Művelődés

Szenttamas.rs

 

Nagybecskereken mutatkozott be Kovács Jolánka író, műfordító

és a Gion Nándor Emlékház

 

Nagybecskereken a Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola dísztermében csütörtökön, április 6-án bemutatkozott a szenttamási Gion Nándor Emlékház. A házban folyó tevékenységekről az emlékház munkatársa, dr. Horváth Futó Hargita egyetemi tanár szólt. Az est vendége volt Kovács Jolánka muzslyai műfordító, aki Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét fordította szerb nyelvre. A rendezvényen bemutatták a Gion Nándor Szépirodalmi és Műfordítói Pályázat köteteit is.

Dr. Horváth Futó Hargita, a Magyar Tanszék tanára, a Gion-pályázatok koordinátora elmondta, Gion Nándor szenttamási író szülőháza 2010. augusztus 14-én nyílt meg Gion Nándor Emlékházként. A ház teljes felújítására az eszközöket pályázatok útján nyerték el, emellett a kulturális központ tagjai, támogatói anyagi támogatással, munkával segítették a ház felszerelésének megvásárlását, a íróhoz kapcsolódó kiállítási anyag begyűjtését, rendszerezését és a kiállítás kialakítását. A látogatók megismerkedhetnek a szenttamási író munkásságával, életével, regényeinek helyszíneivel és a településsel. Az emlékház fogadja az író munkásságát, életművét kutató egyéneket és csoportokat is. Gazdag családi hagyaték, dokumentumok, hang- és képanyag, filmek várják az érdeklődőket.

Az emlékház irodalmi tevékenységének koordinátora ezt követően szólt a Gion Nándor Novella- és Regénypályázatokról, az emlékház által kiadott magyar és szerb nyelvű kötetekről, monográfiákról, a Magyar Tanszéken és a Bölcsészettudományi Karon folyó fordítói tevékenységekről, amelyekbe a diákokat is bekapcsolják. Mint mondta, a szenttamásiak 2012 óta novella-, regény- és ifjúsági regény pályázatot hirdetnek, továbbá műfordítói pályázatot, amelyen az író műveit fordították neves és kezdő műfordítók szerb nyelvre. A muzslyai Kovács Jolánka az első pályázat óta bekapcsolódott a munkába, a novellapályázatba is, a műfordítóiba is, és nagyszerű eredményeket ért el. Első díjat nyert a 2012-es műfordítói pályázaton a Ma éjjel című novella fordításával, és a novellapályázaton is első díjat nyert a Mama kávét néz című novellájával. 2013-ban 2. helyezést ért el A kis kígyó című novellájával. Gion-fordításait novellákkal kezdte, és végül szerb nyelvre fordította A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényt is. A bemutatkozáson a fordítóval Paraczky László újságíró beszélgetett.

Nem kezdő műfordító vagy, mögötted van már jónéhány fordítás. Hogyan kezdtél el műfordítással foglalkozni?

– Hét éve foglalkozom műfordítással, és teljesen véletlenül kezdődött az egész. 2010-ben a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola, ahol dolgozom, részt vett egy határon átívelő projektumban, aminek a főszervezője a Nagybecskereki Önkörmányzat volt. Én egy kolléganőmmel együtt egy irodalmi találkozó és egy koncert megszervezését vállaltam. Az irodalmi találkozón Danyi Zoltán és Villányi László volt a vendégünk. Amikor minden lezajlott, a Nagybecskereki Önkormányzat felkért, fordítsak le valamit szerbre a két íróvendég szövegeiből, hogy közöljék egy füzetecskében, ami a projektum megvalósult műsorairól szólna. Ekkor lefordítottam egy részt Danyi Zoltán Eggyé válni a hideggel c. novellájából. Furcsamód jó érzés volt, mintha valami különleges módon kelt volna életre az a szövegrész, és a novella különben is tetszett. Lefordítottam végig, elküldtem a szerzőnek, úgy gondoltam, látnia kell, hiszen az ő írása. Danyi pedig elküldte a szerb változatot a Književne novine c. belgrádi irodalmi lapnak, és mit ád Isten, leközölték. Aztán Danyi Zoltán kérésére lefordítottam a Hullámok után a tó sima tükre c. novellafüzért végig, ami a mai napig kiadatlanul áll. De azóta hét fordításkötetem jelent meg, vajdasági, szerbiai, felvidéki és romániai irodalmi folyóiratok közölték a fordításaimat, valamint két antológia. Nemrégen Milan Dunđerski szenttamási költő verseit ültettem át magyar nyelvre, de még dolgozom a szövegen.

