„Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: »Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!«”(Lk 2, 13-14)a
Érdekes tapasztalat, hogy karácsony ünnepének lényegét még azok is magukénak vallják, akik életében az Istenhit nincs jelen. Családi ünnepnek, a szeretet ünnepének, az ajándékozás ünnepének szokták hívni azok, akik idegenkednek az ünnep lényegét kiejteni szájukon. Mert ez nem trendi – jegyezte meg az egyszeri haladó szellemiségű megmondó ember. Milyen döbbenetes, hogy Jézus Krisztus test szerinti születésnapjáról nem az Ige megtestesülése jut egyeseknek eszébe, hanem kb. minden más. Kihagyták az ünnep lényegét, az origót, amelyből mindennek forrásoznia kellene. Így az ünnep a maga külsőségeivel önmagába roskad és értelmetlenné válik. Nagy vacsorák, értelmetlen bulizás és tobzódás, amikbe belefárad és megcsömörlik az Istentől eltávolodott ember. Miután pedig az egyén sorsa elnehezül, keresésbe kezd, és szerencsés esetben visszatalál Teremtőjéhez.
Számomra a karácsony túlmutat azon, hogy a család ünnepe, hiszen visszaemlékezve, nem kellett ahhoz semmilyen ünnep, hogy együtt lehessünk. Olyan magától értetődő volt, hogy a család mindig is együtt van. Természetes és ösztönös kívánsága az embernek, hogy közösségben legyen. Jézus családba született bele, rámutatva a társadalom legalapvetőbb sejtjének fontosságára. Szép és lélekemelő a családi otthon melege, az a biztonságtudat, amelyben a gyermek egészséges jellemé fejlődik. Amennyiben hiányzik az apa vagy anya a család harmóniájából, valahogy a dolog megbicsaklik. Egy plébános olyan jól jellemezte a család egészét: olyan, mint a Szentháromság. Atya, Fiú és Szentlélek. Apa, anya és gyerekek. Aki ráeszmél ennek a szépségére, az megért valamit karácsony titkából, Isten szeretetéből. Olyan jó látni, amikor nem a veszekedés, nagyravágyás, teljesíthetetlen kívánságok, önző majomszeretet jut kifejezésre egy családban. Annyi veszély, külső gonosz támadás éri a család intézményének szentségét. És mégis vannak szép példák. Csendben, sokszor szűkösen, de mégis nyugodt lelkiismerettel tudja a család megünnepelni karácsony ünnepét. Ebből nem hiányozhat a Szentírás olvasása, az imádság és a másik emberre való odafigyelés. Nekünk, keresztényeknek, akik méltókká váltunk a Krisztus-követésre, feladatunk van a jó ügy előmozdításában. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden szenttamási jóakaratú embernek, kicsinek és nagynak, áldott, békés karácsonyt!
Zsúnyi Tibor
plébános
Felhívás
Időjárás
