Művelődés

Szenttamas.rs

 

Az István, a király Csantavéren

Gyerekzsivajtól volt hangos a csantavéri piactér és környéke az elmúlt héten, ahová már  hétfőn megérkeztek a Remény Kis Emberei, azaz a kárpát-medencei – székely, csángó, vajdasági, kárpátaljai és anyaországi – magyar árvák és nehéz sorsú fiatalok, illetve önkéntes segítők mintegy 200 fős csoportja.

A gyerekek 2014. augusztus 30-án a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán adták elő először az István, a király rockoperát, idén, augusztus 22-én pedig Vajdaság, azaz Csantavér volt a bemutató színhelye. Mint mondták, jövőre Erdélybe, majd pedig Kárpátaljára szeretnék elvinni a darabot.

Az előadást szervező eGYEsület a REmény Kis emberei KözösségÉRT nonprofit szervezet vezetőivel beszélgetve megtudtuk, már 2012-ben és 2013-ban is született hasonló rendezvény – a Remény kis emberei fesztivál. Ekkor a különböző helyiségből érkezett gyerekek az otthon begyakorolt produkcióikat adhatták elő a próbákkal és színes programokkal teli hét végén. A 2013-as fesztiválon választották ki az István, a király énekes szereplőit, akik a bemutatót megelőző két hetes tábor keretében a Csobánkai Cserkészparkban gyakoroltak, és tulajdonképpen itt állt össze az egész darab jelmezekkel, díszletekkel, az utolsó simításokkal. A próbák többnyire szabadtéren, nagy esőzések idején pedig a kultúrházban, tornateremben zajlottak.

Szűcs Baláys atya

A Szűcs Balázs atya vezette Remény Kis Embereioport célja lehetőséget, önbecsülést adni a gyermekeknek, a fő cél pedig, hogy a társadalom peremére szorult fiatalok is megmutathassák a bennük rejlő tehetséget nagyközönség előtt, és egy életre szóló élménnyel gazdagodjanak.

Az atyát, aki egyúttal a főszervező is, a délutáni uzsonnaszünet és a szereplők beöltözése közben sikerült elcsípni egy nyilatkozatra, miután megtörténtek részéről az utolsó tanácsadások.  Az atya elmondta, ezek az árva és nehéz sorsú gyerekek mind valamiben hiányt szenvednek, érték már őket nagy csapások. Ennek ellenére tehetségesek, akár a többi ember, összefogva ők is nagy dolgokra képesek. Szeretnék megajándékozni az itteni embereket is nemzeti rockoperánk előadásával, és ezzel egyben reményt ébreszteni a szívükben.

A darab bemutatásával az a célunk, hogy megmutassuk, ezek a gyerekek tudnak nagyot alkotni és tudunk rájuk igent mondani úgy, hogy ezzel a gyerekeket fel tudjuk emelni. Ugyanakkor ők is a darabjukkal, tudásokkal és igyekezetükkel, hogy megtanulták a rockoperát, sok mindenkinek tudnak megerősítést és szeretetet sugározni. Az itt bemutatandó darabban összesen 200 gyerek szerepel Kárpátaljáról, Vajdaságból, Székelyföldről, Csángóföldről és az anyaországból. Tavaly a Petőfi Csarnokban már bemutattuk az István a királyt, további célunk pedig, hogy elvigyük azokra a területekre is, ahonnan a gyerekek jöttek. Így kerültünk az idén Csantavérre, jövőre pedig Csíkszeredára, illetve a Kárpátaljára is szeretnénk eljutni – magyarázta Balázs atya. Hozzátette, a helyiektől az elmúlt egy hét alatt hihetetlenül sok szeretetet, gondoskodást kaptak.

Nem volt olyan kérésünk, amit a csantavériek perceken belül ne teljesítettek volna. Utcai Róbert atya az itteni szervezés élére állt, rengeteg háttérmunkával, engedélyek beszerzésével, problémák megoldásával találta magát szemben, de mindent beleadva segített, hogy tető alá hozzuk a  bemutatót. Ugyanakkor sok-sok szeretettel, törődéssel, odafigyeléssel lettünk gazdagabbak itt, nekünk pedig már csak az a feladat maradt hátra, hogy a darab bemutatójával ezt a szeretetet visszasugározzuk, visszaadjuk az ittenieknek – mondta Balázs atya.

Közben megjött az uzsonna, pillanatok alatt tele lett a csantavéri plébánia udvara, a garázs és az idevezető lépcsők is. Kivétel nélkül mindenki „feltalálja” magát, kap a pizzából, üdítőből. Közben a plébánia épülete, az „öltöző” a pincétől a padlástérig tele lett gyerekkel. Utcai Róbert atya irodája kommunikációs központtá alakult, a fiatalok jönnek-mennek, sminkelnek, próbálnak. Nagy a nyüzsgés, viszont óriási meglepetésnek számít, hogy nincs kiabálás sem kint, sem bent. Fegyelmezett gyerekseregről van szó.

Cságoly Kristóf rendező

Két órával a vajdasági bemutató előtt Cságoly Kristóf rendezőt is sikerült utolérni, aki portálunknak elmondta, az együtt eltöltött hetek legfőbb célkitűzése az volt, hogy a gyerekek magukat adják, ne csak eljátszanak egy sablonszerepet, hanem megtöltsék élettel.

