In memoriam
Marko Marković
(1947‒2017)
Szombaton 70 éves korában elhunyt Marko Marković, a Szenttamási Rádió nyugalmazott újságírója. A szenttamási halottasházban, hétfőn, déli 12 órakor veszünk tőle örök búcsút.
Marko Marković 1947. október 22-én született. A gimnázium elvégzése után először erdészként a Belgrádhoz tartozó Padinska Skelán dolgozott, ahol nagyon megszerette a természetet, a halászatot és a vadászatot. Az 1970-es évek elején került a rádióhoz, ahonnan újságíróként az 1999-es bombázásokat követően először betegállományba, majd nyugdíjba vonult. Egyszerű emberként, később már minden eszközt megragadva harcolt a természet megóvásáért és a környezetszennyezés ellen, és a mezőgazdasági témakörök mellett ez töltötte ki egész életét. Több évig volt a helyi sporthorgász egyesület elnöke, titkára, vezetőségi tagja. Igaz, szókimondó és őszinte embernek tartották, élete végéig ilyen maradt.
Marko egy volt közülünk, rádiósok közül, és a sokadik, aki immár örökre itt hagyott bennünket. Még most is magam előtt látom fekete színű, nagy sárvédőkkel felszerelt Kolibri motorkerékpárját, amit még a 90-es években is hajtott. 10 éves körüli lehettem, amikor először vitt el magával riportozni, mégpedig úgy, hogy előtte ültem a motorkerékpár ülésén. Már akkor azt mondta: A gyakorlat teszi az embert! Nagyon sok generációt tanított meg élőben és az éter hullámain a természet szeretetére, a folyóvizek tisztaságának fontosságára, életcélja pedig az egyenes, hiteles és minden „külső nyomástól” mentes újságírás volt. Ő még ahhoz a régi rádiós nemzedékhez tartozott, amely azt mondta, hogy csakis a terepen, a helyszínen, a beszélgetőtársak szemébe nézve lehet igazi riportokat csinálni. Esőben, szélben, hóban bárhova elment, hogy a hallgatók minél előbb hiteles információt kapjanak. Csaknem két évtizedig szerkesztette és vezette a Halász‒vadász című műsort, Mirjana Guželával, Saveta Brankovval, Milan Dundjerskival, Milenko Genčićtyel és a többi ismert szenttamási újságíróval pedig a Vasárnapi Krónika szerb adását. Most már együtt rádióznak valamennyien odafenn, és éberen figyelik azt, hogy mennyire sikerült továbbadniuk az újságírás, a tájékoztatás és a rádiózás szeretetét.
Köszönöm, Öregem, hogy évtizedekig együtt dolgozhattunk!
Nyugodjál békében!
Rádiós kollégád: Paraczky László
