Húsvét után
Néhány gondolat Szenttamásról az idei, már mögöttünk lévő ünnepről
A tavalyi húsvétot Szenttamáson (is) zárt ajtók mögött ünnepeltük. Elmaradtak az ilyenkor szokásos nagyböjti és ünnepi szentmisék, a vírus jelenléte miatt érvényben lévő szabályok legszigorúbb időszakát éltük át. Azóta teljesen megváltoztak hétköznapjaink, az ünnephez kötődő hagyományokat viszont sokkal szerényebb keretek között, és csak részben, de sikerült visszahozni. Amennyiben egy mondatban kellene összefoglalni az idei húsvéti ünnepeket, nyugodtan mondhatjuk, hogy ha csupán lélekben, vagy a járványügyi előírásoknak megfelelő 1,5 méteres távolságot betartva is, de sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz. Mert mi, szenttamási magyarok igenis összetartók vagyunk, amikor erre a legnagyobb szükség van. Az idén mindebben jelentős szerepe volt templomunknak és Zsúnyi Tibor atyának. Köszönet neki ezért, és köszönet mindazoknak, akik ezekben a válságos és bizonytalansággal teli időkben is hisznek a húsvéti ünnepkör valódi üzenetében.
Virágvasárnap, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emléknapján mindenkinek sikerült biztosítani a barkaágakat, melyek megszentelése után kezdetét vette a nagyhét. A húsvétvasárnapot megelőző vasárnap a járványügyi helyzet miatt elmaradt a körmenet, viszont a szentmiséken elhangzott evangélium keretében a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola negyedikes hittanos diákjai előadásában a jelenlévők a passiót hallhatták, a misék végén pedig Kovács Blanka tanárnő előadta az Aranymiatyánk című imádságot.
Nagycsütörtökön az esti szentmise keretében az utolsó vacsorára emlékeztünk. Egyszerre szólalt meg a Glóriára az orgona és a harangok, majd nagyszombatig elnémultak.
Nagypénteken Jézus elindult a Golgotára, ahol keresztre feszítették. Ezen a napon délután újra közösen imádkoztuk el a keresztúti ájtatosságot a kálvárián. Sokan eljöttek. A megszokott arcok mellett újakat is láttunk, ami a már említett összetartozást igazolja. A templomban az esti, ún. csonka misén újra bemutatásra került a passió.
Nagyszombat a nagyhét és a böjti időszak utolsó napja, húsvét vigiliája. A szenttamási templomban a kora reggeli óráktól a feltámadási körmenet kezdetéig Jézus sírját Krisztus-katonák őrizték. A kimondottan helyi, csaknem százéves múltra visszatekintő, egyedülálló húsvéti hagyomány ezúttal is nagy visszhangra talált nem csupán a hívők, hanem a népi hagyományokat kísérők és ápolók, továbbá a kíváncsiskodók körében is. Bekísérték a húsvéti lángot a templomba, és párjaikkal együtt ott voltak az ünnepi körmenetben. Kezdetét vette Jézus feltámadásának, valamint a tavasz megérkezésének örömünnepe. Néhányan hazavitték az új, megszentelt tüzet, és a régi helyett azzal gyújtották meg otthon a gyertyákat.
Tibi atya húsvétvasárnap templomunkban három szentmisét tartott, a másodikat horvát nyelven. Az esti misét az Krisztus-katonák és kísérőik tették meghittebbé, a közös ima és ének pedig tovább erősítette az egyébként alaposan megfogyatkozott itteni magyar közösséget. Az ünnepi szentmisén jelen voltak az önkormányzat és az ortodox egyház képviselői.
Húsvéthétfőn viszont – bár parancsolt egyházi ünnep – kevesebben jelentek meg a reggeli szentmisén. Húsvét másnapja az emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak az ünnepe, és Szenttamáson (is) a locsolkodás jegyében zajlik. A járványügyi szigorítások miatt tavaly csaknem teljesen elmaradtak a csoportos locsolkodások, az idén viszont kisebb, 3-4 fős lelkes csoportok keltek útra, amelyek az előző évektől eltérően csak a délelőtti órákban locsoltak.
Húsvét volt tehát Szenttamáson (is). Testileg, lelkileg felkészültünk rá, azonosultunk vele, és újból végigjártuk az ünnepet.
Forrás: Magyar Szó
Szöveg és fotó: Paraczky László
