Két ezüstérmet hoztak a szenttamási maratonfutók
Magyarkanizsán 2018. augusztus 11-én harmichetedik alkalommal került megrendezésre a nevezetes, látványos nemzetközi úszó- és futómaraton. A versenyre idén rekordszámú, mintegy 750 versenyző nevezett be. Az úszóverseny délelőtt 10, míg a futóverseny délután 17 órakor kezdődött. Szenttamásról négy maratonfutó utazott az észak-bácskai városba: Aleksandra Vrsaljković, Habi Zoltán, Srdanov Dušan, és Miković Slobodan. Közülük ketten Srdanov Dušan és Aleksandra Vrsaljković saját kategóriájukban másodikak lettek, és ezüstéremmel tértek haza.
Srdanov Dušan, aki 1979 óta fut, ebből 35 éve maratonfutó, a kanizsai futóverseny rendszeres résztvevője elmondta, a korcsoportjában 18 órára beharangozott indulás fél órát késett, ami szerinte nem a szervezőknek, hanem a nagy hőségnek tudható be: ‒ A késés tulajdonképpen igazolt volt, és mindenkinek megfelelt, főleg a futóknak, hiszen ahogy megy le a nap, a levegő is hűvösebb, vagyis jobbak a feltételek a futáshoz. Azt terveztem, hogy az idén újra megpróbálom a félmaratont, de pár nappal a verseny előtt nem éreztem magam eléggé felkészültnek, így inkább a 10 kilométeres távon álltam a rajthoz. Régen a Horgos–Kanizsa közötti úton futottunk, ami szerintem sokkal érdekesebb volt, akkor 13,5 km volt a táv. Pár éve viszont a szervezők a versenyt áthelyezték a városba, kb. 3 kilométeres kört kellett futni, tehát a táv kicsivel több mint három kört jelentett a velem együtt indulóknak. Szerintem az idén kategóriánként sokkal több versenyző nevezett be, a magyarországiak mellett Szlovákiából és a környező országokból is érkeztek futók. 1999 óta minden évben eljövök Kanizsára, a saját korosztályomban (60–64 évesek csoportja – a szerző megjegyz.) tavaly is második lettem, tavalyelőtt harmadik. Szinte minden évben a második vagy harmadik helyet sikerül elérnem, azonban becsei riválisomat, Miodrag Burićot még egyszer sem sikerült legyőznöm. Ő az idén is első lett, és valóban kiváló futó – mondta Srdanov Dušan.
Aleksandra Vrsaljković az idei kanizsai futóversenyen a 40–44 éves nők korcsoportjában indult, és mint mondta, egy cseppet sem könnyű feltételek között, erős mezőnyben másodikként sikerült célba érnie: ‒ Kanizsán nagyon meleg volt, szerintem az esti órákban is 30 fok körüli volt a hőmérséklet, ami egyáltalán nem nevezhető ideálisnak. Eddigi versenyzésem során ez sorrendben a negyedik félmaraton, amelyiken indultam. Kanizsán először tavalyelőtt futottam, akkor harmadik lettem, viszont a rendszeres és folyamatos edzéseknek köszönhetően az idén már sokkal jobb időeredményt értem el. A legnehezebb az egészben talán az, hogy lejtőn, illetve partnak is kell futni, vagyis nem egyszerű síkfutásról van szó. Egyébként versenyszerűen 2,5 évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban futni, az első próbálkozások 6 ezer méteres távon történtek. Pár hónappal ezelőtt sokkal nagyobb tempóban kezdtem edzeni a szenttamási lóversenypályán, ahol az esti órákban egyébként is több futó gyakorol. Naponta kijárok, és kb. 13-14 kilométert futok. A következő verseny, amire szeretnénk benevezni, a topolyai, azt követően pedig az apatini megmérettetés lesz. Az előbbit szeptember 9-én tartják, ez a Szkenderovity Pál Emlékmaraton, tavalyelőtt itt is másodikként értem célba – mondta a szenttamási futó.
Paraczky László
