Méteres kalács, avagy ahogyan nagyanyáink sütöttek
A szenttamási Zsebszínházban 2018. március 25-én 6. alkalommal került megrendezésre a Dédmamáink kalácsa elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek szervezője ezúttal is a Citadella Civil Szervezet volt.
Az idén a Tóth Ilona, cukrász, Kovács Szilvia, Nesebik Erzsébet és Slavka Lazić összetételű szakzsűri több mint 50 fajta sós és édes kalács közül választotta a legjobbakat. Mint a helyszínen hallottuk, a benevezett kalácsok mindegyike régi recept szerint készült, az akkori természetes alapanyagokból, tehát nem mesterséges és újkeletű porokból és krémekből.
A kérdésre, hogy mit jelentett valamikor a kalácssütés, és mit jelent manapság, az egyik zsűritag, Nesebik Erzsébet elmondta, ezen a vidéken nem voltak túl gazdagok az emberek, sőt, nagyon szerényen éltek, ennek ellenére, ha nem is minden vasárnap, de legalább az ünnepekre sütöttek kalácsot a háziasszonyok: – Annak idején édesanyám hájas kiflit sütött karácsonyra, mert csak ennyire telett a családnak. Igazi nagy telek voltak, sok hóval, mi gyerekek pedig alig vártuk, hogy kivegye a sütőből. Mostanság változott a helyzet, szinte mindenféle kalácsot készíthetünk, és talán ezért is jó, hogy legalább ilyen alkalmakkor sokan elővesszük a régi recepteket, és sok-sok évtizeddel ezelőtti, hagyományos kalácsokat sütünk. Jómagam is szinte az elejétől kezdve itt vagyok ezen a rendezvényen. Idén a méteres kalácsot hoztam el bemutatni, kóstolni – mondta az idős háziasszony.
– A különösen érdekes név onnan ered, hogy ennek a kalácsfajtának nem volt neve, viszont a család annyira szerette, hogy több métert is megevett volna belőle. Egyrészt azért, mert nagyon jól néz ki a barna és sárga színű piskótatekercs a fehér töltelékkel, másrészt igen finom is. Nem klasszikus értelemben vett piskótáról van szó, mert a tészta kicsit sűrűbb, és ami még mindenképpen ide tartozik, a receptet anyósomtól kaptam, valamikor nagyon régen. A lényeg az, hogy egy sárga-barna kalácsot kapjunk, melynek elkészítése a következő módon történik: A tésztához 6 tojás sárgáját habosra keverünk 30 dkg cukorral, hozzáadunk 1 dl langyos vizet és 1 dl étolajat. A megmaradt hat tojás fehérjét kemény habbá verjük, hozzáadunk 30 dkg lisztet, 1 csomag sütőport, és miután az egészet összekevertük, két részre osztjuk. Egyik részhez hozzáadunk két kanál kakaót, 1 kanál étolajat, jól elkeverjük, és ez lesz az ún. barna rész. Mindkét részt picit olajozott, őzgerinc formájú sütőbe öntjük, hogy a külseje hullámos maradjon, majd külön-külön kisütjük és felszeleteljük. A krémhez kell 30 dkg margarin, 30 dkg cukor, 6 dl tej, 6 kanál liszt és vaníliás cukor. Miután megtöltöttük a sárga részt, ismét egy réteg töltelék következik, majd pedig a barna rész, és felváltva addig rakjuk egymás mellé a szeleteket, amíg a hozzávalók el nem fogynak. Amikor elkészültünk, a tetejét csokoládés mázzal leöntjük. Ferdén szeleteljük, úgy nem esik szét, és sokkal mutatósabb – ajánlotta Erzsi néni. Hozzátette, a krémet újabban vaníliáspudinggal készíti, de ide még a hagyományos recept szerint töltött kalácsot hozta.
Megnéztük, lefényképeztük, és meg is kóstoltuk. Az igazán hosszú kalács íze mesés volt.
Paraczky László
