Köszönjük Csantavér!
1984 után az idén másodszor adott otthont június 6-án és 7-én Csantavér a vajdasági magyarság legnagyobb népzenei és néptáncfesztiváljának, a 39. Durindónak és az 52. Gyöngyösbokrétának. A vajdasági magyar népzenei együttesek, néptánccsoportok és szólisták hagyományápoló és hagyományőrző, ifjúsági és felnőtt kategóriájú, nem verseny jellegű szemléjére az előkészületek még tavaly júniusban megkezdődtek, amikor Nagybecskereken Csantavér átvette a rendezvény zászlaját, hallottuk Vörös Róberttól, a Mendicus Művelődési Központ elnökétől, aki egyúttal a Fesztivál Szervezőbizottságának elnöke is volt.
− Az utolsó napokban beszerveztük az egész falu lakosságát, mindenkit, aki csak hajlandó volt segíteni, és mintegy 250‒300 ember, gyerek, fiatal kapcsolódott a szervezési munkába. A szombati Durindón két helyszínen 104 fellépő csoportot fogadtunk, a rendezvényen az énekes és hangszeres szólisták, a népdalkórusok és hangszeres csoportok léptek fel. A gazdag programba bekapcsolódott az Erdélyből érkezett dicsőszentmártoni Kökényes néptánccsoport, este pedig a Csörgő citerazenekar és a Fokos zenekar adott közös koncertet. A szombati napot az ugyancsak erdélyi Heveder zenekar koncertje zárta – sorolta a főszervező. A rendezvény másnapján, déli 12 órakor, a Páduai Szent Antal római katolikus templomban megáldották a résztvevő csoportokat, közös éneklés volt a Musica Viva kórussal, majd pedig az utcai hangos díszfelvonulás következett, amely többször is megállt, hiszen a csoportok a templom előtti téren és menet közben is táncra perdültek, idézve így a jó hangulatot és a tánc örömteli pillanatait. A főutcán a felvonulást a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola kis tánccsoportja és a Mendicus Művelődési Központ tamburazenekara vezette. Napközben kirakodóvásárt és más programokat is szerveztek a helyiek. Nem könnyű feladat néhány ezer embert egyszerre vendégül látni és kiszolgálni, de mindent beleadtunk, hogy vendégeink jól érezzék magukat, és hogy az egész folyamat gördülékeny legyen, a vasárnap érkezett 34 csoport számára is – tette hozzá Róbert.
Hajnal Jenő, az MNT elnöke portálunknak nyilatkozva elmondta, hogy nemcsak a Magyar Nemzeti Tanács számára kiemelt jelentőségű rendezvényről van szó, hanem olyan fontos, a hagyományainkba beépült eseménysorról, amely a múlt század 30-as éveiben indult eseménysorozatból nőtte ki magát: − Annakidején hagyományőrző közösségeink, a nyugat-bácskai Doroszló, Szilágyi, Gombos, Bácskertes fogtak össze, és merítettek hitet és erőt a mozgalomból, és azóta is ebből táplálkozunk. Legnépesebb, legtömegesebb rendezvényünkről van szó, ahol nemcsak azért jönnek össze az emberek, hogy megmutassák magukat − bár sokan csak ilyenkor tudnak közönség elé lépni −, hanem értékeket, kincseket mutatnak fel. Ezt a felmutatás, a közös öröm, a közös zene és az együttlét nagy ünnepe. Nemrég ünnepeltük a Nemzeti összetartozás napját, amelyen a trianoni békeszerződés kegyetlen szomorúságára emlékeztünk, de június 4-e már érezhetően a jövő felé kezd fordulni, és úgy érzem, hogy jelképesen a mi rendezvényünk is ezt a megújulást hordozza magában. Ahogyan meg tudott újulni annakidején, amikor külön volt a Durindó és a Gyöngyösbokréta, majd háromnapos rendezvénnyé nőtte ki magát, most két napig tudunk úgy együtt lenni, hogy odafigyelünk egymásra, megnézzük egymás műsorát, együtt tudunk örülni, arra ösztönzi egyesületeinket, úgy készüljenek a rendezvényre, hogy már maguk előtt látják azt, a hagyományban megfürödve jövőre újra együtt lehetünk, együtt ünnepelhetünk, örülhetünk.
