„A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne." (Lk 2,40)
Urunk bemutatása vagy Gyertyaszentelő boldogasszony az idei évben vasárnap van, amely nap még hangsúlyosabbá válik ezáltal. Az ünnep lényege, hogy a mózesi törvényt megtartva a gyermek Jézust elviszik a jeruzsálemi templomba és ott kiváltják Istentől, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona. A Szűzanya és József találkoznak az agg Simeonnal, aki megjövendöli Jézus ténykedését. Ott van még Anna prófétanő is, aki a szerzetes ember prototípusa.
Gyertyákat szentelünk ilyenkor az ősi hagyomány szerint, amely gyertyákat azután otthonainkban a különböző alkalmakkor meggyújtunk. Érdekes tapasztalat, hogy a mai világban is fennmaradt a gyertya, mint szimbólum, amikor már nem kizárólagosan fényforrásnak használjuk. A családi alkalmak, az egyéni imák, a keresztelés, a házszentelés és végső soron az elhunytakra való megemlékezés szoros együtt járója a gyertya. Szoktuk emlegetni, ha valaki mindkét végéről égeti élete gyertyáját. Kereszteléskor a húsvéti gyertyáról gyújtjuk meg a hitet jelképező gyertyalángot. Vihar idején meggyújtjuk a vihargyertyát és még lehetne sorolni. Szép szimbóluma a gyertya lángja a hitnek, amelyet óvni, vigyázni és éltetni kell, mert különben hamar kialszik. Gyakran látok a temetőben olyan sírokat, amelyeknél szinte mindig ég egy gyertya, jelképezve az emlékezést. A templomban szertartások alkalmával gyertyát gyújtunk az oltár körül, továbbá sok helyen az örökmécsest egy gyertya helyettesíti. A szülinapi tortán annyi gyertyát gyújtunk, ahány éves az ünnepelt, és még lehetne sorolni. A fentiekből kitűnik, hogy életünk szerves része a gyertya, amely nélkül lehet, de nem érdemes emlékezni, illetve ünnepelni, mert színt, meleget és egy apró csodát visz az ember életébe. Éljünk a lehetőséggel és legyen otthonainkban szentelt gyertya, amelyet alkalomadtán meggyújtunk és imára kulcsoljuk kezeinket.
Gyertyaszentelő egyben a megszentelt élet világnapja, amikor megemlékezünk a szerzetesekről, jelesül azokról a tisztelendő nővérekről, akik Szenttamáson sok évtizeden keresztül szolgálatot teljesítettek.
Zsúnyi Tibor
plébános
