Szenttamás megünnepelte íróit
Jelentős ünnepet ültek pénteken Szenttamáson, két olyan embernek ünnepelték a születésnapját, akik innen indultak el, ki biciklivel, ki autóbusszal, nagy utat jártak be, és értéket teremtettek a világnak. Gion Nándor és Végel László 1941. február 1-jén születtek. Két jeles személyt is adott község a magyar és nem csak magyar kultúrának, akikre büszkén emlékeztek vissza és köszöntöttek a helybeliek valamint a vidékről és külföldről érkezett vendégek a több órán át tartó rendezvénysorozaton.
Gyermekkori pajtásai és a művelődési egyesületek képviselői
köszöntötték Végel Lászlót
A szenttamási Népkönyvtár helyiségeiben 15 órától egykori osztálytársai, barátai, ismerősei köszöntötték a 75 éves Végel Lászlót születésnapja alkalmából. Először Kiss Éva igazgatónő, majd osztálytársai nevében dr. Radosavljević Hargita, a Zöld utcai játszópajtások nevében pedig Pulai János mondott beszédet. Felidézték a régi emlékeket, az akkori világot, az iskolát, ahol együtt töltötték gyermekéveiket. Pulai János emlékeztetett a Zöld utca jelentőségére, szerepére, ahonnan fiatalokként elindultak az életbe. Mint mondta, az utca szinte egész életükben meghatározó szerepet játszott, és mindig honvágyat ébresztett mindazokban, akik elmentek, elköltöztek innen: − Büszkék vagyunk mindannyian, hogy abból az utcából lett egy Kossuth-díjas barátunk, akire felnézhetünk, akinek a neve mosolyt csal mindannyiunk arcára, amikor felidézzük gondtalan gyermekkorunkat.
Az írót a szenttamási művelődési egyesületek képviselői is köszöntötték.
A bensőséges hangulatú fogadáson Végel László kiemelte, nagy hálával tartozik a könyvtárnak, hiszen annak idején éppen itt kezdett el komolyan gondolkodni, írni, művelődéssel foglalkozni. Számára ezért is megható, hogy pont itt, ezen a helyen került sor az ünnepségre: − Mindig, mindenhol büszkén mondom azt, hogy szenttamási vagyok, itt születtem, ide kötnek a gyökereim. Éppen ezért örömmel járok haza, mert tudom, hogy barátaim mindig itt lesznek – mondta.
A 10. Gion Nándor Napok nyitórendezvénye –
a Gion Nándor Ifjúsági Regénypályázat díjkiosztó ünnepsége
2006 óta minden év februárjában megszervezik a Gion Nándor Napokat, 2012 óta ez a rendezvénysorozat a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázat meghirdetésével indul. Négy évvel ezelőtt hirdették meg először a pályázatot, s a pénteki díjkiosztóval lezárult az első ciklus. A díj szabályzata értelmében ugyanis minden évben novellapályázatot, minden harmadik évben regénypályázatot, minden negyedik évben pedig ifjúsági regénypályázatot hirdetnek, az emlékház emellett évente műfordítói pályázatot is szervezett.
Dr. Horváth Futó Hargita, a pályázatok koordinátora ünnepi beszédében elmondta: ‒ Neves írókból, irodalomtörténészekből, művészekből, újságírókból, fordítókból és más területen tevékenykedő tagokból álltak össze a bírálóbizottságok, tagjaik között izgalmas levelezések, viták, elemzések folytak. A négy év alatt 49 műfordítás, 220 novella és 8 regény érkezett a Kárpát-medence egész területéről, sőt még távolabbról is. A pályázatok eredményeként 4 novelláskötet, 5 fordításkötet és 3 regény jött létre, ezek egy része nyomdában van vagy nyárig megjelenik a Forum és a Prometej kiadónál. A pályázat elérte célját: új művek megírására serkentett, kiegészítette a folyton változó irodalmi kánont, esélyt adott a pályakezdő íróknak, de a már évek óta publikáló szerzők is vállalták a megmérettetést, a kihívást.
