként hat. A Gion-kultusz megnyilvánulási formáihoz sorolhatók az elmúlt évtizedek alatt kiosztott elismerések, díjak, az író irodalmi műveiből készült színházi adaptációk, filmek, hangjátékok, hangoskönyvek, köteteinek fordításai, az oktatásügyi dokumentumokba bekerült művei, a róla készült dokumentumfilmek, műveinek újrakiadása, az életművéről írt monográfiák, tanulmánykötetetek, a műveit és a róla szóló irodalmat összefoglaló bibliográfiák, a tiszteletére alapított Gion Nándor prózaírói ösztöndíj, a szülőházából kialakított irodalmi múzeum és az emlékház által szervezett szépirodalmi és műfordítói pályázatok.
A szövegek hírnevét a társművészetek is fenntartják, sőt a kánoni rang sokszor valamelyik társművészetnek köszönhető – írja Szegedy-Maszák Mihály a Megértés, fordítás, kánon című kötetében. Gion Nándor műveire hamar felfigyelt a színház- és filmművészet, valamint az elektronikus médium, a televízió és a rádió is. Ez az érdeklődés ma sem lankad. 2019-ben például az M5 kulturális csatorna számára 53 perces portréfilm készült Gion Nándorról. A stáb tagjai Szenttamáson is jártak, ahol az író nevét viselő emlékházban, továbbá a Gion-regényekben szereplő helyszíneken forgattak. András Ferenc magyar filmrendező, forgatókönyvíró, producer korábban Gionnal három filmet is készített közösen, és pár forgatókönyvet írtak, amelyekből végül nem készült film.
Az 1980-as években a Testvérem, Joábból és az ifjúsági regényből filmek, tévéfilmek készültek. Vicsek Károly Naplemente című alkotása a Testvérem, Joáb című regény filmes adaptációja. A Kanizsán és Versec környékén forgatott filmet 1982-ben a pulai filmfesztiválon mutatták be. Vicsek Károly 1985-ben az Ezen az oldalon novelláskötetet filmesítette meg Késdobáló címen, 1988-ban Gion Nándorral együtt írták a Keresünk egy jobb hajót című film forgatókönyvét, amellyel 1989-ben elnyerték a Zsűri Díját a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek VIII. kőszegi Szemléjén. András Ferenc a Postarablókat és A kárókatonák még nem jöttek vissza, Szabó László a Sortűz egy fekete bivalyért, Sára Sándor A vád, Havas Péter pedig az Izsakhár alapján készült A szivárvány harcosa című filmet rendezte.
Az 1971-ben megjelent Ezen az oldalon kötet novelláiból készült hangjátékot 1973 januárjában sugározta két részben az Újvidéki Rádió magyar nyelvű drámaműsorainak szerkesztősége. A drámaműsorok szerkesztősége ezt követően dramatizálta a Virágos Katonát, a Kárókatonákat, a Postarablókat, az Angyali vigasságot, az Izsakhár-szövegeket és számos más novellát. A Kitalált és igaz szenttamási történetek az 1920-as és 30-as évekből című hangjátékot, amely a Latroknak is játszott második regényének, a Rózsaméznek az adaptációja, tíz részben sugározták 1977 októberétől. A Sortűz egy fekete bivalyért alapján készült Izidor című rádiójáték Izidor az Újvidéki Rádió és a Magyar Rádió koprodukciójában készült, a két rádió együttműködésének e formája a Gion-novella dramatizált változatának elkészítésével kezdődött, a szerepeket újvidéki és budapesti színészek játszották. A bemutatóra ugyanabban az időpontban került sor az Újvidéki Rádió és a budapesti Kossuth Rádió hullámhosszán. Azóta folyamatosan készültek hangjátékok az Újvidéki Rádióban és a Magyar Rádióban is, s ezek a szövegek ilyen formában nagyon sok rádióhallgatót szólítanak meg.
Gion Nándor műveit az Újvidéki Színházban, a győri Forrás Színházban és a zentai Kamaraszínházban játszották. Az Újvidéki Színház társulata fennállása óta két Gion-művet, az Ezen az oldalon és a Kárókatonák még nem jöttek vissza című ifjúsági regény alapján készült Koldustetűt játszotta. A nyolcvanas évek elején Harag György rendező kérésére Gion Nándor színpadra alkalmazta a Virágos Katona című regényt. Az 1983-ban elfogadott műsortervben a színház az 1983/84. évad elejére műsorra tűzte a Virágos Katona című regény színpadi adaptációját is, de időközben Gion Nándort kinevezték a színház igazgatójává, és kérésére módosították az 1983/84. évad repertoárját: „Úgy éreztem, enyhén furcsa lenne, ha már a kezdet kezdetén az én darabomat mutatnánk be. Fölösleges magyarázkodást kívánna, amire semmi szükség. Ehelyett, ha találunk megfelelő szöveget, akkor egy másik vajdasági író művét tűzzük műsorra, ha nem, akkor pedig Ivan Kušan Čarugáját adjuk elő.” A Virágos Katona helyett Tolnai Ottó Briliáns című monodrámáját játszotta a társulat.
