Ötvenéves szerzetesi fogadalmat újított fel Jácinta nővér
Nem mindennapi ünnep volt vasárnap a szenttamási Szent Kereszt Felmagasztalása rk. templomban. A 10 órakor kezdődött nagymisén Jácinta nővér, aki egyúttal a kántori feladatokat is ellátja, 50 éves szerzetesi fogadalmát újította fel. A szentmisét Szarvas Péter atya celebrálta, szentbeszédet pedig Lehocki Gábor adai állandó diakónus és hittanár mondott.
A mise kezdetén Szarvas Péter atya elmondta, Jácinta nővér 50 éve teljesít szolgálatot Szenttamáson azzal, hogy közben nyolc évig Újvidéken volt. Rendkívül szorgalmas, kétkezi munkája nyomai mindenütt láthatóak. A virágokkal feldíszített templom, a keményített és vasalt oltárterítők mind az ő érdeme.
A szenttamási Szent Mónika Közösség nevében a jeles évfordulón a nővért Hulala Katalin köszöntötte, aki többek között kiemelte, jómaga is hittanos kisdiákja volt, még a múlt század hetvenes éveiben: ‒ Úgy állok itt, mint amikor első gyónó és elsőáldozó voltam, elragadtatva a mosolytól és a kedvességtől, amit az arcán látok. A két szorgos kéztől, ami a rengeteg virágot az oltárra varázsolja a hosszú évek során, a szebbnél szebb énektől, ami nap mint nap orgonakísérettel szebbé teszi a szentmiséket, a rendezett templomig, ami mindig tisztán várja a híveket. Rengeteg menyasszonyi koszorú és vendégvirág, amit hosszú éveken át készített, a gyertyavivő gyertyák díszítése mind a kedves nővér kétkezi munkája. De ide tartozik még sok minden, többek között a fátyolba öltöztetett szentély, és a virágoskert szivárványszínű árnyalatainak pompázása is. A felsoroltakért és a kis hittanos diákok felkészítéséért nagyon sok-sok köszönettel tartozunk neki. Hiszem azt, hogy az elmúlt 50 év alatt voltak örömteli, de nehéz pillanatok is, azonban ő mindig nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Kérjük a jó Istent, hogy még nagyon sokáig tartsa meg őt nekünk ilyen mosolygósnak, erőben, egészségben, szolgálata teljesítésében.
A mise folyamán egy szál égő gyertya kíséretében Jácinta nővér felújította immár fél évszázados szerzetesi fogadalmát, és köszönetet mondott a sok-sok virágért, amit e jeles évfordulóra kapott a közéleti személyiségektől, a rokonoktól valamint a hívektől.
Az ünnepet követően másnap, a plébánia hittantermében próbáltuk meg összefoglalni az elmúlt 50 év történéseit. Mint elhangzott, nagyon nehéz röviden összefoglalni az elmúlt évtizedek történéseit, de azért mindenképpen teszünk egy próbát, hiszen túl szép, jelentős és nem mindennapi évfordulóról van szó.
A csaknem egyórás beszélgetés folyamán Jácinta nővér elmesélte, hogy 1966. július 31-én történt meg az ún. beöltözés, majd 1967. augusztus 1-jén tett örök fogadalmat Bácson. Ennek pontosan most lesz 50 éve. Szomorúan jegyezte meg, hogy mára sajnos nagyon lecsökkent a tisztelendő nővérek száma, alig harmincan vannak.