A műsorban kiosztották a tavaly február 1-jén meghirdetett ifjúsági regénypályázat díjait is. A Jódal Rózsa, Mirnics Zsuzsa, dr. Hózsa Éva (elnök), dr. Ispánovics Csapó Julianna és Krizsán Szilvia összetételű zsűri a díjat Móra Regina Pöttömváros és Fehér Miklós Fekete normalitás című regényének ítélte oda. Indoklásukat Ispánovics Csapó Julianna ismertette: ‒ Az ifjúsági regény mint műfaj számos diszkurzív kérdést vet fel, főként manapság, amikor a műfajhatárok feloldódtak, és a szerzők a meseregényeket gyerekeknek és felnőtteknek ajánlják. Ez a pályázat mégis ifjúsági regény megírására szólította fel a jelentkezőket. A felhívásra négy regény érkezett be, a műfaji kritériumok annyira átalakultak, hogy ezek elhagyását nehéz lenne felróni. Változtak a generációk, átalakultak a műfajhatárok, a pályázók egyetlen hagyományos értelemben felfogott ifjúsági regényt sem küldtek be. Először is elismeréssel tartozunk mindazoknak, akik beküldték szövegeiket, akik vállalták a kihívást. Jeligés pályázatról van szó, tehát a zsűritagok legfeljebb a női és a férfi narratívát különíthették el egymástól. Könnyen felfedezhető az egyes szövegek intertextuális utalásrendszere, a háttérben meghúzódó olvasmányélmények szövevénye. A zsűri értékelésének középpontjában a szöveg állt, amelyet többször el kellett elolvasnunk, sokszor meg kellett vitatnunk. A vitatható műfajhatárok ellenére a zsűri úgy döntött, hogy két díjat oszt ki: Pöttömváros – jelige: Kalap („pörgős meseregény”, amely elsősorban a kisiskolás olvasókat szólítja meg). Szerzője: Móra Regina (Szabadka) és Fekete normalitás – jelige: mindenmindegy (szerteágazó olvasottságról tanúskodó, jól megformált regény, amely a felnőtteket, illetve a „felnőtt” fiatalokat szólíthatja meg). Szerző: Fehér Miklós (Zenta).
Jódal Rózsa, író felszólalásában röviden elemezte a beküldött műveket rámutatott értékeikre és hiányosságaikra is: ‒ Értékes munkák születtek a pályázaton. Hét könyvem közül az egyik a gyerekekhez szólt, tehát rámondhtajuk, hogy ez az én műfajom is. Tulajdonképpen senki sem írt ifjúsági regényt a felhívásra. A műfajok összemosódnak. A gyerekek is olvasnak néha nem koruknak megfelelő könyveket, mondhatjuk, inkább érdeklődésüknek megfelelőeket. Ugyanakkor, a felnőttek is néha a gyerekkönyvekhez fordulnak, hiszen sok érdekeset találnak bennük.
Krizsán Szilvia, az Újvidéki Színház színművésznője örült a felkérésnek, hiszen hivatásból, de kedvtelésből is rengeteget olvas: − Ez esetben én voltam az egyszerű olvasó, aki mint közönség, a dolgok konvecionális vonalát tudja alátámasztani, vagy sem. Magyarán, elolvasok egy regényt, és azt mondom, tetszik, nem tetszik. Ez esetben is így történt, viszont mind a négy regényben felfedeztem olyan dolgokat, amelyek magukkal ragadják az embert. Tetszett, amit elolvastam.
Móra Regina már nem először vett részt a Gion-pályázatokon. A szabadkai magyartanár elmondta, azon írók közé tartozik, akik egyszerűen félnek művük bemutatásától, emiatt számára nagyon megfelel az ún. jeligés módszer, amikor a beküldött alkotást nem kell azonnal aláírni: − Valóban sokszor voltam már Szenttamáson, és a beküldött művek eredményeitől függetlenül hálás vagyok, hogy értékelik a munkámat. Három lányom és azok barátnői, továbbá a körülöttem lévő gyerekek segítettek a kötetnél úgy, hogy ötletet adtak a történetekhez. Hozzátéve saját gondolataimat ezt továbbírtam, ennek eredményeként született meg a Pöttömvárosból című regény.
