Kisebbségek a szomszédságban- riportsorozat

Szenttamas.rs

 

„Beleszülettem a kisebbségi sorsba”

Hogyan élnek a magyar kisebbségek a szomszédságban?

Riportsorozat Szlovéniából

4. rész:

Bemutatkozik a ljubljanai József Attila Kulturális Egyesület

(2. rész)

A ljubljanai Balassi Intézetben Balogh Zsuzsával, a helyi József Attila Kulturális Egyesület elnökasszonyával az egyesületben folyó munkáról beszélgetünk. A beszélgetés első részében magáról a szervezet megalakulásáról és az általa működtetett délutáni magyar iskoláról beszélgettünk. Az egyesület első embere a folytatásban az általuk szervezett rendezvényeket foglalta össze:

− Jelentős rendezvényünknek számít az őszi első világháborús megemlékezés. Szlovénia északi részén húzódott az Isonzó front jelentős része, ahol az első világháborúban rengeteg magyar katona életét vesztette. Előttük tisztelgünk, amikor csatlakozunk az ún. krni menethez, amely keretében az ország különböző hagyományőrző és hegyjáró egyesületeinek tagjai november első szombatján a Krn hegyi tó közeli emlékhelyhez vonulnak, ahol részt vesznek az országos szintű éves megemlékezésen. Az egyesületben a hegyjárás előtti napon meghívott előadóval történelmi előadást szervezünk. Úgy ide, mint a másnapi hegyitúrához vendégeket is hívunk. Tavaly Zala megyéből, Lendváról (egy hegymászó egyesület) és Zágrábból (az ottani magyar egyesület cserkészcsoportja) érkeztek vendégeink. A rendezvény fő szervezője az első világháborús események jó ismerője Csík Gyula, aki az egyesület egyik oszlopos tagja. A magyar ünnepeket a ljubljanai nagykövetséggel karöltve ünnepeljük/üljük meg, a szervezés is közös. Március 15-én a ljubljanai várban megemlékezést tartunk és megkoszorúzzuk az itt elhelyezett Batthyány-emléktáblát. Az emléktáblát a magyar nagykövetség emeltette 2007-ben annak emlékére, hogy a független Magyarország első miniszterelnöke kivégzése előtt rövid ideig a ljubljanai várban is raboskodott. Az ünnep alkalmából a nagykövetség fogadást rendez az itt élő magyarok számára, amit kulturális fellépés előz meg. Utóbbin egyesületünk délutáni iskolájának tanulói lépnek fel. Szintén a nagykövetséggel karöltve és szintén a Batthyánynak szentelt emléktáblánál emlékezünk meg az Aradi Vértanúk napjáról. Nyár elején hagyományosan megszervezzük egyesületünk éves piknikjét, amelyen magunk főzünk, általában muravidéki bográcsost. Ez az eledel Szlovénia-szerte bograč néven ismert, és igen megbecsült ételnek számít. Lévén, hogy az egyesület alelnöke kiválóan ért a halsütéshez, a bográcsos helyett grillezett halat is lehet ebédül választani. Az érkezők kiváló süteményeket hoznak, amelyeket szétosztunk az asztalokon. Ezenkívül palacsintamasszát keverünk, és aki akar, süthet magának palacsintát. Tavaly egy piknikhely közelében lévő farmon pónilovaglást is szerveztünk a gyermekeknek. Rendezvényeink nagy része éppen nekik/róluk szól. A gyermekek az egyesület fontos összetartó elemét képezik, a felnőtteknek szóló programok, amelyekkel a fentebb említetteken túl még próbálkoztunk – pl. év végi vagy farsangi összejövetel ‒, nem igazán sikerültek, ezért nem szervezzük már őket. A Balassi Intézet 2016-os ljubljanai nyitása óta a ljubljanai magyarok a magyar kultúra iránti igényüket itt is kielégíthetik, így kulturális rendezvényeink iránt nem igen van érdeklődés. Jelentős a különbség a régebbi és a mostani egyesület élete között. A nyolcvanas, kilencvenes években a volt Petőfi Sándor Egyesületben rendszeres heti összejöveteleket tartottak, amelyek inkább a magyar nyelvű egymás közötti társalgás célját szolgálták. Azóta rengeteget változott a világ. Ma ez egyrészt az emberek igényessége és munkájukkal, mindennapi életükkel való állandó elfoglaltsága miatt nem lenne megvalósítható, másrészt a könnyebb utazás, a technika fejlődése sokak számára könnyen lehetővé teszi az anyanyelvvel való kapcsolatot. A gyermekrendezvények közül leglátogatottabb rendezvényünk a mikulásvárás. A rendezvényre iskolás gyermekeink műsorral készülnek, csomagosztás után pedig batyubálszerűen megvendégeljük magunkat. Számukra általában évente kétszer tánc- és játszóházat szervezünk. Magyarországról érkezik egy ifjú néptáncoktató, aki a tánclépések tanítása mellett a népzene bevonásával csoportjátékokat játszik a gyerekekkel. A rendezvénynek nagy sikere van. A költészetnapi rendezvényünk annak idején felnőtteknek szóló rendezvényként indult, de mára nagyon szép és sikeres gyermekrendezvénnyé alakult át. Sikere legnagyobbrészt iskolánk tanítóinak, az utóbbi években pedig Kruslitz Tamás ljubljanai magyar lektornak is köszönhető. A versfelolvasásokat zenei fellépések díszítik, amiért Imre Alíz Magyarországról érkező zeneoktatónak tartozunk hálával. Gyermekeink többi fellépésének zeneileg megemelkedett színvonala is neki köszönhető.







