Távolságmérő szemüveg látássérülteknek
Kancsár Zsolt szenttamási diák, az idén május 26-án Budapesten megrendezett 23. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató versenyen Távolságmérő szemüveg látássérülteknek című pályamunkájáért kiemelt dicséretben részesült.
Az Újvidéki Mihajlo Pupin Villamossági Szakközépiskola második osztályos diákját immár a szünidőben kerestük fel otthonában, hogy megcsodálhassuk a találmányt, és elbeszélgessünk a díjazás előzményeiről. Mint szüleitől megtudtuk, Zsolt, aki egyébként csendes gyerek, már az általános iskolában kitűnő tanuló volt, és érdeklődést fejtett ki a műszaki dolgok és tárgyak iránt.
– Tavaly októberben kaptunk információt arról, hogy újra megrendezésre kerül a tehetségkutató verseny Magyaroszágon, immár 23. alkalommal. Osztályfőnökünk szólt, hogy gondolkodjuk el rajta, és kinek milyen ötlete van az új találmányokat illetően, az hozza ki. Nekem azokban a napokban, hetekben több ötletem is volt, de végülis ezt a szemüveget láttuk a legcélszerűbb és legjobb ötletnek. Ettől függetlenül, elküldtem a zsűrinek mind a négy ötletet, és ők is ez utóbbit javasolták továbbfejlesztére. Magáról a távolságmérő szemüvegről tudni kell, hogy egy klasszikus napszemüvegre fel van szerelve egy SRF-04 ultrahangos távolságmérő szenzor, ami két részből áll, ezeket a mindennapi életben mikrofonnak és hangszórónak nevezhetjük. A készülék működése is eléggé egyszerű: Az ultrahangos jel visszaverődik a tárgyakról, a mikrofon felveszi ezt a visszaverődött jelet. A készülék másik részében egy mikrokontroller található, ami méri az időt, amíg az ultrahangos jel elér a tárgyig és visszaverődik, és ezt az egészet átalakítja hanggá. Ez a hang pedig attól függően változik, hogy a tárgy közelebb avagy távolabb helyezkedik-e el a látássérült személytől. Vagyis ha a tárgy távolabb van, akkor mélyebb hangon sípol a készülék, ha pedig közelebb, akkor magasabb hangon – magyarázza a fiatal kutató. Hozzátette, hogy először lézeres szenzorral kísérletezett, de végül is annak hátrányai miatt elállt az egésztől, és megmaradt az SRF mellett, ami 15 fokos szögben küldi az ultrahangos jelet, ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy a keskenyebb dolgokat is észlelni tudja. A kérdésre, hogy mennyire volt drága az újításhoz szükséges anyag Zsolt elmondta, hogy egyáltalán nem drága, ugyanis a saját zsebpénzéből meg tudta vásárolni az alkatrészeket.
Maga a versenyre való benevezés három részből állt. Először el kellett küldeni az egyoldalas magyarázatot az újításról, illetve az elképzelésről. A többi ötletem mellett a távolságmérő szemüveget javasolták továbbfejlesztésre. Ekkor következett az alkatrészek beszerzése, a készülék kifejlesztése, kipróbálni, hogy maga az ötlet mennyire és pontosan hogyan kivitelezhető, magát a készüléket pedig május 5-ig kellett leadni Budapesten – nyilatkozta a feltaláló. Közben azt is megtudtuk, hogy a versenytitkárságra 91 pályázat érkezett, ebből 38 határon túli magyar fiataloktól. A zsűri 58 pályázatot fogadott el, 22 a határon túli diákoktól érkezett, és ezeket javasolta részletes kidolgozásra.
– Hetente érkeztek az elekronikus levelek, érdeklődtek, hogyan haladok a munkámmal, javasoltak egy egyetemi tanárt is, aki elektrotechnikával foglalkozik, hogy segítsen a munkában, illetve ha valamit nem értek, tőle megkérdezhetem. Emellett az iskolámban is segített a tanárom. Közben kétszer is voltunk a szegedi biológiai kutatóintézet igazgatójánál, aki követte a munkámat, érdeklődött affelől, hogy egyedül csináltam-e a készüléket, vagy valaki segített-e stb. A verseny eredményhirdetése egy kétnapos innovációs kiállítás keretében június 10-én volt Budapesten, ott kaptam el a kiemelt dicséret plakettet, aminek nagyon megörültem, hiszen a sok munka, idő és energia meghozta a gyümölcsét. Már most gondolkodunk azon, hogyan lehetne magát a találmányt továbbfejleszteni. Szerintem a szemüveg még tökéletsebben működne, ha a másik oldalára is felszerelnénk egy szenzort, így a látássérült a térben lévő tárgyak kezdetét és végét is be tudná határolni, megkönnyítve ezáltal saját mozgását.
A további terveiről Zsolt csak annyit árult el, hogy a középiskola után szeretné jó eredménnyel befejezni az elektrotechnikai egyetemet is. A mostani jelekből ítélve ez nem kellene hogy különösebb gondot okozzon neki, hiszen a Magyar Innovációs Szövetségtől és az Országos Tudományos Diákköri Tanácstól ehhez már kapott egy ajánlólevelet.
Hírportálunk szerkesztősége ezúton is gratulál a fiatal kutatónak.
Paraczky László