Mozdulatukon, hangjukon, arckifejezésükön átérződik sorsuk, múltjuk, mely plusz tartalommal tölti meg a darabot. A próbafolyamat során a legfontosabb dolog a jó hangulat megteremtése, mert jó hangulatú próbákból, csak valami értékes sülhet ki – magyarázta a rendező. Hozzátette: Számítottam rá, hogy nehéz lesz. Tudni kell, hogy itt 10 éves kortól kb. 20 éves korig vannak gyerekek és közülük senki nem profi színész. Ennek ellenére nem az volt a célunk, hogy professzionális előadást csináljunk, hanem minél több gyerek részt tudjon venni a produkcióban. Négy különböző országból jöttek mindazok, akik énekelnek, és számos helyről érkeztek a táncosok. Igazából a tavalyi bemutató előtt töltött két hét, valamint az idei egy hét volt az igazi „próbaidőszak”, amikor ez a darab véglegesen összeállt, és amikor a gyerekek maguk is látták, hogy fejlődik, hogyan alakul az egész.

Arra a kérdésre, hogyan lehet 200 gyereket egyszerre „vezényelni”, a rendező elmondta, külön gyakoroltak a táncosok és külön zajlottak az énekpróbák. A táncnak két koreográfusa van, de közben több felnőtt is bekapcsolódott, segített a folyamat irányításában.

− Az idén „csak” 170 táncosunk van, az ő mozgatásuk volt az, ami valójában komoly energiát igényelt. A jelmezeket kölcsönöztük, tartottuk magunkat az eredetiséghez, a táncosok házilag batikolt pólóban, a lányok fehér szoknyában, a fiúk fekete nadrágban lépnek fel, ilyen módon homogén képet mutatnak ők is – mondta a rendező.

Szilágyi Zsolt

Szilágyi Zsolt, aki István szerepét játssza elmondta: hatalmas megtiszteltetésnek érezte a felkérést a szerepre, mely kezdetben még ijesztőnek tűnt számára. Az első közös énekpróbán viszont már megjött az önbizalma, s mára már teljesen eltűnt a lámpaláz:

− A szerep „nehezebbik” része előadni azt a letisztultságot, ami Istvánt 1000 évvel ezelőtt jellemezte, a visszajelzések alapján azonban elmondhatom, elég jól beleéltem magam a főszerepbe. A dolog könnyebb része a színpadi mozgás és az azonosulás a jelenetekkel. Ismerem az egésznek a történelmi hátterét, ezzel pedig mindig találok valami újat, amelyet akár kifejezésekben, arcjátékban, gesztusokban fel lehet használni a színpadon.

Balázs János

Koppány, a lázadó szerepét a darabban a 18 éves, pilisszentlászlói Balázs János alakította, aki elmondta, a nézők közül sokan lázadóként ismerik a hadvezért, és lealacsonyítják értelmi szintjét, amivel egyeltalán nem ért egyet.

− Koppány jó és magabiztos hadvezér volt, aki véleményét bámin keresztülviszi. Ezt próbálom a tőlem telhető legjobb módon eljátszani. A próbákról a lehető legjobbat mondhatom el, első napokban külön-külön gyakoroltunk, majd a táncosokkal közösen – mondta János. Szerinte ahhoz képest, hogy több országból, vidékről érkeztek a táborba, egy egészen jó csapat verbuválódott össze, sokan régóta ismerik egymást, és bízik benne, hogy ez még sokáig így is marad.

− Igaz, a kicsik még nem egészen értik azt, pontosan miről van szó, ami érthető is, hiszen ők még nem tanulták az ehhez fűződő történelmet. Ennek ellenére mindenki jól beilleszkedett a szerepébe, ezáltal pedig a csapatba is, ami szerintem nagyon pozitív – tette hozzá a fiatal színész.

A királyi hadak fővezére Vecelin szerepét a 19 éves Ábrahám Máté játszotta, aki mint mondta, az iskolában egyházi zenét tanul, kórusban is énekelt már, és minden vágya az volt, hogy felléphessen a leghíresebb magyar rockoperában.

− Tavaly két hét alatt összeraktuk a bemutatót, és nagyon örültem, hogy ott lehettem a kezdő csapatban. Az első héten teljesen külön folytak a tánc- és énekpróbák, a második héten pedig összepróbáltuk az egészet, csiszoltuk amit és ahol kellett. Úgy érzem, nagyon komoly felkészülés volt akkor, ez a csantavéri pedig az akkori bemutató felújítása. Most csak egy hét állt a rendelkezésünkre, ami elegendőnek is bizonyult, és könnyebb is volt, hiszen a legtöbb szereplő számára már nem új dologról van szó. A fiataloknak, akik ebben a nagy projektben rész vesznek van egy olyan tulajdonságuk, hogy az egymás közötti falakat gyorsan lebontják. Éppen ezért, aki az idén először jött, gyorsan beilleszkedett, összeismerkedtük. Szerintem itt életre szóló barátságok születtek – hallottuk a szabadkai fiútól.

Az István a király rockopera szombat esti csantavéri bemutatója soha nem látott emberáradatot hozott a templom mögötti piactérre, ahol a „padsorok” szalmabálákból álltak, a gyerekek számára pedig a színpad előtt leretített tengernyi kartondoboz biztosította az ülőhelyet. A parkolókban lévő autók rendszámtáblájait nézegetve Szabadkától Versecig legalább 18 községből érkezett a közönség. Külön kiemelhetők a kúlaiak, akik szervezetten, különbuszokkal érkeztek.

Az előadás képek

Az előadás képek

 

Paraczky László