A regénypályázat másik díjasa, Fehér Miklós az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék másodéves hallgatója. Újságírással és publicisztikával a Képes Ifjúság szerkesztőségében kezdett el foglalkozni, novellái emellett folyóiratokban és online felületeken is megjelentek: − Azt hiszem, annak ellenére, hogy mindössze 22 éves vagyok, elég sok tapasztalat áll mögöttem, hiszen az íráson keresztül próbálom saját életettapasztalataimat, gondolataimat bemutatni. Először a megjelent, de a nem megjelent novelláimon keresztül is egy idő után azt vettem észre, hogy azok egy-egy történetet mesélnek el, és valamilyen módon egybefonódnak. Ez adta meg az ötletet, hogy megpróbálkozzak egy nagyobb irodalmi művel. A nem megjelent novellákat úgy írtam át, hogy egy komplett, konvex történetet kaptam, ami gyakorlatilag az identitáskeresésről, az identitásfejlődésről szól. Így állt össze a Fekete normalitás című regény.
A szervezők meghirdették a 2016. évi novellapályázatot magyar nyelven alkotó szerzők részére, és meghívásos műfordítói pályázatot is szerveznek, Kovács Jolánka muzslyai műfordítót kérték fel, hogy szerb nyelvre fordítsa a Kárókatonák még nem jöttek vissza című Gion-regényt.
A Történetdarabok rajzpapíron című kiállítás megnyitója
A díjkiosztó ünnepségekhez egyre több kísérőrendezvény is hozzátapadt az évek folyamán: performansz, szoboravatás, irodalmi beszélgetések, színházi előadások, kiállítások. Az eddigi pályázatok legsikeresebb szerzőinek és a Gion-történeteknek egy-egy darabkája a művészek rajzpapírján is megkonstruálódott, ezeket az interpretációkat állították ki a Kultúrotthon fehér falain. A Történetdarabok rajzpapíron című kiállítás hat szerző, Janovics Kanyó Erika, Koler Renáta, Szalma Gábor, Kiss Natália, Munjin Andrea és Iván Violetta munkáját prezentálja, a művek a Gion-pályázatok kiadványait illusztrálják. A kiállítást Koler Renáta akadémiai festő szervezte és rendezte.
Teljesült az író kívánsága
A Zsebszínházban 19 órától az Újvidéki Színház telt ház előtt mutatta be a Végel László Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című városregénye alapján készült darabot Urbán András rendezésében. Az est kezdetén, dr. Horváth Futó Hargita, a Gion Nándor Emlékház munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket és Végel Lászlót: ‒ Ma este különös alkalomból vendégszerepel Szenttamáson az Újvidéki Színház. 1941. február 1-jén született a Zöld utcán Végel László. A Zöld utcától az útja (biciklivel) Újvidékre vezetett, majd sokkal messzebbre: húsznál több magyar nyelven publikált önálló kötetig, csaknem harminc szerb, albán, szlovén és német fordításban megjelent műig, a háromezernél több antológiákban, folyóiratokban, lapokban napvilágot látott íráson és műveinek tizekét színpadi adaptációján át a számtalan elismerésig, egészen a legrangosabb magyar kitüntetésig, a Kossuth-díjig. Tegnap értek haza nejével, Fárbás Anikóval, Szarajevóból, ahol január 31-én színre vitték művének legújabb színpadi adaptációját, a What is Europe? című darabot. Azt szerette volna, hogy a Neoplantátszülővárosában is előadják, így ma este a szenttamásiak ajándékaként barátai és tisztelői körében művének bemutatójával köszöntjük. A darabot 2014. február 15-én mutatták be az Újvidéki Színházban, abban az évben a Sterija Játékokon ez lett a legjobb előadás, kiérdemelte a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljának fődíját, Urbán a rendezésért, a színészek pedig az előadásban nyújtott kollektív játékért részesültek díjban. A BITEF-en elnyerték a közönségdíjat, Urbán Andrásnak pedig a Politika napilap a legjobb rendezőnek járó díjat ítélte oda. Bumutatták Montenegróban, Szlovéniában, Romániában, és a Neoplanta nyitotta meg 2015-ben az 55. Ohridi Nyár című fesztivált is...
Az esten Végel Lászlót a szenttamásiak nevében Zoran Mladenović polgármester és Slobodanka Gradinac alpolgármester, az Újvidéki Színház társulata nevében Elor Emina színművésznő, az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék munkaközössége nevében dr. Csányi Erzsébet, a Családi Kör hetilap szerkesztősége nevében pedig Fazekas András szerkesztő köszöntötte. A szenttamási Kultúrotthon ajándékát Božana Stojković, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola diákjainak és tanárainak ajándékát pedig Munjin Szokola Erika igazgatónő adta át.
Paraczky László