Vasárnap délben színültig megtelt a tavaly felújított csantavéri római katolikus templom, ahol sok ezer ember megfordult már, idősek, fiatalok egyaránt, viszont ilyen vendégeket ez a létesítmény még sohasem látott, állítja Utcai Róbert helyi plébános. Legutóbb több, mint 1000 gyerek volt itt a hittanos napon: ‒ Az, hogy ennyi gyönyörűen öltözött fiatal legyen együtt a templomban, a történelem folyamán még nem volt Csantavéren. Azt kívánom ezeknek a gyerekeknek és felnőtteknek, akik eljöttek a Durindóra és a Gyöngyösbokrétára, hogy továbbra is legyenek vidámak, és igyekezzenek azokat az értékeket, amiket a szívükben hordoznak, és a Jóistentől ajándékba kaptak, kibontakoztatni, és mások megörvendezésére kamatoztatni – hallottuk Róbert atyától, aki a résztvevők megáldásakor kiemelte, szép dolog, hogy a mai világban a fiatalok lemondanak a diszkóról és a számítógépezésről, csak azért, hogy órákon át ott legyenek a próbákon:
− Ilyen szinten egy-egy próba és tánc nem csak arról szól, hogy valamikor valahol fellépünk, hanem jobban odafigyelünk azokra az értékekre, melyek maradandóak. Biztos vagyok benne, hogy egy-egy táncpróba az Isten felé is közelebb segíti a fiatalokat, és a felnőtteket, hiszen ha máskor nem is, de legalább a fellépések előtt azt mondják: Uram segíts, hogy jól sikerüljön! S amikor a fellépés megtörténik, egészen biztos, hogy közvetlen vagy közvetett módon, de megfogalmazódik az emberek szívében a gondolat: Köszönöm Istenem, hogy erőt adtál a próbákhoz, és ahhoz, hogy a fellépés sikeres és szép legyen! Kéz a kézben vagyunk erősebbek, akár dolgozni, akár örülni kell. A próbák és a tánc közben kialakul egy-egy vidám közösség, a közvetlen barátkozásból sokszor tartós baráti kacsolatok, nem egy alkalommal pedig házasságok is születnek.
Az idei fesztivál dr. Kiss Lajos születése 115. évfordulójának jegyében zajlott, egyúttal tisztelgés volt a 70 éve elhunyt Bartók Béla munkássága előtt is. A Gyöngyösbokréta megnyitóján Maglai Jenő polgármester kifejtette, a vajdasági magyarság legnagyobb találkozóin azért jövünk össze, hogy a még elő hagyományt megmentsük, ápoljuk és továbbadjuk. Mint mondta, a népművészet közösséget teremtő és megtartó ereje, a népdal és néptánc a hagyományőrzés legnemesebb formája: − Az évente sorra kerülő Durindón és Gyöngyösbokrétán való megmérettetés nemcsak öröm és kihívás, de felelősség is. Öröm, mert legnagyobb élményeink közé tartozik a népzenei anyanyelv elsajátítása, kihívás, mert adott a bemutatkozási lehetőség, ugyanakkor felelősség, mert felelni kell a néphagyományban fellelhető értékért.
A fesztivál szervezőihez, fellépőihez, a szakbizottságok tagjaihoz, vendégekhez és a közönséghez levelet intézett Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára, amelyet Pirityiné Szabó Judit, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője olvasott fel.