Beszélgetőtársam hozzátette, terveik között szerepel, hogy gyermekeiket valamely fellépéssel egy egynapos kirándulás keretében elvigyék vendégszerepelni pl. a Muravidékre. Terveben van továbbá a közeli diaszpóra egyesületekkel való kapcsolatfelvétel, pl. a zágrábi Ady Körrel.

Balogh Zsuzsának köszönhetően sikerült az egyesület néhány tagjától is rövid nyilatkozatot kapni.

Gaál Ines Katartina muravidéki egyetemista a délutáni magyar iskolában a kicsik csoportjának oktatója: − A ljubljanai bölcsészkar pedagógia és andragógia szakának hallgatója vagyok. A ljubljanai magyar egyesületről 2017 őszén hallottam először egy vizsga után az egyik helyi kávézóban. Schwetter Éva lépett hozzám, és megkérdezte, elvállalom-e a magyar nyelv tanítását a vasárnapi iskolában. Elvállaltam, így lassacskán napról napra ismertem meg az egyesületet, az embereket, a programokat. A működést illetően mindenképpen kiemelném a gyermek- és családi programokat, hiszen az egyesületben ezek a leglátogatotabbak.

Herman László Ljubljanában dolgozó muravidéki tanár, képzőművész, az egyesület alelnöke: − Az egyesületről már diákkoromban hallottam, de valamivel később csatlakoztam hozzá, akkor még a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesületbe, de később társalapító tagja lettem a jelenlegi József Attila Magyar Kulturális Egyesületnek. Leginkább a közös rendezvények kivitelezésében veszek részt, vagyis vezetem és szervezem a diákcsere programot a ljubljanai magyar suli és a marcelházi (Felvidék) iskolák közt. Egyébként az egyesületben az alelnöki posztot töltöm be.

Kvanka Zoltán Vajdaságból költözött Ljubljanába, a Szlovén Filharmónia zenésze. Az egyesület korábbi, illetve első elnöke volt: − Az egyesületet harmadmagammal alapítottuk 14 évvel ezelőtt. A semmiből nagy lendülettel és tenni akarással kezdtük a munkát. A küzdelem azóta is tart a tagokért, az állandó anyagi támogatásért. Van egy virágzó, több tagozatos vasárnapi iskolánk gyermekeink számára, amire a kezdetektől alapfeladatként tekintünk, és maximális összpontosítással végzünk. A zágrábi magyar egyesülettel, valamint magyarországi szervezetekkel tartunk fönn állandó élenk kapcsolatot.

 

(Folytatjuk)

 

Paraczky László

 

A projektum a Vajdasági Autonóm Tartomány, Tartományi Kulturális, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság támogatásával valósul meg