‒ Csantavéri születésű vagyok, két nővéremmel és szüleimmel tanyán éltünk. Emiatt tulajdonképpen előszörre csak hét osztályt végeztem. Később Topolyán sikerült beírnom a nyolcadik osztályt. Már akkor felvetődött bennem, hogy szerzetes nővér leszek. Sokat gondolkodtam rajta, de egyszerűen nem mertem elmondani a szüleimnek. Amikor később mégis elmondtam, édesanyám nem egyezett bele, az apám viszont azt mondta, neki mindegy. Már akkor sokat imádkoztam, hogy sikerüljön a tervem. Később, 1962. szeptember 8-án jelentkeztem Topolyán a nővéreknél, akik megígérték, hogy szólnak, mikor mehetek. 1963. március 1-jén léptem a zárdába, közben elvégeztem a nyolcadik osztályt. Negyedmagammal kerültünk Bácsba, ahol tulajdonképpen két évig tanultuk a szerzetesi élet velejáróit. Itt történt meg a felkészítés, sokat tanultunk, megtanultuk a szabályokat, imádkoztunk. Két évbe telt, mire megkaptuk a ruhát (1966-ban), és 1967. augusztus 1-jén letettem az első fogadalmat. Ekkor 22 éves voltam. Először Szenttamásra kerültem, 1967-ben, és 11 évig voltam Sóti Máté atya mellett. 1971-ben elvégeztem a szabás-varrás tanfolyamot. 1978-ban elkerültem Újvidékre, a Szt. Rókus plébániára, ahol 8 évig maradtam, majd visszahelyeztek Szenttamásra, és itt vagyok, immár 31 éve. Itt még el kell mondani azt is, hogy az első fogadalmat követően három évre volt a fogadalom-megújítás. Ez akkor azért volt fontos, hogy amennyiben valaki időközben meggondolja magát, még kiléphet a szerzetesi életből. Hat év után viszont az örök fogadalmat tettük le, ez már végleges volt, azzal, hogy ezt 25 év után, és most, 50 év után megújítottuk. Ez utóbbi kettő azonban már csak jelképes és jubiláló jellegű – magyarázta a szenttamási nővér.
Közben elmondja, Sóti atya idejében, 1974-ben elvégezte a Topolyai Zeneiskola 1. osztályát, Füstös Erzsébet zenetanárnál: ‒ Akkor igazából még csak egy ujjal játszottam, de már ment a dolog, az asszonyok sokszor kisegítettek olyan módon, hogy kíséret nélkül is énekeltek. Később, amikor Újvidékre kerültem, Juhász György atya Pestre küldött egy három hétig tartó orgona-tanfolyamra, majd 1982-ben Pécsre kerültem, ahol egy sokkal komolyabb és összetettebb zenei tanfolyamon vettem részt – sorolta Jácinta nővér. Mint mondta, tanulni a mai napig is kell, de a háromszáz éneket tartalmazó könyvből ma már bármelyiket eljátssza, elénekeli.
Szinte minden szenttamási hívő tudja, hogy a templomkert rendezése, a virágok és az örökzöldek ápolása és gondozása mind Jácintának a keze munkáját dicséri. Ő viszont azt mondja, a kert csak egyike a „szabadidő tevékenységeknek”, ugyanis a plébánia karbantartása mellett, Marietta nővér segítségével a templom rendezése, takarítása is rájuk hárul. Ebben nagy segítséget nyújtanak a templomba járó asszonyok is: ‒ Gondoljunk csak bele, hogy egy háziasszonynak mennyi munkája van odahaza, és itt elsősorban a mindennapi munkára gondolok. Főzés, mosás, takarítás és a háztartás rendezése. Ide tartozik még a templomban lévő terítők, templomruhák mosása, keményítése. Minden nap hajnali fél 5-kor kelünk, utána imádkozunk, és estig szinte meg sem állunk. Amikor van időm, akkor rendezem a kertet, a virágokat, hogy friss virág kerüljön a templomban a vázákba. Persze ez nem minden, hiszen az iskolaév kezdetével a hittan is kezdődik. Hittant az első gyónó másodikosok és az elsőáldozó harmadikosok számára tanítok délelőtt vagy délután, attól függően, hogy a gyerekek mikor járnak iskolába – magyarázta Jácinta nővér. Közben megjegyzi, mindezek mellett jut még idő, hogy elmondják imáikat és természetesen pihenésre is. A hittanos diákokkal kapcsolatban pedig elmondja, hogy 1973-ban részt vett Újvidéken egy 4 éves középiskolai szintű képzésen, ahol hitoktatást tanult, és le is vizsgázott.
Visszakanyarodva a fél évszázados jubileumhoz megtudjuk, hogy a legszűkebb családi körből mintegy 25-en jöttek el a vasárnapi ünnepi szentmisére és az azt követő ünnepi ebédre. Két nővérem családja, unokái és egy dédunoka volt jelen – mondta mosolyogva a szenttamási tisztelendő nővér.
Végezetül felkértem egy szép gondolat megosztására az olvasókkal. Jézus idézet mellett döntött. Jézus mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Ma is hívja Jézus a fiatalokat, egyházi és szerzetesi hivatásra, csak kell, hogy meghallják a hangját és válaszoljanak rá. Jácinta nővér hozzáteszi: Nem azért csinálom feladataimat, hogy dicsérjenek, hanem Jézusért. Mindent Isten nagyobb dicsőségére!
Paraczky László
Felhívás
Időjárás