− A szabadság, a kreativitás, az újító ötletek, a kötetlenség és lendület mind-mind bennünk van, és a táncainkban is mind kifejezésre jut. Ettől egyedi, ettől magyar, és ezért szeretik az egész világon. Alapvető érték számunkra, mert általa fejezzük ki magunkat. A néptáncosok ma is az élet színét és melegét adják, tovább gazdagítják és éltetik a magyar táncház-dialektusokat, átélik és közvetítik kultúránk különböző árnyalatait Gombostól Ürményházáig, Csángóföldtől a Dunántúlig, Küküllő-mentétől a Drávaszögig. Köszönettel tartozunk nekik, mint ahogyan a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, és az idei rendezvény házigazdájának, a csantavérieknek is – áll többek között a nemzetpolitikáért felelős államtitkár levelében.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kiemelte, nagyon büszke arra, hogy az utóbbi években egyre több pályázó jelentkezik, hogy megszervezze a következő évi rendezvényt.
− Azért vagyok büszke arra, hogy többen pályáznak, mert ez azt mutatja, hogy a potenciális szervezők úgy érzik, nem maradnak magukra. Ez azt jelenti, hogy van bizalom egymás irányában, és volt értelme annak, hogy az MNT kiemelt jelentőségűvé választotta ezeket a rendezvényeket, amelyek rangja, súlya, tömegessége és színvonala ezt nemcsak megérdemli, de megköveteli. Ez az odafigyelés tudja biztosítani a rendezvény megszervezéséhez szükséges keretet, ez adja a biztonságot. Erre pedig bizonyíték az az összefogás, amivel Csantavér belevágott a szervezésbe. Köszönet mindannyiuknak! – mondta többek között a VMSZ elnöke.
Még mielőtt ünnepélyesen megnyitotta a Gyöngyösbokrétát, Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke Andrásfalvy Bertalant idézte: „A táncot az emberi kapcsolatteremtés legfontosabb, legközvetlenebb eszközének tartjuk. A közösségbe tartozást, a szolidaritást fejezi ki és annak élményét adja, különösen a körtáncokban. A férfi és nő páros tánca leszűkíti a kapcsolatteremtést a párra, és ugyanakkor az egymás megismerésének sajátos lehetőségét adja, amit a beszéd, a társalgás nem tud megadni. Aki nem tud kapcsolatot teremteni, az elmagányosodik, kiszolgáltatottá válik, és ezzel egyre nő önzése is. Pedig emberi kapcsolatokra minden embernek nagy szüksége van, a valakikhez tartozás, a szeretet parancsa, azt adni és kapni, életfontosságú. A tánc, a játék közösségre nevel, közösséget alkot, a közösség élményét adja. De csak az olyan játék, ami nem versengésre, nem egymás legyőzésére épül.” Ezeket a gondolatokat igazolja az a sok gyermekcsoport, amelyek a nemrégiben lezajlott Kőketánc rendezvényen léptek fel. Néhány hete ugyanis 1500 gyermek, több mint 60 csoportja lépett fel az óbecsei rendezvényen. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a jövő biztosított, csak arra kell ügyelnünk, hogy kedvét ne szegjük senkinek sem – hangsúlyozta Szabó Gabriella.
A vasárnapi rendezvény „szünetében” a nemrégiben lezajlott gyermek és ifjúsági népművészeti vetélkedők díjazottjai és a vendégegyüttesek léptek fel. Közöttük volt a szenttamási Forgács Szabolcs is, aki az idei Szólj síp szólj! rendezvényről rábaközi balázsolós dalaival arany díjat hozott haza. A szenttamási Hagyományápolók Klubjának Kalala néptáncsoportja a műsor második részében szatmári táncokkal lépett fel. A koreográfiát Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs tervezte, a csoport művészeti vezetője Szögi Rudolf, kísérője pedig a Régijó zenekar volt.
A faluba érkezés pillanatától az ivóvíz osztásáig, a kedves szótól a nagyszerű kiszolgálásig, szervezőként, de emberként is megállták helyüket a csantavériek.
Paraczky László