2006-ban, az első Gion-mű színpadraállítása után csaknem harminc évre, az Újvidéki Színház és a győri Forrás Színház is műsorra tűzte A kárókatonák még nem jöttek vissza című regény színpadi adaptációját.
2015 augusztusában, a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázat díjkiosztó ünnepségén a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata bemutatta Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című darabját. A Tamás szerepét alakító Rutonić Róbert akkor azt nyilatkozta a sajtónak, hogy visszahozták a kárókatonákat oda, ahol tulajdonképpen megszülettek: „Itt írt és alkotott Gion Nándor, az udvarban a színpad mellett áll a kárókatonák fából készült domborműve, száz méterrel arrébb pedig a vágóhíd volt, amit a díszlettel megpróbáltunk visszatükrözni a darabban. Ennél hitelesebb, elhivatottabb és igazibb előadást el sem lehet képzelni, hiszen ez az udvar maga a gioni világ, az itt folyó Krivaja, a nád a mocsaras vidéket hozza vissza, és talán ezek az autentikus színhelyek azok, amelyek a legjobban megfogják, úgy a színészt, mint a nézőt.”
A Kárókatonák még nem jöttek vissza, előadás a Gion Nándor Emlékház udvarában, a Zentai Kamaraszínház előadásában 2015. augusztus 30.
A kilencvenes évek végétől Gion Nándor művei a látássérült emberek számára is hozzáférhetővé váltak. A budapesti székhelyű Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megbízásából eddig több mint tíz regényéből és novelláskötetéből készült hangoskönyv.
Életének, személyének megismerését, valamint az olvasó- és filmes közönség érdeklődésének kielégítését szolgálták az íróról készült dokumentumfilmek: a Szenttamáson, Szabadkán és Újvidéken forgatott Szülőföldem: Szenttamás (Rendezte: Eck T. Imre, Magyar Televízió, 1983.), a Beleszülettem a kisebbségi sorsba – Portré Gion Nándorról (Juhász György interjúja Gion Nándorral. Rendezte: Jeli Ferenc. Duna Televízió, Budapest, 1994.), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajónémetin felvett Olvasólámpa – Találkozás Gion Nándorral (Rendezte: Halmy György. Dunatáj Alapítvány, 2000) című félórás dokumentumfilm és a Gionfalva – Szenttamási portré (Snittegylet Filmműhely, Budapest 2008.), amelyben az íróval készült utolsó tévés interjú látható.
A kanonikus pozíciót hivatott erősíteni a művek újrakiadása és az életműkiadás is. A 2007. évi sorrendben 78. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Noran Kiadónál Füzi László szerkesztésében az életműsorozat első része, a Latroknak is játszott (Virágos katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk, Aranyat talált) című tetralógia. A kötethez az utószót Pécsi Györgyi írta. A következő évben a 79. Ünnepi Könyvhétre készült el az életműsorozat második Börtönről álmodom mostanában című újabb négy regényt (Kétéltűek a barlangban, Testvérem, Joáb, Börtönről álmodom mostanában, Izsakhár) magában foglaló kötete Fekete J. József utószavával. Az életműsorozat és a Gion-művek kiadása azóta szinte folyamatos, az utóbbi évek kiadványai Kurcz Ádám Gion-kutatónak, Gion-rajongónak köszönhetően jelennek meg. A Budapesten élő Kurcz Ádám fáradhatatlanul gyűjti a még ki nem adott szövegeket, kiadót is talál a kötetek megjelentetéséhez, ügyes menedzsere a gioni életműnek. Munkáját mi is segítjük, és ő is sokat segít a Gion Nándor Emlékháznak. Vele és Takács-Sánta Andrással közösen indítottuk el a Gion Nándor rajongói oldalt a Facebookon, a naponta frissülő oldal bejegyzései sok emberhez eljutnak a közösségi oldalon.
Az íróról elnevezett, évente kiosztásra kerülő ösztöndíj is fenntartja, élteti az író hírnevét. Az ösztöndíjalapnak is irodalomfejlesztő, kultúrateremtő ereje van. A Gion-kultusz fontos része a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2004. évi (II. 26.) rendelete a Határon Túli Magyar Irodalmi Ösztöndíjak, többek között a Gion Nándor ösztöndíj meghirdetéséről, amelynek célja az anyaország határain kívül élő magyar alkotók magas színvonalú irodalmi alkotótevékenységének elismerése és a tehetséges pályakezdő határon túli magyar írók és kritikusok támogatása.
