HERCZEG FERENC NAPOK VERSECEN
Képes beszámoló
Tizenkilencedik alkalommal, ezúttal szeptember 17-én és 18-án, emlékeztek Versecen Herczeg Ferencre. Az írói pályáját, továbbá az irodalmi alkotásait átitató nemzeti összefogás eszméjét méltató konferenciának helyszíne a délkelet-bánsági városka Városházának patinás díszterme volt.
„A bánsági nagy róna olyan világos, mint egy szoba, amelyről nyárára leszedték a függönyöket. Ez nem a nápolyi öböl arany fénye, hanem valami különös, józan, minden zugot átjáró ezüstös ragyogás.
A rónaság a verseci hegyláncnál ér véget. A hegyek, amelyeket a bokájuktól a hegyük búbjáig szőlők borítanak, színfalként zárják el a láthatárt: Szamárhegy, Kápolnahegy, Várhegy, Törökfej, Erdőshegy, Makkfilkó.
A Várhegy csúcsán, mint a török vízözönt túlélt antidiluviális emlék, ősrégi várkastély csonka tornya áll. Az én ifjú életemben a kortól ezüstszürke torony, amely mint erő, az állandóság, a hozzáférhetetlen büszkeség szimbóluma, keményen fúródik a kék bánsági égboltba, nagy szerepet vitt. Ez volt a titokzatos központi erő, amely körül évtizedekig keringett a képzeletem. Ritkán jutottam fel a csúcsra, az út oda hosszú és fárasztó, de ha fenn voltam, akkor megragadott és megrázott az idegenszerű kép, a torony gigantikus falai, a szédítően tág kilátás, a toronyfecskék ezrei, amelyek a várfalak réseit lakják, és dühös visítással cikáznak a csendháborító feje körül. Gyermekkoromban elhatároztam, hogy »majd, ha nagy leszek«, akkor újjáépítem a várkastélyt, és ott fogok lakni, magasan a város tornyai és kéményei fölött.” ( Herczeg Ferenc)
Írta és fényképezte: Martinek Imre