Milyen jelentősége volt az életedben a Gion-pályázatoknak?

– A Gion-pályázatok talán önbizalmat, de azt hiszem, inkább lendületet adtak, hogy tovább folytassam az írást, a fordítást. 2012-ben a szépirodalmi és a műfordítói pályázat díjátadásán volt alkalmam találkozni Draginja Ramadanski kiváló műfordítóval, és nagyon hasznosnak tartottam akkor, hogy a díjazott fordítók leülhettek vele és Andrić Edittel, a nyelvtudományok doktorával, a lefordított szövegekben talált hibákat és a nem legszerencsésebb megoldásokat megbeszélni. Abban az évben három Gion-novellát fordítottam szerbre, a Ma éjjel...-en dolgoztam a legtöbbet, a Hatodik ujjra és a Csillagok minden színben II c. novellára azt hiszem, jó lett volna még három hét „átdolgozási idő”. Mert a fordításokon sokáig kell dolgozni, amikor egyet befejezek, az még véletlenül sem kész. Hagyom „pihenni”, aztán újra meg újra előveszem, mindig találok javítani valót, frappánsabb kifejezéseket, vagyis úgy vagyok vele, hogy egy fordítás sohasem egészen kész, tökéletes nem lehet, csak jól kidolgozott. Ezt úgy értem, hogy ha a lefordított szöveg más nyelven is élményt nyújt az olvasónak, az már valami.

Milyen Gion Nándor műveit fordítani?

– Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Gion műveit nagyon könnyű fordítani, hiszen a stílusa és a nyelvezete egyszerű. Ugyanakkor tudjuk, hogy Gion helyzetekkel, leírásokkal teremt hangulatot, feszültséget, van, hogy hátteret is a cselekménynek, aminek mindig jelentős szerepe van a szövegben. A hősöket párbeszédekből, helyzetekből ismerjük meg, Gion jellemábrázoló és életre keltő ereje, írói képessége csodálatos. Tehát szerb nyelven is nagyon fontos visszaadni a hangulatot a szövegben, „ízesre” fordítani a párbeszédeket, hogy megelevedjenek a szereplők.

Milyen nehézségekbe ütköztél a Kárókatonák fordításánál?

– Szép időszakom volt az, amikor a Kárókatonákat fordítottam, hisz magát a művet is már rég megszerettem, így a fordítás élmény volt – mondhatom, hogy közben újra átéltem a történéseket, a feszült helyzeteket, szurkoltam Burai J.-nek és a csapatnak... A vízimadarak és az énekesmadarak világában viszont szerb nyelven is otthonosabb lettem, hisz addig szerbül nem sok madárnevet tudtam, így viszont rájuk kellett keresnem, tehát én magam is tanultam. Egy állandó nehézség persze fennáll, mégpedig éppen bennem: én magyar környezetben nőttem fel, végig magyarul végeztem a tanulmányaimat, szerbül folyékonyan beszélni tulajdonképpen az egyetemista éveim alatt tanultam meg, még Újvidéken. Ilyen értelemben, a regény szerbre fordított változatát illetően sokat köszönhetek a lektornak, Duška Vrhovac belgrádi költőnőnek, aki nemcsak lektorálta, hanem stilizálta is a szöveget. Nagyon szép munkát végzett szerintem, hisz a szerb ajkú olvasók számára élvezhetőbbé tette a szöveget, a szerb nyelv szellemiségével áthatva még eredetibbnek hat a fordítás ezen a nyelven. Ez a dolog egyébként épp így van rendben: ha magyarról szerb nyelvre fordítok, szerb ajkú lektor munkája nélkül soha nem kerülhet a szöveg nyomdába.

A rendkívüli középiskolai irodalmi órát Tóvízi Gabriella és Czini Zoltán magyartanár szervezte. A következő bemutatkozást Muzslyán rendezik meg májusban.

Becskerek Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola képek

Becskerek Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola képek

Becskerek Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola képek

Becskerek Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola képek

 

Paraczky László