Hajdu Péter a fordítás és kánonképzés viszonyát kétoldalúan világítja meg: a magaskultúra piaca elsősorban kanonizált irodalmi művek fordítását igényli, a világirodalmi kánon középpontjába viszont azoknak az idegen szövegeknek van esélyük bekerülni, amelyeknek jó a fordításuk. Szegedy-Maszák Mihály egyik írásában rámutat arra, hogy az eredeti mű az átültetés aktusával a befogadó kultúra részévé is válik. Amennyiben az átköltés sikeres, azaz képes beilleszkedni a célnyelv hagyományába, a fordító új kánoni rangot biztosít az átköltött szövegnek egy másik hagyományban. Gion Nándor műveit a hetvenes években kezdték fordítani. Az író művei szerb(horvát), lengyel, bosnyák, ruszin, szlovén, szlovák, eszperantó, német és angol nyelven olvashatók. Legtöbb művét szerb(horvát) nyelvre fordították. A szerb nyelven megjelent szövegek számát a Gion Nándor Emlékház évente megjelenő pályázatai szép számmal bővítették. 2018-ban a Virágos Katona című regény francia nyelven is megjelent Gabrielle Watrin fordításában. A fordító munkája során konzultált a Gion-emlékház munkatársaival, de élőben is látni szerette volna a regényből megismert gioni világot. A fordító 2019 nyarán személyesen is ellátogatott Szenttamásra. A legújabb fordítása a regénynek 2020-ban jelent meg angol nyelven Koltay Zsuzsa fordításában.
Gion Nándor a hatvanas évek elején kezdett publikálni az Ifjúság című hetilap Symposion mellékletében, amely 1965-től önálló folyóirattá nőtte ki magát. Gion az Új Symposion mellett 1964-től a Híd folyóiratban is jelentetett meg recenziókat. 1969 októberétől (54. szám) az Új Symposion szerkesztőségi tagjaként jegyzik a nevét. Első regénye, a Kétéltűek a barlangban 1968-ban jelent meg. Nevével hamar megismerkedtek a tanárok és diákok is. 1971-ben adta ki az újvidéki Forum Könyvkiadó az Ezen az oldalon című elbeszélésfüzérét, amelynek egyik novellája, a Régi megható történet a félhülye Sebestyén gyerekről 1973-ban bekerült a magyar nyelv és irodalom középiskolai tantervébe és Bosnyák István Magyar irodalmi olvasókönyv a szakmunkásképző iskolák III. osztálya számára című olvasókönyvébe. Úgy is mondhatnánk, a Forum Könyvkiadó, a tantervkészítő és az olvasókönyv szerkesztője tette meg az első lépéseket arra vonatkozóan, hogy Gion művei kánoni rangot kaphassanak. Gion művei azóta bekerültek a magyarországi tankönyvekbe is, s vajdaságban is jelen vannak a közoktatás tanterveiben. A kárókatonák még nem jöttek vissza című regénye az diákok egyik kedvenc olvasmánya.
Kiállítás a Gion Nándor Emlékházban
A díjkiosztó ünnepség 2015. augusztus 30.
A szegedi diákok az Emlékházban 2019. májusában
A kárókatonák az Emlékház udvarában, Fuszkó István szenttamási fafaragó munkája
Az emléktábla avatása 2002. november 1.
Az intézményesülés időszakához köthető a Gion-zarándoklat kegyhelyének számító Gion Nándor Emlékház létrejötte és az évente megrendezésre kerülő Gion Nándor Napok rendezvénysorozat, amely az író születésének hónapjához, februárhoz kötődik. Az itt folyó tevékenységnek az író népszerűsítése a célja. Az emlékház tavaly ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Az elmúlt tíz év alatt nagyszámú látogató tekintette meg az emlékház kiállítását, s tett sétát a szenttamási helyszíneken. Az emlékház munkatársai irodalmi és más jellegű rendezvényeket szerveznek, irodalmi pályázatokat bonyolítanak le, könyvkiadással is foglalkoznak, működtetik az emlékház honlapját, frissítik az író bibliográfiáját, tudományos kutatással is foglalkoznak és még sorolhatnánk. 10 év után azonban el kell mondanunk, hogy mindez a munka három ember szabadidős tevékenysége maradt, Németh Dezső, Paraczky László és jómagam évekig annak reményében dolgoztunk, hogy idővel sikerül intézményesíteni az emlékházat, amely fiatal hozzáértő és Giont szerető emberek munkahelyévé válik. Mindebből semmi sem lett. Emiatt nem igazán látom a Gion Nándor Emlékház jövőjét biztosítva, mi belefáradtunk, a munkahelyi és egyéb kötelezettségeink miatt egyre kevesebbet tudunk foglalkozni az emlékházzal. Gion Nándor 80. születésének évében vállaltuk, hogy frissítjük az írói bibliográfiát, az idén is megjelentetjük az irodalmi és műfordítói pályázatokat, a többit pedig majd a járvány alakulása szabja meg.
Horváth Futó Hargita
